Reggel Mamával együtt bebicikliztünk a suliba, később utolért minket Peti. Lement a két óra, aztán megnéztem a Sound Family koncertjét, ami igazából koncertre csalogatás volt.
Visszapakoltunk a hangszereket a stúdióba, aztán gyorsan megebédeltem, majd rohantam órára. Negyedik órában gyakoroltam a dobot és már egész jól ment.
Megvártam Mamát és Aki kunt; együtt mentünk bevásárolni, ugyanis ma van Mama szülinapi bulija. Én sushival készültem.
A fél 7-es kezdésből 7 óra lett. Megjelent Mama matrózblúzban Tony pedig egy szál alsónadrágban, ugyanis úgy lett meghirdetve a buli, hogy Mama matrózblúzos/meztelen szülinapi bulija.
Aki kun szoknyában
Hamarosan rávetettük magunkat a finomságokra, Mama chijimivel készült. Megtörtént az ajándékozás is, én egy telefonra akasztható macit adtam neki, amibe belehímeztem katakanával, hogy MAMA.
Fél 9-kor felpattantam a biciklire, és elindultam a suliba, ugyanis 9-11-ig próba volt. Ahogy tepertem az iskola felé, egyszer csak azt vettem észre, hogy egyhelyben tekerek. Megint leesett a lánc. Teljesen kikészültem, a lehető legrosszabbkor. Egy vonatállomásra voltam az egyetemtől, és pont láttam a vonatot elmenni. Ekkor jött velem szembe Peti, akinek akkor fejeződött be az edzése. Rendes volt, mondta, hogy használjam csak a biciklijét, de inkább a vonat mellett döntöttem.
Nagy futás után háromnegyed órás késéssel beestem a próbaterembe. Hát ezek után nem ment valami jól a zenélés. Az utolsó járattal visszajöttem a városba. Hazafele menet leszólított két japán srác, de szerencsére sikerült leráznom őket. Azért néha kicsit félelmetes egyedül mászkálni az állomás környékén. Ezért jó a bicikli.
Szerencsésen hazaértem, de azt állíthatom, engem utálnak a biciklik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése