Óitai kirándulás anyuval és apuval, no meg Mimata sannal és a férjével

Reggel összekészülődtünk és lementünk a lobbi elé, ahova elég hamar megérkezett autóval Mimata san és férje. Szerencsésen a szobámban hagytuk a szuveníreket, amit anyuék nekik hoztak, vissza is kellett fordulni.

Aztán hamarosan megérkeztünk a China Moon étterembe, ahol ugyan kínai ételek voltak, de főleg olyanok, amik a japán konyha alapjává is váltak: rámen leves, sült csirke stb.


Miközben ebédeltünk nagyon jókat beszélgettünk Mimata sannal, majd kicseréltük az ajándékokat. Anyuék fotóalbumot, japán típusú zsebkendőt kaptak, Mimata sannak pedig bonbon meggyet, Egri Bikavért, festményt, hímzett terítőt és egy komolyzenei CD-t adtunk.
Kölcsönös volt az öröm.


Ezután tovább indultunk a Takazaki hegy felé, amin a majmok élnek. Felgyalogoltunk, és közben majdnem mi is majmokká váltunk. :D



Útközben találkoztunk egy magyar lánnyal, aki odajött hozzánk. Örült, hogy végre magyar szót hall, ugyanis jó pár éve Hirosimában él. Kicsi a világ!


Megvártuk, amíg a majmokat etetik, akkor összegyűlt több száz kis és nagy majom. Úgy tartják, hogy akinek átmegy egy a lába között, az szerencsés lesz. Mimata san és a az én lábam között átfutott egy.



Ezután elvittek minket az óitai várhoz, aminek még meg van a várárka, mellette egy szép szentély. Húztunk omikujit, ami az ember sorsát mondja meg. Anyu nagy szerencsét, apu szerencsét én kis szerencsét húztam. :D

Felkötözzük a cetlit a fára, hogy beteljesüljön a kívánságunk

Később elmentünk szuveníreket nézni, itthon lepakoltuk a cuccainkat és tovább mentünk a Sushi ró felé. Várni kellett kicsit, mert sokan voltak, de megérte. Ettünk sonkás, húsos, halas, rákos, padlizsános sushit, de kértünk rántott tököt és udon levest is.


A lakomát desszerttel zártuk: anyu és én csokis parfét ettünk, apu joghurtosat, és ettünk közösen egy zöld teás fagyit.


Egy kisebb vásárlás után a nagy boltban hazasétáltunk, kinéztük a holnapi vonatot, beszélgettünk, aztán ledőltünk aludni.

Megérkezteeeeeeeeeeek!

Reggel kitakarítottam, mostam és megtettem a lehető legtöbb előkészületet, hogy egy szép szoba fogadja anyut és aput.

Ebéd után elbicikliztem, hogy bevásároljak, mert vacsorára curryt szándékozom csinálni. Közben Mimata sannal is leveleztem, hogy lefixáljuk a holnapot.

5 körül megfőztem a vacsorát, mert úgy gondoltam, bármelyik pillanatban megérkezhetnek anyuék. Fél 7-kor jött a telefon, hogy most szállnak át a Sonic-ra, ami egyenesen Óitába jön, és 8 körül meg is érkeznek.

Kisétáltam eléjük, de kiderült, hogy véletlenül Beppuban szálltak le, ezért a következő vonattal jöttek. Addig írtam Mimata sannak, hogy mindjárt itt vannak a szüleim, erre ő felhívott, hogy akkor erre sétál a barátnőjével.

Pont akkor érkezett, amikor anyu és apu, én persze futottam oda hozzájuk. Hihetetlen jó volt őket újra látni! Főleg Japánban! El sem hiszem!

Meséltek az útról, hogy elfogyott minden helyjegy, de szerencsére a szabad üléseknél volt hely, de ha erről nem szólnak otthon anyuéknak, akkor lehet, hogy egy napot is várniuk kellett volna, mert a holnapi helyjegyek is mind elkeltek.

Mimata san, ahogy meglátta, hogy anyuék jönnek, a barátnőjével elfutott, gondolom nem akart minket zavarni. :D Aranyos. :D

Miközben a Kaikan felé tartottunk, megálltunk fényképezkedni, erre oda is jött hozzánk egy japán fiú, hogy segíthet-e, mert azt hitte, eltévedtünk :D

Jókat beszélgettünk, miközben hazagyalogoltunk a Kaikanba. Találkoztunk Petivel is, aztán feljöttünk, anyu és apu megvacsoráztak, kipakoltak. Sok-sok finomságot hoztak: szalámit, svájci csokit, bejglit, amit Éviék küldtek: KÖSZÖNÖM! És még sok minden mást.


Azt hiszem, nem is kell mondanom: sikerült anyunak és apunak elaludniuk :D

Karaoke hármasban

Délelőtt nem volt túl sok időm, úgy hogy még a fényképeket is ki akartam nyomtattatni, amit Mimata sannak ígértem, ennek következtében fél órát késtünk karaokéból. Előtte összefutottam Sterennel, aki az előző félévben utazott haza, de mivel Kó még itt van, aki a szerelme, ezért kijött még egyszer Japánba, csak hogy találkozhassanak.

Mamával kettesben elbicikliztünk a Dzsungel parkig, ahol letettük a biciklinket és felmentünk a 7-es terembe.


Mimata san mindenféle finomsággal készült. Vett nekünk mochit és sorra kérte ki a sült krumplit és japán ételeket. Mama kedvéért még koreai chijimit is rendelt. Hoztunk magunknak inni a bárból és többször is készítettünk fagyit, ami mind benne volt az árban.


Végül elkezdtünk énekelni. Mimata sannal régi dalokat daloltunk, Mamával néha betettünk angol számokat is. Párszor táncra perdültünk. :D Egészen 6-ig majdnem megállás nélkül énekeltünk.


Hazabicikliztünk, és mivel tele volt a hasam, vacsorát már nem is ettem. Este jött anyuéktól a hír, hogy megérkeztek Zürichbe, már hamarosan Japánban vannak! :D

Este megnéztem egy filmet, aztán lefeküdtem aludni.

Fánkozás Mimata sannal és Sukiyaki Yukkoékkal

Reggel mostam és elmentem a boltba ebédért, aztán megbeszéltem Mimata sannal, hogy 4 körül találkozunk és beülünk enni egy fánkot.

Találkoztunk is és beszélgettünk majd másfél órát. Kaptam tőle kesztyűt meg zsebkendőket, és megmutatta, hogy milyen képeket szán anyunak meg apunak meglepetésként. :D Hát, nem semmi.

Mivel vonattal mentünk tovább Miku háza felé, ami a suli közelében van, ezért Mimata san elkísért a vonatállomásig, ahol találkoztam Mama channal. Mimata san vett nekünk sült csirkét, hogy majd biztos jól jön a partyn Yukkoékkal. Hihetetlen! :D

Elvonatoztunk az egyetemig, ahol Yukko várt minket autóval és elvitt minket Mikuhoz, aki gyalog 5 percre lakik az állomástól.


Addigra már bevásárolt mindent, így már csak főzés része volt hátra a dolognak. Körbe ültük a kotatsut, amit olyan kis asztal, ami alul fűti a lábat, így az alapjáraton fűtetlen szoba elviselhetővé válik.


A sukiyaki, édes mártásban sült hús nagyon finomra sikerült. Akár a nabe, rengeteg zöldség volt benne. A megfőtt finomságokat nyers tojásba forgatva lehűtöttük és a szánba helyeztük. Isteni volt.


Ezután beszélgettünk és vicces műsorokat néztünk a TV-ben, mint például a japán sztárok titkos ügyei, vagy melyik celeb lesz jövőre szerencsés avagy szerencsétlen.


Fél 11 körül visszavitt minket Yukko az állomásra és hazavonatoztunk Mamával. Nagyon jól sikerült a mai nap is. Este még egy utolsót skype-oltam anyuékkal, akik hamarosan indulnak ide. Jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!

Karácsony második napja

Reggel 9 körül felkeltem, mert Marolyn ma indult haza. Rengeteg dolgot itt hagyott, főleg ruhákat, és úgy tűnt 3 bőrönddel megy haza, de kiderült, hogy az egyiket nem viszi magával. Meg is ijedtünk, hogy véletlenül maradt a lobbiban. :D

Ezután nekiálltam sütni-főzni, megcsináltam a sülthusit és készítettem rakott babot. A pirítóssütőben ráolvasztottam a sajtot. Elég finom lett. A hús íze nem lett olyan finom, mint az anyué, de azért jónak mondható. :D



A vicces az volt, hogy itt a zsírt nem olyan formában árulják, mint nálunk, hanem tubusos verzióban, amit meg is szenvedtem. Tíz percbe és egy kiadós izomlázba tellett, mire kinyomtam a negyed kiló zsírt. Nem túl gusztusos alakot öltött a lábasban :D



Délután ejtőztem, nem volt túl sok kedvem kimenni a hidegbe. Este filmezés volt, Peti felvetette az ötletet, mi lenne, ha a Karácsonyi lidércnyomást vetítenénk a lobbiban. Jó öltetnek bizonyult, elég sokan összegyűltünk, mert ugye a Kaikan lakók nagy része elment Kiotóba vagy Tokióba.

Az esti filmezés után visszavonultam a szobámba és elég hamar elaludtam. Nem volt karácsonyi lidércnyomásom. :D

Bicikli-para és előkészületek

Délelőtt gondoltam, elmegyek ebédet venni, amíg a mosógép mos, de rá kellett jönnöm, hogy már nem tudom felfújni sem a biciklim kerekét. Így aztán gyalog mentem.

Olyan erős szél fújt, hogy azt hittem felkap, biciklivel még esélyes is lett volna, hogy eldönt.

Ebéd után megpihentem, kiteregettem, aztán elmentem a 100 yenes boltba szelepért, mert azt hiszem az a hunyó. A múltkor is a tömítés volt a baja.

Lassan, de biztosan megjártam a boltot, aztán nekiálltam szerelni. A szél annyira fújt, hogy nem láttam a hajamtól, amikor láttam, akkor meg a szelep tartozékait fújta szanaszéjjel, ezért aztán bevittem a lobbiba. Aki kun és Márió a segítségemre siette, és végül Aki kun ügyességének köszönhetően sikerült megszerelni a biciklit. Valóban a szelep volt a probléma.

Ennek megörülve elmentem a boltba, hogy a holnapi egybesült húshoz megvegyem az alapanyagokat. Sajnos foghagyma és zsír nem volt a nagyobb üzletben, így átmentem a kisebbe. A fokhagyma darabja majd’ 200 yen volt, vagyis 600 forint. Azt hiszem, ha itt felütnék a fejüket a vámpírok, az állam és a fokhagymatermesztők meggazdagodnának. :D

Miután megvacsoráztam a finom magyar szalámiból, elkezdtem olvasni a magammal hozott Sarkadi kötetet. Elsőre is nagyon tetszett, most megint csak élvezem.

Anyuék elküldték közben a karácsonyi képeket és készítettek nekem videót, amin a Csendes éjt éneklik csillagszóróval. :D Nagyon örültem neki.

Kaptam titokban Mamától és Petitől is ajándékot, akiknek én is készültem meglepetéssel, de csak kicsivel. Máriónak nem adtam semmit, de lehet, hogy még bepótolom :D Nagy ölelés! :D

Este sikerült anyuékkal és Andival, Tomi barátnőjével skype-olni.


Jókat nevettünk. :D Aztán megnéztem egy filmet és mentem aludni.

Kis Karácsony, Nagy Karácsony

Ma délelőtt kitakarítottam, bár az ablakokat nem mostam le. :D Aztán fogtam magam, és elmentem vásárolni ebédet, meg a karácsonyi bulira szánt paprikás csirke összetevőit. Ezen kívül bedobtam még 100 yen értékben kis mütyüröket, amit majd bedobok a közös ajándékok közé.

Közben összefutottam Márióval, akivel megbeszéltük, hogy megyünk vörösbort venni, mert forralt boros karácsonyi partit akartunk csapni.

A bevásárlás után indultunk volna vissza, csakhogy valahol elhagytam a bicikli kulcsát. Szerencsére megtaláltam, de elég lehetetlen helyen volt: a bevásárlókocsik alatt.

Hazabicikliztünk, és én neki is láttam a paprikás csirkének. Elég gyorsan elkészültem vele, így le is vittem a lobbiba. Sajnos még elég kevesen gyűltek össze, ki is hűlt, mire ettünk. Mindenki igazi finomsággal készült. Peti halat csinált krumplipürével, Márió megfőzte a forralt bort. Vittem le szaloncukrot, amit mindenki érdeklődve nézett. Elmagyaráztuk, mi is az. :D


Fél 6 körül beugrott Mimata san, aki elmondása szerint egy nagyon rossz japán filmet nézett meg a férjével. Hozott nekem vajas sütit és japán édességet, én pedig át tudtam neki adni a naptárat, amit a közös képeinkből készítettem neki. Bemutattam neki Mamát, mert szerdán együtt megyünk majd karaokézni.


6 körül elkezdtünk enni és ez kitartott egészen 8-ig, közben kortyolgattuk a finom forralt bort. 8-kor kezdetét vette az ajándékozás. Mindenki felírta a nevét egy lapra, amit aztán Melissa egymás után kihúzott. Választhattunk ajándékot, de csak ahhoz érhettünk hozzá, amit aztán elviszünk. A soron következő viszont választhatott, hogy húz egy ajándékot, vagy elrabolja valakiét.


Mama egy felfújható gumihattyút kapott, amit a nadrág cipzárjába lehet tenni és ijesztgetni vele a többieket. Igazából Melissa Felixnek szánta ezt a meglepetést, amit nem mondott ki, de meglepő mód Felix el is rabolta Mamától. Megtalálja a zsák a foltját.


Viccesebbnél viccesebb ajándékok találtak gazdára: szívecskés WC papír, fogkefe stb.

Miután az ajándékozás megtörtént, a maradék ajándékokkal kezdetét vette a bingó sorsolás. Nyertem vele egy Csip és Déles naptárat. Jeeeeeeeeeeee!


Ezután megnéztünk egy kabarét, amit Jemima adott Aki kunnak Karácsonyra. Vicces volt, bár a felét nem értettem, mert túlnyomó részt amerikai szlengből állt.

Miután megnéztük a filmet, összepakoltunk, és felmentem anyuékkal skype-olni. Nagyon örültem, hogy ha csak interneten keresztül is, de együtt tudtunk karácsonyozni. Sok szép ajándékot kaptam, aminek nagyon örülök. Én gyagya már becsomagoltam a meglepetéseket, így nem tudtam „átadni” nekik, de hamarosan személyesen ki tudják bontani. :D


Szokásos módon elénekeltük a Csendes éjt csillagszóró mellett és felmerültek a vicces karácsonyi dalok, amin mindig jót derülünk.

Annyira megkívántam valamelyik nap az anyu féle egybesült husit, hogy rákérdeztem a receptjére, és egy gyorstalpaló főzőtanfolyamot tartott nekem anyu. Holnap be is szerzem az összetevőket. :D

Kicsit még olvastam este, válaszoltam pár e-mail-re, aztán lefeküdtem aludni.

Divatbemutató és tűzijáték

10 előtt bebicikliztem az Óita állomásra, hogy még tudjak reggelizni. A megbeszélt időpontra értem is jött az a lány, aki múltkor az irányító volt.

Egy óra alatt oda is értünk az óitai reptérre, így aztán megittunk egy kávét a többiekre várva. Aztán sikeresen megtaláltuk a szobát, ahol már szinte mindenki ott volt. Megint kaptunk csillámos testfestést. Én ezúttal hold formát kértem.


Felöltözött mindenki az első ruhájába, aztán 1-kor kezdődött is a show. A közönség soraiban is elég sokan ültek, de kinn volt az óitai TV is és kamerázott. Elég hajtós volt a műsor, mert csak 5-en voltunk és rengeteg ruha. Elég jól sikerül, azt hiszem.


A szünetben megebédeltünk, aztán visszamentünk az öltözőbe. 3-kor kezdődött a második kör. Ekkor már kevesebben voltak, de így is elég jó volt a fogadtatás. A bemutató után fényképezkedtünk, aztán megnéztem az árusok portékáit, akik a divatbemutatóra ékszereket készítettek. Közben odajött egy bácsi hozzám, hogy megkérdezze, honnan jöttem.


Kiderült, hogy ő Németországban tanított és sokat volt Magyarországon. Beszéltünk angolul, japánul, kicsit németül. Kiderült, hogy ő tud még oroszul és tanult perzsa nyelvet is. Sőt, a APU nevű beppui egyetem tanára. Mondta, hogy jöjjek legközelebb az APU-ba tanulni, mert jó kis ösztöndíjak vannak, sőt a Suzuki támogatásával is kijöhetnék, mert ő ismeri az egyik fejest. :D Névjegyet cseréltünk, aztán indultunk haza.


Visszafele elég érdekes dolgot tudtam meg a lányról. A barátja lánynak öltözve dolgozik a szórakozó negyedben. Ráadásul nem is a barátja, mert megbeszélték, hogy egy hónapig járnak, aztán majd elválik. Szakítottak, de ma együtt mennek tűzijátékot nézni. Meglepő, hogy elég komoly lelki dolgokról is beszélgettünk. Meglepő, hogy másodszorra találkoztunk és így megnyílt.

Hazabiciklizem, aztán indultunk is vissza Beppuba megnézni a tűzijátékot. Nagyon sokan voltak és nagyon hideg volt. Miután megettem a fincsi sült tészta vacsorámat, kerestünk helyet, ahova leülhetünk. Mivel Al hozott kék műanyag „plédet” és arra lekuporodtunk. A talaj valami eszméletlen hideg volt, remélem nem fázok fel. Véletlenül arra vetődött Tony is. Meglepődött, hogy így ránk talált. Magunkhoz irányítottam Mai chant is, aki kicsit később jött.


Nyolckor kezdetét vette a tűzijáték, ami valami fantasztikus volt. Zenére lett komponálva az egész műsor. A majdnem egy órás tűzijáték után hazaindultunk, de a nagy tömegben nem tehettünk mást, hömpölyögtünk előre. A vonatra pont felfértünk. Visszafele beugrottunk a Mekibe.


Otthon egy jó meleg fürdő után aludtam, mint a bunda.

Round 1

Reggel megint leeresztett gumival találtam a biciklimre, ezért 15 percet késtem a suliból, mert elment a vonatom. A Peti, mint kiderült, viszont egyáltalán nem találta a biciklijét. Olyannyira, hogy elment a rendőrségre bejelenteni. Készített titkos felvételeket a rendőrségről.

Közben kitaláltuk, hogy ha hónap végén nem lesz elég a pénzünk, elkövetünk egy kisebb bűntényt, mert az itteni börtönök valószínűleg luxuslakhelyek a Kaikanhoz képest, rezsit sem kell fizetni és enni is kapunk :D

Együtt ebédeltem Yukkoval és Mai-channal, aztán átmentünk a boltba valami édességért. A hideg ellenére jégkrémre fájt a fogam, Mai pedig fagyit akart enni, de mondta, hogy egyedül nem mer, így aztán mindketten saját kezünkkel formált tölcséres fagyit nyalogattunk kinn, a padon. 10 fok lehetett :D


Siettem az év utolsó órájára, amin két érdekes előadást hallhattunk, majd a következő vonattal hazamentem. Egy csomó idő volt még hátra, ezért az állomáson ücsörögtem a napsütésben. Ekkor megjelent Kaede (Peti tutora) és Akari, akikkel jót röhögcséltünk. Meséltem neki a börtönös ötletemről. Kaedének tetszett, Akari mondta, hogy mindennap meglátogat majd minket. :D A vonaton utazott Hyon is, aki Fukuokába ment, mert jön az anyukája Japánba.

Vettem a 100 yenes boltban sapkát és felvettem az elkészült naptárat, amit Mimata sannak szánok.

Szerencsére csak egy kicsit eresztett le a biciklim kereke, így haza tudtam tekerni. Kinyitottam a postaládát és egy nagy csomag volt benne. A tanítványom, akire nagyon büszke vagyok, Marci és kedves Családja küldött nekem karácsonyi ajándékot. Meghatódtam, amikor megláttam a kalligráfiát: SENSEI. Marci festette nekem tussal! Nagyon szépen köszönöm az ajándékokat, hordani fogom! A kalligráfiát már ki is tettem a falamra.

Itthon várt rám a sok mosatlan ruha. Nem akartam őket cserben hagyni, be is dobtam hát a mosógépbe :D

Este lementem a lobbiba, gabongot játszottam a srácokkal, aztán fél 11-kor elindultunk a Round 1 nevű játékvárosba, ahova nekem eddig még nem sikerült eljutnom.

Szerencsére kölcsönkaptam Joey biciklijét, így nem kellett azon aggódni, hogy leereszt-e a kerekem vagy sem.

Megérkeztünk a helyre, és ugyan én még sosem jártam ilyen helyen, mégis engem küldtek előre, hogy képviseljem a társaságot.

Miután megkaptuk a karpereceinket, ami alapján majd kifelé menet fizetünk, fellifteztünk oda, ahol a játszóház volt.

Először énekeltünk kicsit a karaokéban, aztán lementünk görkorizni. Ügyesek voltak a skacok, főleg Justin, aki még hátrafelé is tudott menni.



Ezután átmentünk a gépterem részhez, ahol először táncolós játékot játszottunk, aztán autóversenyeztem, és láttam, hogy Márióék horgásznak. Ami igazán meglepő és elrettentő, hogy igazi halakat kell kifogni. Na, én nem éltem a lehetőséggel.

Asztalborítós játék - Jordan második, Márió első lett benne

Márióékkal átvonultunk az igazi játszóház részbe, ahol gumilabda csatát játszottunk. Ágyúval lőttük egymás hajóit.


Később átvonultunk a lufis részbe, ahol ventilátor kavargatta a lufikat. Azzal is csatáztunk, majd átvonultunk a mászókás, csúszdás részleghez. Végül én is, ahogy a skacok nagy része, a masszírozó fotelnél kötöttem ki és vagy 20 percig masszíroztattam magamat.


Ezután játszottam dobolós játékot, majd bowlingoztam. Elég jól ment, ahhoz képest, hogy másodszorra játszottam.


Elég sokszor borítottam :D Végül 4 körül hazaindultunk. Iszonyat hideg volt, főleg biciklin ülve, de szerencsére nem fáztam meg. A holnapi fashion show-s találkozó 10-kor lesz. :D Váááááá!

A szerencsés kimenetelű koreai szülinapozás

Reggel elindultam biciklivel, hogy majd betekerek a suliba. Le is mentem a folyópartra, aztán a következő felhajtónál elfordultam, és irányba vettem az Óita állomást. Baromi hideg volt. :D

Páran látták, hogy biciklivel indultam, azok meglepődtek, mit keresek a vonaton. Inamba szállt a hideg.

Lement az első két óra, aztán kezdetét vette a tutoros megbeszélés, ahol sikeresen kitöltettem pár kérdőívet. Ezután beszélgettem a többiekkel a téren, kifizettem a hajójegyet és áthelyeztem székhelyemet a gépterembe. Rögzítettem a kérdőív adatait, válaszoltam pár levélre, aztán 6-ra lementem a koreaiak koleszéhez.

Elkezdtünk beszélgetni, erre jött Hyerim egy meseszép gyümölcstortával és egy ajándékcsomaggal. Kiderült, hogy már jóval hamarabb meg akarták ünnepelni a szülinapomat, csak Hyon nagyon lebetegedett. Amikor az egyik tanárnőnek mondta, hogy beteg volt előző héten, azért nem jött, a tanárnő csak ennyit szól: áá, valóban? Viszont mikor az orvos megírta utólag az igazolást, és a tanárnő meglátta, rögtön: Jaj, Hyon! Jól van? Első az egészség! Pihenje ki magát! :D Ennyit jelent egy papír fecni, amire rá van írva: orvosi igazolás.

Egy csoda édes bögre család szettet kaptam szülinapomra. :D Ja, és egy zenélő képeslapot. Szerencsére nem vagyok koreai, ezért nem kellett kevert alkoholt fogyasztanom. Nagyon jókat beszélgettünk, nevettünk, volt, hogy komolyabb témák is szóba kerültek. Végül fél 11-kor indultam haza. Szegény lányok, holnap tartanak kiselőadást és még nem csinálták meg. Hogy lesz ebből alvás?


Mikor megláttam a biciklimet, eléggé elkeseredtem. Már reggel is le volt eresztve a kereke. Hát most is. Pont a legjobbkor. Remélem meggyógyul! :D

Nabe Mamival, Mamával, Kóval és Aki kunnal

Mivel Mamival már két hete megbeszéltük, hogy ma együtt csinálunk nabe levest, ezért kicsinosítottam a szobát és elmentem bevásárolni ropogtatnivalókat és csináltattam Mimata sannak egy naptárat a fényképeinkből. Remélem örülni fog neki.

Elég gyorsan elment a délután és közben megbeszéltük Mamival, hogy 6-ra jön és hívjam Mamát, Kót meg ha tud jönni, Aki kunt. Szerencsére mindhárman ráértek.

Kó főzött rizst, Mama hozott bort meg ropogtatnivalót. Mint kiderült, Mami késésben van, mert elhúzódott a bevásárlás. Kó mondta, hogy ez nála szokásos. :D
Addig videókat nézegettünk és nasiztunk egy kicsit, mert eléggé korgott a gyomrunk.

Végül 7-kor megjött Mami zöldségekkel, húsokkal és egy hatalmas nabe-tállal, amibe beleaprítottuk az összetevőket és feltettük főni.

Mamitól egy édes piros táskát és egy piros kötényt kaptam szülinapomra. Kiderült, hogy egy órájába telt, mire kiválasztotta. :D

Elég hamar elkészült a leves és isteni lett. Színre elég halvány volt, de az íze annál finomabb! Tettünk folyamatosan bele a zöldségeket, mocsit, ami elfőtt és úgy nézett ki, mint a sajt. Mindenki úgy jól lakott, mint a duda. Fél 11-ig beszélgettünk, aztán mindenki hazament.

Nabe Mamival, Mamával, Kóval és Aki kunnal

Mivel Mamival már két hete megbeszéltük, hogy ma együtt csinálunk nabe levest, ezért kicsinosítottam a szobát és elmentem bevásárolni ropogtatnivalókat és csináltattam Mimata sannak egy naptárat a fényképeinkből. Remélem örülni fog neki.

Elég gyorsan elment a délután és közben megbeszéltük Mamival, hogy 6-ra jön és hívjam Mamát, Kót meg ha tud jönni, Aki kunt. Szerencsére mindhárman ráértek.

Kó főzött rizst, Mama hozott bort meg ropogtatnivalót. Mint kiderült, Mami késésben van, mert elhúzódott a bevásárlás. Kó mondta, hogy ez nála szokásos. :D
Addig videókat nézegettünk és nasiztunk egy kicsit, mert eléggé korgott a gyomrunk.

Végül 7-kor megjött Mami zöldségekkel, húsokkal és egy hatalmas nabe-tállal, amibe beleaprítottuk az összetevőket és feltettük főni.



Mamitól egy édes piros táskát és egy piros kötényt kaptam szülinapomra. Kiderült, hogy egy órájába telt, mire kiválasztotta. :D


Elég hamar elkészült a leves és isteni lett. Színre elég halvány volt, de az íze annál finomabb! Tettünk folyamatosan bele a zöldségeket, mocsit, ami elfőtt és úgy nézett ki, mint a sajt.



Mindenki úgy jól lakott, mint a duda. Fél 11-ig beszélgettünk, aztán mindenki hazament.