Hajnali fél 4 körül felébredtem arra, hogy nem vagyok álmos. Vagy valami ilyesmi. Bekapcsoltam a gépet, hogy megnézzem, jött-e értesítés a Sound Family-től, és jött! Felkerültünk a listára!!! Játszani fogunk az iskolai fesztiválon. JEEEEEEEEEE!!!
Sajnos vagy fél 6-ig forgolódtam, utána viszont aludtam, mint a bunda. 10 körül keltem, megreggeliztem, aztán lementem megkérni a gondnok nénit, hogy a használaton kívüli bicikliket valahogy szortírozzuk ki. Nem várta meg, amíg végigmondom a dolgot, és rávágta: igen, én is láttam, hogy sok defektes és lezárt bicikli van a kaikan előtt, jó volna kidobni mindet.
Miiiiiiii???????? Elmeséltem, hogy előző félévben hogyan nyitotta ki Kimura san nekünk a gazdátlan bicikliket. Hát ez a nő minden jó dolgot ki akar dobni? Kidobta a tökéletes rizsfőzőket, TV-t, edényeket. Biztos már nincs férje sem. Vagy kukás. :D
Nem igazán akarta felfogni, amit mondok, de remélem azért addig eljutunk, hogy küld egy kör e-mailt.
Kissé mérgesen, de betekertem a suliba, találkoztam Yukkoval és beszéltünk a felelős tanárommal. Kiderült, hogy elvállalja a szakdolgozati témámat, csak akkor kezdjek neki a kérdőív kérdéseinek kifundálásához. Persze nem pont ezekkel a szavakkal. Bár a „kufú” japán szó akár fordítható így is. :D
Ezután megebédeltünk, beszélgettünk az elkövetkezendő fesztiválokról, aztán sikeresen felvettük a tárgyaimat. Visszamentünk a kajáldához, ahol összefutottam a három koreaival. Jókat nevettünk, aztán mikor mindenki szaladt órára, én bementem gyakorolni a próbaterembe.
Pont akkor jött egy srác, aki szintén dobolni szeretett volna, így amíg hazaszaladt a dobverőjéért, tudtam kicsit ütögetni a bőrt.
Ezután hazabicikliztem és nekiálltam házit írni. Hú, ilyet is rég csináltam. :D Miután majdnem teljesen megírtam, lementem a lobbiba és ott fejeztem be.
Meglepetésemre rendes pingpong asztal díszelgett a terem közepén. Végre lehetett egy jót játszani a kaikanban is.
Kipróbáltam a videójátékot, de nem voltam benne túl ügyes. Gyakorolni kell még kicsit.
10 után még dumáltunk kicsit Petiékkel, aztán mindenki visszavonult a szobájába. Én még felmondtam a beszédem megtanult részét és meghallgattam a másik 2 számot, amit játszani fogunk a zenekarral. Megkérdeztem Keigo-t, hogy az egyik helyett nem játszhatnánk-e a kedvencemet. Holnap beszélünk róla személyesen.
Sajnos vagy fél 6-ig forgolódtam, utána viszont aludtam, mint a bunda. 10 körül keltem, megreggeliztem, aztán lementem megkérni a gondnok nénit, hogy a használaton kívüli bicikliket valahogy szortírozzuk ki. Nem várta meg, amíg végigmondom a dolgot, és rávágta: igen, én is láttam, hogy sok defektes és lezárt bicikli van a kaikan előtt, jó volna kidobni mindet.
Miiiiiiii???????? Elmeséltem, hogy előző félévben hogyan nyitotta ki Kimura san nekünk a gazdátlan bicikliket. Hát ez a nő minden jó dolgot ki akar dobni? Kidobta a tökéletes rizsfőzőket, TV-t, edényeket. Biztos már nincs férje sem. Vagy kukás. :D
Nem igazán akarta felfogni, amit mondok, de remélem azért addig eljutunk, hogy küld egy kör e-mailt.
Kissé mérgesen, de betekertem a suliba, találkoztam Yukkoval és beszéltünk a felelős tanárommal. Kiderült, hogy elvállalja a szakdolgozati témámat, csak akkor kezdjek neki a kérdőív kérdéseinek kifundálásához. Persze nem pont ezekkel a szavakkal. Bár a „kufú” japán szó akár fordítható így is. :D
Ezután megebédeltünk, beszélgettünk az elkövetkezendő fesztiválokról, aztán sikeresen felvettük a tárgyaimat. Visszamentünk a kajáldához, ahol összefutottam a három koreaival. Jókat nevettünk, aztán mikor mindenki szaladt órára, én bementem gyakorolni a próbaterembe.
Pont akkor jött egy srác, aki szintén dobolni szeretett volna, így amíg hazaszaladt a dobverőjéért, tudtam kicsit ütögetni a bőrt.
Ezután hazabicikliztem és nekiálltam házit írni. Hú, ilyet is rég csináltam. :D Miután majdnem teljesen megírtam, lementem a lobbiba és ott fejeztem be.
Meglepetésemre rendes pingpong asztal díszelgett a terem közepén. Végre lehetett egy jót játszani a kaikanban is.
Kipróbáltam a videójátékot, de nem voltam benne túl ügyes. Gyakorolni kell még kicsit.
10 után még dumáltunk kicsit Petiékkel, aztán mindenki visszavonult a szobájába. Én még felmondtam a beszédem megtanult részét és meghallgattam a másik 2 számot, amit játszani fogunk a zenekarral. Megkérdeztem Keigo-t, hogy az egyik helyett nem játszhatnánk-e a kedvencemet. Holnap beszélünk róla személyesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése