Reggel felkeltem és bevonatoztam a suliba, mert második órában és ebédszünetben próba volt. Egész jól mentek a számok, bár kicsit ijesztő, hogy ez az utolsó előtti közös zenélés.
Együtt ebédeltem a zenekarral, szóba került, hogy mi lenne, ha kitörne a háború. Elég durva témák merültek fel.
Aztán átmentem Sárihoz, akivel reggel pont összefutottam. Aranyos volt, mert vett nekem a jelmezemhez egy ruhaszárítót, amire fel tudom csíptetni a függönyt. Beszélgettünk egy darabig, közben Sári készítette a malacos jelmezét, amit ő maga varrt. Nagyon ügyes!
4 körül visszavonatoztam, bevásároltam, aztán nekiálltam a jelmezkészítésnek, amit szép lassan fel kellet, hogy adjak. A függöny nem állt meg a helyén.
Közben sushit készítettem és keseregtem, hogy nincs jelmezem. Aztán végül úgy döntöttem, hogy magam köré tekerem a függönyt és a zuhanyrózsát meg a hátamhoz erősítem.
Jeee, sikerült!
Mire leértem már rengeteg jelmezes külföldi és nem külföldi diák gyűlt össze lobbiban. Ment a fényképezkedés, evés-ivás, táncolás.
Felköszöntöttünk a két szülinapost, Sárit és Yukkot, közben megpróbáltuk Katát elérni skype-on, de sajnos nem jött össze.
Mindenki zseniálisan jó jelmezben volt!
10 után elindultunk a PEI-ba, hát elég viccesen nézhettünk ki. Tele volt a pub emberekkel, alig lehetett elférni. Az én jelmezem ráadásul iszonyat kényelmetlen volt. Egy óra után úgy döntöttem, leveszem.
A másik helyen, ami a PEI-jal közösen szervezte a bulit, ment a tánci-bánci, de mivel azért 3000 yent kellett volna fizetni, úgy döntöttem, inkább kihagyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése