Reggel 7-kor volt a találkozó az Óita állomáson, így aztán fél 6-kor szépen felkeltem, felvettem a csinos ruhámat és bebicikliztem a központba. Hál Istennek nem esett az eső.
Találkoztam a fiatalabbik főnökkel és a többiekkel, majd nekivágtunk a nagy útnak. 2 óra múlva megérkeztünk Fukuokába, ahol megkaptuk a taxi pénzt, és jót hülyültünk azzal, hogy „na, akkor most futás!”. A főnöknek meglepő mód tetszett a poén, de azért hozzátette, hogy ezzel neki el kell számolnia.
10 perc taxizás után megérkeztünk egy iskolába, ahol már rengeteg japán diák gyűlt össze. Egy hatalmas előadóban a földön ülve hallgattuk végig az össznépi előadásokat, majd ebéd után kezdetét vette a csoportos prezentáció. Először elmondtam, milyen a cserediák élet, voltak-e nehézségeim.
Ezután megtartottuk az előadásunkat. Szép lassan elkezdtek bombázni a kérdéseikkel az emberek. Miután kis csoportokat alkottunk, összefoglaltuk a prezentációval kapcsolatos gondolatainkat és azt, hogy hogyan lehetne a japánok és a cserediákok közötti kapcsolatot szorosabbra fűzni.
Ezután végighallgattunk még egy csoportos előadást, aztán ismét összegeztük a hallottakat. Végül az össznépi megbeszélésnél egyetemenként megosztottuk a véleményünket mindenkivel.
Elköszöntünk a többiektől, majd taxiba ültünk és elmentünk az állomásig. Egy órácskát ajándékokat néztünk, aztán a következő vonatra felültünk és visszajöttünk Óitába.
Hazabicikliztem, kiosztottam a Fukuokában vett sütiket :D
Miután bezárt a lobbi, elindultunk a PEI felé. Mivel Al-nek nem volt biciklije, mindenki tolta a bringáját. Velünk jött Homono is, a fakacsa, mert még nem volt japán pub-ban.
Úgy tűnt, mint aki élvezi az utat. Egyszer még fel is röppen a fára örömében.
Mindenkivel lepacsizott, ráült az emberek fejére. Mamától még egy hatalmas puszit is kapott.
Ez pedig nem egy kalap, hanem egy kígyó, ami lenyelt egy elefántot.
A hatalmas kacsatáncoltatás után hazaindultunk, csak éppen eltűnt Homono. Kicsit aggódtunk érte. Lehet, hogy valaki elrabolta? Mondjuk már nagy kacsa, de azért aggódtunk érte.
4 körül megindultunk a kaikan felé, és a szokásos Mekis kör után hazamentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése