Korai próba

Sikerült felkelnem 9-kor annak ellenére, hogy 4-kor feküdtem le. Meglepően frissen keltem, lehet, hogy mert már fél órája forgolódtam?! :D

Tegnap este feltettem a tapaszt a vállamra, amit Mimata santól kaptam, reggelre majdnem teljesen helyre is rakta. Tényleg, mintha Isten küldte volna ezt a nénit. Mindenki jót nevet rajta, hogy ilyen sokszor találkozok ezzel a nénivel, de tényleg kedves és sok mindent megtudok a japánok gondolkodásmódjáról, érzéseiről valahányszor vele találkozok.

Bebicikliztem a suliba, ahol már benn várt Mana és Keigo. Egyre jobban megy a szám, úgy érzem. Mármint a dal. Pár szünet beiktatásával elgyakoroltunk a Hys-t vagy tízszer, és megbeszéltük, hogy legközelebb már belenézünk egy új dalba is.

A próba után visszabicikliztem, megebédeltem, és ledőltem aludni vagy 3 órára. 6-kor ébredtem.

8 körül lenéztem a lobbiba, ahol elég sokan beszélgettek már. Volt aki már sörözött, volt aki whiskyt ivott.



Beszélgettem Márióval, aztán mellénk ült Jonas, a finn srác, akivel váltottunk pár szót magyarul, miközben ő finnül beszélt hozzánk. A külső szemlélők azt hitték, megértjük egymást, de egy mukkot sem értettünk abból, amit a másik mond. Ennyit a finn-magyar nyelvrokonságról :D


Nevetgéltünk, beszélgettünk 10-ig, közben jött pár e-mail a templomos nőtől; rám szállt, de elég durván. Petivel még beszélgettünk a lépcsőházban rovarokról, órákról és hogy az egyik tanárunk tipikus példája a „parasite single” japán jelenségnek. 40 felett jár a nő, de nincs férjnél és az anyukája készíti neki az uzsit. :D

A gondnok néni nem bír magával: próbálja mindenféle
jellel ellátni szelektív hulladékgyűjtéses posztert,
hogy segítsen nekünk, de csak megzavar vele

A kaikan lakók egy része megint elment a PEI-ba, meg sörözgetni a parkba, de nekem kicsit sok lett volna.

Aztán feljöttem a szobámba, és sajnos mivel nagyon égett a gyomrom, ettem egy kicsit. Utána nekiálltam a beszédem bemagolásának és a szakdoga témám specifikálásának.