Kitsuki, a kis Kiotó

Reggel ismételten a kabócazenére ébredtünk, amit még a levágott ágú és lombú fák sem oldottak meg. Egy átlagos horvát kabóca három-négyszeresét tolja decibelben, méretre pedig egy nagyobb egérrel vetekszik.

Délelőtt tanultam, aztán elhatároztuk, hogy Kitsukiba megyünk, ami a kastélyáról és Edo-kori utcáiról, épületeiről híres.
Sietve elértük a 13:25-kor induló vonatot, ami nem az volt, amivel szerettünk volna menni, így elücsörögtünk 49-ig, amikor is jött a kitsuki-i személy… Hatvanból. :D

Kb. fél óra vonatozás után megérkeztünk Kitsuki-ba. Az állomáson beszereztük a nélkülözhetetlen ingyenes térképet, majd megkérdeztem a helyi taxisokat, merre van a vár. Meglepődtek, hogy gyalog szándékozunk elmenni odáig, ugyanis 3-4 kilométerre van az állomástól.

Elindultunk hát gyalog jó szokásunkhoz híven. A vidék hangulata leírhatatlan volt: zöldellő rizsföldek, faházak, szentélyek.

Zen aforizma angolul :)

Végül több mint egy órás séta után elérkeztünk a várhoz. Lehetett vagy 6-7 km odáig az út, szóval kicsit már elfáradtunk, mire odaértünk.

Az Edo-kori zebra - tokugavagolok

A vár mesés volt, a kertjében Muromachi korból (1333-1573) fennmaradt sírok, a vár magasságából pedig látni lehetett a tengert.



Gyönyörű volt a kilátás. Sajnos a kiállítás 5-kor zárt, ezért 4:55-kor már nem engedtek be minket a nénik. Lefele autóval ment mind a kettő és meg is hajoltak nekünk, de amikor megláttuk, hogy az idősebbik nő, aki az előbb sajnálkozva tessékelt ki minket, a vár aljában (autóval 1 perces út) parkolt le. Erre nem tudtunk mit mondani.

Már a várba felfele menet kiszúrtuk a Retro Múzeumot, de féltünk, hogy már zárva van. Elvileg 5-ig volt nyitva, de a néni mondta, hogy nyugodtan bemehetünk. Végigjártuk a házikót, ami tele volt Sóva kori tárgyakkal: babákkal, plakátokkal, háztartási gépekkel, bakelitekkel.



Igazi kuriózumokat láthattunk. Csak ámultunk-bámultunk.

Szamuráj Isi

A nemzeti mosógép

Régi gyógyszerek

Kitsuki címerállata: a szarvas(bogár) rák

A belépőben benne volt egy ital ára is, így mi jeges teát kértünk. A néni nagyon kedves volt, beszélgettünk a japán ételekről, szokásokról, aztán mondta, hogy októberben van egy nagy fesztivál Kitsukiban, érdemes megnézni.

Kaptunk ingyen tombolát, Isi egy rágót, én egy almás cukorkát nyertem. Végül útbaigazított minket a néni: a közelben van a híres történelmi út, ami mentén végig régi házak, szamuráj rezidenciák állnak.




Sajnos mind zárva volt, de kívülről is lenyűgöztek minket. Leértünk az utca aljára, és meglepve tapasztaltuk, hogy elment az utolsó busz. Én próbáltam elhitetni magammal, hogy van más buszjárat is, de később kiderült, hogy nincs.

Nagy szerencsénkre pont arra jött a Retro Múzeumban dolgozó néni, és megkérdezte, hogy elvigyen-e minket az állomásra. Kicsit hezitáltam, nem akartam szegényt kihasználni, de végül beleegyeztünk. Nagyon kedves volt, meglepődött, hogy gyalog jöttünk egészen az állomástól. Közben adott még nekünk az itteni specialitást, kara-agét (sült csirkét).

Alig bírtunk neki hálálkodni. El is határoztuk, hogy küldünk a múzeum postacímére valami magyar szuvenírt. Azt hiszem, én még ősszel visszajövök megnézni a fesztivált.

A taxis bácsi az állomáson nagyot nézett, amikor meglátta, hogy egy japán néni autójából szállunk ki :D

Hazavonatoztunk, itthon megvacsiztunk aztán tanultam estig.

Vizsga és búcsú Andrew-tól

Reggel megírtuk a vizsgát, hát eléggé nehéz volt, mert a novellákhoz feltett kérdés nem is igazán szövegértést, hanem irodalmi elemzést kívánt.

Végre lement az utolsó speaking 5-ös óra is, aztán siettem Yukko-hoz, mert mentünk a felelős tanárommal való megbeszélésre. Elég hamar végeztünk, majd rohantunk át ebédelni. Levettünk pénzt a Katával, aztán lekísért a vonathoz.

Isivel az Óita állomásnál találkozunk, vettünk ajándékot Kó-nak, a koreai srácnak. A meglepetés nem más, mint egy régész szett. Egy olyan játék, amivel egy tömbből dinoszaurusz csontvázat lehet előásni. Nem viccelek!



Hazajöttünk, tanultam kicsit, takarítottunk, aztán vártuk, hogy jöjjön Andrew, és elbúcsúzhassunk tőle.
Megérkezett Kata és nem sokkal később Andrew-ék is, de mivel nem ismertem annyira őt, így elköszöntem tőle, aztán visszajöttünk a szobába és megnéztünk egy angol vígjátékot.

A szipi-szuper ajándék még várat magára, mert máskor ünnepeljük Kót.

Beborult - maradtunk

Reggel egyrészt teljesen be volt borulva, másrészt álmosak voltunk, mert forgolódtunk sokat, ezért itthon maradtunk. Tanultam délelőtt, közben kinn elkezdték a fűnyírást és a waxolást, szóval nem nagyon tudtuk kialudni magunkat.

Később kikapcsolódásképpen elmentünk vásárolni, aztán ismét tanultam. Eléggé tartok a holnapi vizsgától. Majd meglátjuk!

Tanulás és Starbucks

A mai délután a tanulás jegyében telt, meg kellett írnom egy 1000 karakteres fogalmazást egy általam választott társadalmi problémáról.

Pihenésképpen átmentem Leához, megbeszéltük, mi jöhet elő 5-ös beszéd vizsgán, aztán mutatott egy videót az oslói robbantásról. Borzalmas!

Ezután elmentünk Isivel a Starbucks-ba, mindketten most voltunk először életünkben. Finom kávéjuk volt, egyszer érdemes kipróbálni.
Kiszúrtam, hogy különlegesen magas nyereményösszeg van a lottón, ezért vettünk egyet. Augusztus 9-én sorsolnak. Mindenki drukkoljon! :D
Ez csak illusztráció, nem árulom el a szelvényem sorszámát. :)


Ezután vettünk két törölközőt annak reményében, hogy holnap a Tanoura Beach-en napozunk és tanulok.

Hazafele bevásároltunk, aztán folytattam a tanulást. Este megnéztünk két új South Park epizódot, aztán aludtunk, mert holnap korán kell kelni.

Szombati majom- és delfinparádé

Elég sokáig durmoltunk, tollászkodtunk, takarítottunk, mostunk, végül elindultunk Beppu felé. Megvettük a jegyeket a buszállomásnál, ami kedvezményes szettben csak 2200 yen volt. Hamarosan megérkeztünk a Takazaki hegyhez, ahova gyalog lehetett felmenni.

A makik szabadon mászkálhattak, az az ő kis királyságuk. Felértünk egy játszótérszerűre kialakított helyre, ott volt az egész csapat. Hozzánk szegődött egy néni, aki önkéntesként elmagyarázza a turistáknak angolul (jó angolsággal, ami meglepő), hogy miként is élik a majmok a mindennapjaikat.


Először kiderült, hogy két csoport él ezen a hegyen, az A és a B csoport. Legelőször a csoportba került hím lesz az első számú, és így tovább lefelé a ranglétrán. A hímek között sosincs viszály pont a hierarchia miatt, azonban a nőstények és a gyerekek gyakorta civakodnak. Láttunk is párszor ilyet.


A csoportok beosztották maguk között, hogy az egyik délelőtt, a másik délután van a lenn, a hegy lábánál. Mesélte a néni, hogy fenn a csúcson vannak fehér kutyák, és még kis cuki kölyök is úgy levadássza a majmot, mint a sicc.

A másik érdekesség, hogy a B csoport mostani alfahímje régen az A csoport vezetője volt, de egy nő miatt elhagyta azt., így a B csoportban teljesen alulról, a ranglétra legalacsonyabb fokáról kellett újra indulnia.
Persze a csoportváltásnak van más magyarázata, mint egy egyszerű kis nőcske. :D Mivel már olyan régen volt az A-között, hogy nem tudni, ki rokona, ki nem, így a vérfertőzés elkerülése érdekében elhagyta a csoportját.


Még egy szabályra felhívta a figyelmünket a néni: a kismajmok 1 éves korukig játszhatnak a játszótéren, utána átadják a helyüket a következő generációnak. A kis makiknak van tavacskájuk, amiben gyakran búvárkodnak. Ki is tudják nyitni a szemüket a víz alatt.

A legdurvább az, hogy minden egyes szabály a majmok által felállított természetes törvény. Az embereknek semmi beleszólásuk sincs ebbe. És ami mindennek a teteje: ez a szabályrendszer a japán majomkolóniákra érvényes. Azt hiszem, ez nem meglepő: hierarchia, lojalitás. :D
Kérdés: a tyúk volt előbb, vagy a tojás?

Ezután átsétálunk az Umitamago-ba, ami egy tropicarium.


Eszméletlen látványt nyújtott a tengeri élőlényekkel teli hatalmas akvárium. Olyan közel úsztak hozzánk a ráják, cápák, halak, hogy üvegen keresztül majd’ meglehetett simogatni.




Volt horror kiállítás ijesztő halakból, színüket változtató medúzák, kis halacskákból álló „csillagpor” és még sok gyönyörűség.






Láttunk rozmárt, fókát, tollászkodós magánszámot nyomó vidrát. A rozmár beleszeretett Isibe, csak úgy nyomta hozzá az arcát.




Lehetett kis cápát simogatni, persze az nem volt olyan hülye, hogy közel jöjjön. Az egészet egy delfin show zárta. Pörögtek, ugráltak, partra szálltak :D a delfinek. A végén még labdáztak is a gyerekekkel.



Ez itt az "isin-delfin":D


Láttunk tekiket is, ezt az Andicának fotóztam:


Ráadásként megnéztük a lajhárt, aminek a japán neve kétujjú lustaság :D


Ezt a mesés napot egy finom vacsorával zártuk a bácsinál, aki már jól ismert minket. Beszélgettünk kicsit a japán nyelv nehézségeiről, aztán a finom vacsi után hazajöttünk.


Megnéztünk egy francia filmet, aztán lepihentünk.

Előadás, vizsga és döbbenet

Reggel lement az utolsó óra 5-ös nyelvtanból, amiből negyedik órában letudom a vizsgát. Kata már második órában megírta.

Együtt ebédeltem Katával, Petivel meg Yukkoval, beszélgettünk kicsit, aztán sietnem kellett nyomtatni. Mikor vittük ki a tálcát, valami nekicsapódott a vádlimnak. Odanéztem, és egy becsomagolt óvszer landolt a lábamnál. Kellemetlen. Jót nevettünk Katával azon, hogy megdobtak egy óvszerrel, elég érdekes szerelmi vallomás. Ezt még a hülye külföldi is megérti. :D Persze nem direkt dobták felém, valakinek pont kiesett a zsebéből, de ő is elég kínosan érezhette magát. Nem gondoltam volna, hogy Japánban ilyen megtörténhet :D

Megtartottam a kiselőadást, szerencsére nem szerepeltem le. A tanár is egészen élvezte és érdekesnek találta. A többi prezentáció nagyon érdekes volt, sok új kérdést vetett fel számomra.

Ezután megírtam a tesztet, nem volt annyira vészes, de mivel 60%-a tanult anyag, 40% ismeretlen, azt mondhatom so-so.

A vizsga végeztével bementünk a gépterembe Katával, ott volt még Hide is, és megmutatták nekem a több évvel ezelőtt készült óitai nyelvjárásos videót. Először rendes standard japánul mondták el, aztán tájszólásban. Meg kell mondjam, a főneveken kívül egy mukkot nem értettem belőle. Mondjuk a mögöttünk ülő kagoshimai származású srác sem túl sokat. Ez megnyugtatott.
Kiderült, hogy ő például nem érti, mit mond a kagoshimai nagyapja. Ha beszél hozzá, mindig csak bólogat, hogy „igen, aha”.

Aztán hazaindultam. A vonat, amivel menni akartam, kimaradt, ezért busszal jöttem. Ma egy másik T.O.-s nénivel, Kumahara san-nal mentem haza.

Lecuccoltam, majd irányba vettük a Naruto Udon-t. Rendeltünk egy szettet, amiben currys udon és steakes rizstál volt. Mindkettő isteni!

Ezután lesétáltuk a kilókat, és elmentünk a távolabbi nagyboltba. Hazafele fagyiztunk, itthon pedig filmeztünk és megpihentünk.

Első vizsga a héten

Csütörtökön első órában lement a vizsga, nem volt annyira vészes, bár a szarvas írásjegyét megannyiszor elrontottam. Láttam én, hogy egy vonás nem ott van ahol kéne, de nem akart összeállni, hogy van helyesen. Így jártam :D A csodaszarvas legendájából nem hiányozhatott a szarvas írásjegye. Ez egy igazi „csodaszarvas” lett.

A kisteszttel sem volt baj. Utána együtt ebédeltünk a Katával és siettem haza, mert jöttek a lég kondi szerelők. Isivel találkoztunk az állomáson, elmentünk a százjenesbe, majd visszasétáltunk a koleszig. Isi kiment a vízpartra én meg vártam a bácsikat.

Meg is jöttek. Az a bácsi volt, aki még az érkezésünkkor a takarítást és a waxolást végezte. Jót elnevetgéltünk, eléggé pimasz, de jól tudtam kezelni, így nagyokat nevettünk. Jött egy idősebb bácsi is, akinek szintén jókat kacagott.
Beszélgettünk az itteni ételekről, ismét előjött az elhízás, hogy minden cserediák elhízik az itteni finom koszton. Kérdezte, hogy én miért nem? Mondtam, hogy ne féltsen, februárig még van időm. Behozom a lemaradást.
Aztán szóba került Magyarország a dinnye révén. A bácsi azt mondta, hogy sokak szerint a dinnye nagyon finom Óitában. Erre mondtam, hogy igen, csak elég drága. Egy magyar tanár havi fizetéséből 9 darabot lehet venni. Nem akarták elhinni. Elhatározták, hogy jönnek az országunkba kikapcsolódni :D

Szépen kitisztították a légkondit, kijött belőle az összes penész. Utána elmentünk Isivel a nagy boltba, ami olyasmi, mint nálunk a Tesco, lehet kapni mindenfélét. Megnéztük a szépségápolási cikkeket, ruhákat és a bútorosztályt. :D

Miután hazaértünk megvacsiztunk, és nekiálltam tanulni. Kilencre nagyjából befejeztem az ötös nyelvtanra való készülést, majd 1-re megírtam a kiselőadást. Remélem jól megy minden holnap.

„Szabad” szerda

Szerdánként nincsen órám, de mivel holnap vizsgázom és még egy kis tesztet is kell írjak, bele kellett húznom. Ráadásul pénteken is vizsga plusz kiselőadás. A mai nap a tanulásról szólt megszakítva egy kis filmezéssel. Megjegyzésképpen: a szél néha olyan erős volt, hogy majd lefújta a hajamat.

Tájfun - elfújta a szél

Mihelyst felkeltem, azonnal megnéztem az egyetem honlapját, de nem írta, hogy elmaradnak az órák, ezért a nagy szélben és esőben bevonatoztam a suliba.

A csoport több mint fele hiányzott, még azok is, akik a kampuszon laknak. Órák után megebédeltünk Katával, jót beszélgettünk aztán elindultunk a koleszbe. A délutáni előadások elmaradtak a közelgő tájfun miatt A menza és a bolt is bezárt 2-3 körül, mindenkit hazatessékelt a T.O.
A TV-ben mutatták a hatalmas hullámokat; remélem Terence hajója elindul az este Oszakába.
Ezen kívül érdekes hírt írtak ki az egyik adón: egy X éves nőt felborított a szél :D Elég viccesen hangzik, mondjuk ő biztos nem nevetett akkorát.

Hazavonatoztam, visszagyalogoltam a koleszbe, majd Isivel összekaptuk magunkat és elindultunk vásárolni, hogy kicselezzük a tájfunt. A bolt egyik fotocellás ajtaja zárva is volt a közelgő tájfun miatt. Na, most már tényleg kíváncsi vagyok erre a „nagy szél” uraságra.

Itthon tanultam kicsit, csütörtöktől kezdődnek a vizsgák. Sikerült lefoglalnom Kiotóban egy egész olcsó szállást augusztusra igazi japán tatamis szobába saját fürdővel. :D Jeeee!

Közben a tájfun eloldalgott, úgy döntött, hogy inkább Sikokut veszi irányba. Szerintem minket már békén hagy. :D

Megint eső - sőt!

Reggel már eléggé beborult, sőt esett is kicsit. Lementek az órák, utána együtt ebédeltem Katával meg Terence-szel.

Később megvettem a hajójegyet és kézhez kaptam az Isi repjegyét. Kata beszélt a főnökével én meg kötöttem biztosítást a homestay három napjára.

Beszélgettünk kicsit Katával, aztán hazajöttem. Vettem naptejet és testápolót, mert már fogyóban van. Sikerült a legnagyobb esőben hazabringáznom, szóval bőrig áztam.
Átmentem Leához elmagyarázni a holnapi leckét, aztán tanultam kicsit.

Amíg főtt a rizs, bevásároltunk Isivel. Már érezni a közelgő tájfun szelét, nem beszélve a szakadó esőről. Hamarosan 6-os erősségű tájfun éri el Kyushu-t.

(http://dailynews.yahoo.co.jp/fc/domestic/typhoons/?1310994733)

Tanultam, elég sokáig morfondíroztam arról, mi legyen a pénteki kiselőadásom témája, végül a jól bevált „én” mellett döntöttem. A japán és a nyugati „én” összehasonlítása nyelvészeti szempontból. Szegény Peti unatkozni fog :D

Vasárnap a Tanoura Beach-en

Kinéztünk egy reggeli buszt Beppuba, amihez eléggé siettünk, mert nem tudtuk pontosan honnan indul. Ennek köszönhetően elértünk egy korábbi buszt.

A parton már jó sokan fürödtek, így mi sem hezitáltunk.

Lecuccoltunk, átöltöztünk és kezdetét vette a lubickolás.


Néha beborult az ég, de ez cseppet sem érdekelt minket. Fagyiztunk is egyet, mert felmentünk a kalózhajóra, sőt a kis szigetecskét szintén jól megvizsgáltuk.


Néha már árnyékba húzódtunk, annyira égetett a nap. A homok úgy felforrósodott, hogy futni kellett rajra, különben leég a talpunkról a bőr. Láttunk nagyon aranyos gyerkőcöket, ebben verhetetlenek a japánok.


4 körül beborult, kicsit csöpögött az eső, összeszedelődzködtünk és a fél 6-os busszal hazajöttünk.

Visszafele vásároltunk és ettünk egy finom levest a Naruto Udonban. Ezután tanultam és beszéltem anyuékkal skype-on VÉGRE! Nagyon hiányoznak!

Katával is telefonáltam, aki éppen tűzijátékról jött haza. Filmezés után úgy elaludtunk, mint a bunda, de előtte még jól bekentük rákvörös arcunkat, karunkat, lábunkat. :D

Pihenős szombat

2-3 körül felébredtünk, elég jól kipihentük magunkat. Vettünk ebédet, amit már majdnem vacsoraidőben fogyasztottunk el.
Tanultam kicsit, este kimentünk sétálni a folyópartra és láttuk a hatalmas teliholdat, amint arany sávot fest az Óita folyó hullámaira. Meseszép volt.

A hármas búcsú buli

Lementek az első két óra, utána együtt ebédeltünk Katáékkal, de hamar el kellet indulnom, hogy még ki tudjam nyomtatni a beadandókat. Sikerült is elég gyorsan megcsinálni, mert most a közgáz épületébe mentünk, ahova még papírt sem kell vinni.

Elkezdődött az óra, amin először Peti tartott kiselőadást. Nagyon vicces volt, jó kis példamondatokkal. Főleg az, amit az én blogomból idézett. :D Fel is tüntette hivatkozásként az írásos összefoglalóban. Remélem a tanár úr olvasgatni fogja a blogot. Fordulatos előadást láthattunk Peti előadásában. Terence-é és Andrew-é is ügyes volt.

Ezután megírtam a maradék búcsúlapot és elmentünk Katával és Mamachannal a közeli közértbe. A koleszben összekészülődtünk, majd az Al szobájában tartottunk egy 0. partyt.
Megszületett a legújabb japán hangutánzó szó: waki-waki. A waki a hónaljat jelenti, és amikor nagyon meleg van akkor waki-waki lesz. Kacsatáncos mozdulatokkal kísértük. Ez lett a nap szava.

Aztán kezdetét vette a hivatalos búcsú rendezvény, ahol beszédet mondott Yunna, el is sírta magát szegény.



Koccintottunk, eszegettünk, megnéztük a tutorok által készített megható videót, még két beszédet, aztán kezdődött a nagy fényképezkedés.




Fél 8 körül elindultunk a lenti koleszbe, ahol folytatódott a buli a tutorokkal jóval vidámabb hangulatban.



A 10-es vonattal hazajöttünk, Isivel összekészülődtünk és olyan éjfél körül be is jutottunk a harmadik buliba, ami az állomáshoz közeli klubban volt. Nem csak az Óita Egyetem, hanem a beppui APU diákjai is lenn voltak. Al szerzett nekünk, a három magyarnak VIP jegyet, így volt saját székünk és asztalunk, ahol megpihenhettünk.


Ment a nagy táncolás, még a japánok is ugrabugráltak hajnali 2-ig, pedig még életünkben nem táncoltak.


Az elején a zene nagyon jó volt, aztán elsikkadt, a végén már alig élvezhető szintre süllyedt, de mi dacoltunk vele és reggel 5-ig buliztunk.


A végén már csak Al, Kata, Isi, Tony meg én maradtunk a csoportból.

Buli után beültünk a mezibe, ettünk reggeli menüt, aztán hazajöttünk és kidőltünk. Szegény Katáéknak még várni kellett az első vonatra.