Reggel bebicikliztünk a suliba. Miután lementek az órák, megebédeltem a skacokkal, aztán indultam a próbára.
Jobban mentek a számok, mint gondoltam. Mindenki bénázott, de egész jól szólt. Megbeszéltük, hogy ezen a héten pénteken, jövő héten pedig hétfő kivételével minden hétköznap próbálunk egyszer vagy kétszer.
Sajnos a negyedik órában kiselőadásra kellett beülnünk, amiről tegnap tájékoztattak: ne felejtsétek, holnap lesz a szeminárium. Szerintem erről nem kaptunk korábban értesítőt. Egy angol professzor (?) tartott kiselőadást a japán oktatásrendszer változásáról és a jelen oktatási rendszerről. Érdekesnek érdekes volt, de elég fáradt voltam, hogy teljesen végighallgassam japánul a szemináriumot.
Miután vége lett, hazabicikliztem és vacsora után nekiálltam a fogalmazásnak és a nyelvtan leckének. Kiötöltem, hogy az Independent Research órára az eddig elolvasott tanulmányokat viszem be, hátha az jó kiindulási alap.
8 körül találkoztunk a lobbiban Petivel, mert a Seikyós főnök mondta, hogy jó ha holnapra bevisszük a japán nyelvű magyar ételrecepteket. Mivel a közös fordítás nem ment, ezért úgy döntöttünk, inkább pingpongozunk tanulás helyett.
Először csak simán, aztán széken ülve - ez lett a para-pingpong. Meglepően nehéz volt így játszani. Később nehezítettünk a dolgon, mindenféle tárgyakat helyeztünk az asztalra. Az én oldalamon volt egy kosár, amibe a többi labda volt beletéve. Amikor ebbe ütötte bele a Peti a labdánkat, lottósorsolást játszottam.
Azt hiszem, mi magyarok mindig valami pihentagyú játékkal rukkolunk elő. Tine, amikor hallott a Para-pingpongról, sírt a nevetéstől. :D
10 után felvonultunk a szobánkba, én megírtam a maradék nyelvtant és a receptet, aztán lefeküdtem aludni.
Jobban mentek a számok, mint gondoltam. Mindenki bénázott, de egész jól szólt. Megbeszéltük, hogy ezen a héten pénteken, jövő héten pedig hétfő kivételével minden hétköznap próbálunk egyszer vagy kétszer.
Sajnos a negyedik órában kiselőadásra kellett beülnünk, amiről tegnap tájékoztattak: ne felejtsétek, holnap lesz a szeminárium. Szerintem erről nem kaptunk korábban értesítőt. Egy angol professzor (?) tartott kiselőadást a japán oktatásrendszer változásáról és a jelen oktatási rendszerről. Érdekesnek érdekes volt, de elég fáradt voltam, hogy teljesen végighallgassam japánul a szemináriumot.
Miután vége lett, hazabicikliztem és vacsora után nekiálltam a fogalmazásnak és a nyelvtan leckének. Kiötöltem, hogy az Independent Research órára az eddig elolvasott tanulmányokat viszem be, hátha az jó kiindulási alap.
8 körül találkoztunk a lobbiban Petivel, mert a Seikyós főnök mondta, hogy jó ha holnapra bevisszük a japán nyelvű magyar ételrecepteket. Mivel a közös fordítás nem ment, ezért úgy döntöttünk, inkább pingpongozunk tanulás helyett.
Először csak simán, aztán széken ülve - ez lett a para-pingpong. Meglepően nehéz volt így játszani. Később nehezítettünk a dolgon, mindenféle tárgyakat helyeztünk az asztalra. Az én oldalamon volt egy kosár, amibe a többi labda volt beletéve. Amikor ebbe ütötte bele a Peti a labdánkat, lottósorsolást játszottam.
Azt hiszem, mi magyarok mindig valami pihentagyú játékkal rukkolunk elő. Tine, amikor hallott a Para-pingpongról, sírt a nevetéstől. :D
10 után felvonultunk a szobánkba, én megírtam a maradék nyelvtant és a receptet, aztán lefeküdtem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése