Délelőtt nagy nehezen sikerült feladni a nyelvvizsga kitöltött jelentkezési lapját. Mindent a postán kellett intézni, annak ellenére, hogy többen a bankra tippeltek. Lá-lá-lá-lá-láááá! Nem nyert! A csekk befizetésekor tranzakciós díjat is kértek. Kérdezték is, hogy ugye nem baj? Hát, most erre mit mondjak? De, baj! De van választásom?
Miután ezt elintéztem, bevonatoztam a suliba, mert esett az eső. Közben Yukko küldött képet Akariról, amint valami finomságot eszik és elvileg ezt mondja: „Siess Kati”.
Benn az ebédlőben találkoztam a lányokkal. 1-re mentünk a mentoromhoz megbeszélésre (me-me-me) :D Mivel szeretném felvenni az Indepentent Research Projectet, kérte, hogy még a héten küldjek neki egy angol nyelvű összefoglalót arról, hogy mit szeretnék kutatni.
Ezután Yukkoval visszamentünk az ebédlőbe, megebédeltem, aztán segítettem lefordítani a diákok kommentjeit a ma kiosztott űrlapokon. A magyar ország-város játék is felmerült, de mivel nem volt rendesen elmagyarázva, így aztán kifejtettem Yukkonak, mi a lényege. Mivel Peti a „mutasd be országodat angolul kisgyerekeknek, akik nem igazán tudnak angolul” alkalmával játszotta ezt a skacokkal, így tudtam, mi a gyenge pontja az ország-városnak. A japán szótagírás. Végül megmentettem Yukkot: elsőnek az ABC-ből választunk egy betűt, aztán az AIUEO-ból.
3 körül Yukko hazament, hogy kitakarítsa a lakást, mielőtt jön az édesanya, én meg elmentem a gépterembe. Doboltam is egy kicsit az asztalon még a próba előtt.
Fél 5-kor bementünk Manával, az éneke-gitáros tündi-bündi lánnyal a próbaterembe és elpróbáltuk párszor a számot, mielőtt Keigo megérkezett.
6-ig gyakoroltuk a Hys című számot; a végén már elég jól ment. Az utolsó pár percre bejött egy lány meghallgatni minket. Remélem jól sikerül majd a felvétel és játszhatunk a diákfesztiválon.
Futva elértem a 8:21-es vonatot, ahol is összefutottam Yukkoval és az édesanyjával. Óita állomáson szétváltak útjaink. Gyorsan felhívtam Samet, az amerikai gitáros srácot, mert korábban keresett valamiért. Kiderült, hogy minden rendben.
Pontban 7-re oda is értem a stúdióhoz, de még ki se nyitott. Hamarosan megérkezett a próbatermes srác, Hiro, akivel vagy 20 percet beszélgettem. Kiderült, hogy mindenféle hangszeren tud játszani, de a basszus a fő hangszere.
Fél 8-tól fél 10-ig Sammel jammeltünk, eljátszottunk pár eddig gyakorolt számot és az utolsó 5 percre Hiro is beállt játszani. Eddig azért nem jött, mert ugye neki a stúdió a munkahelye. Egy baromi jó számot sikerült formálnunk a jammelésből. Tényleg jól sikerült, annak ellenére, hogy eléggé elfáradtam és fájt a vállam.
Mire hazagyalogoltam, már mindenki összegyűlt a lobbiba indulásra készen. Én is gyorsan lepakoltam, aztán célba vettünk a PEI nevű pubot.
Jókat nevettem a kissé részeg Tony-n, aki ismételten a diéta-gyúrás témát ecsetelte. Persze néha megengedi magának a chipset és a sört, de akkor másnap még keményebb edzésprogramot iktat be. Jókat beszélgettem Lei Lei-jel és Freddel.
Megérkeztünk a helyre, amit be is leptünk. A hely kicsit kicsi, mi meg sokan voltunk. Iszogattunk, beszélgettünk, végül mindenki táncra perdült. 3-ig roptuk, aztán a Meki útba ejtésével hazamentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése