A füstbe ment terv és a tűzvédelmi előadás

Reggelire rántottát csináltam, elég finom lett: hagyma, tojás, gomba (enoki), annak ellenére, hogy elég álmos voltam. 1-ig tettem fel a képeket a Facebook-ra, meg írtam a blog bejegyzésA szemetet elfelejtettem kivinni időben, remélem nem rohad rám a kidobott kajamaradék (de).

Aztán fél óra alatt megírtam az angol nyelvű beadandót a médiás órára, és volt 3 percem megfürdeni.

Petivel vettünk fénymásolópapírt, hogy ki tudjuk nyomtatni a leckét. Nagy nehezen kinyomtattuk, már arra is rájöttünk, hogy be kell jelentkezni a suli hálózatába ahhoz, hogy tudjunk nyomtatni.

Éppen időben beértünk az órára. Peti megtartotta a kiselőadását, nagyon jól összegyűjtötte az információkat. Érdekes volt a téma: a média uralma. Na, meg hogy ki uralja a médiát Japánban.

Óra után Terence-szel kajáltunk a menzán, aztán átmentem Katához. Megbeszéltük, hogy a hétvégén csapunk egy csajos bulit :)

Yú hamarosan megérkezett autóval, és az én kolimnál (kaikan) tettük le a kocsit. A probléma csak az volt, hogy éppen tűzvédelmi gyakorlat volt, ami elvileg kötelező (persze, akinek órája van, annak nem). Kénytelen voltam ottmaradni, a tanárnő mondta, hogy még 25 perc. Szóval nem engedett el a Katáékkal biztosítást kötni. Megbeszéltük Mama channal, hogy majd együtt megkötjük.

Ha már ott maradtam a tűzvédelmi gyakorlaton, gondoltam, miért ne: én is kipróbálom, hogyan kell poroltóval tüzet oltani. Peti, mint mindig, készített lesi fotókat. Láttam ám! :)

Aztán Katáék után mentem az állomásra, mert a biciklim ott maradt, közben írtam Mama channak, mert láttam rajta, hogy nagyon szomorú. Mondta, hogy semmi baj, de azért találkozhatnánk :) Azt válaszoltam, ha hazaérek, üzenek neki, és jöjjön át.

Katával és Yúvel elmentünk a 100 yenes boltba venni ezt-azt. Van egy japán fiú (Yúji), aki pont úgy néz ki, mint a klasszikus japán képeken a férfi alak, ezért mindig mikor láttam őt, az jutott eszembe. Nagyon ijesztő. Kata a boltban kiszúrta azt a képet! Meg is vettem, csak hogy mániámnak hódoljak. Íme az ikerpár:

Kiszúrtunk egy cipőboltot, és megbeszéltük Katával, hogy szombaton elmegyünk shoppingolni (jó magyar szóval), mert egyikünknek sincs nyári topánkája. 2000 yenért már tök aranyos kis cipőket lehet venni. Szombat: csajnap :D

Aztán visszasétáltam a biciklimért, és elmentünk a postára levenni pénzt, majd hazamentünk egy általam eddig ismeretlen úton, a szoborparkon át.

Fél 5-re értem vissza, és 5-re átjött Mama chan. Beszélgettünk, mondta, hogy honvágya van, meg mostanában elég erős kultúrsokk érte őt. Adtam neki finom juharszirupos édességet, meg próbáltam felvidítani. Remélem kicsit sikerült segítenem neki. Mondta, hogy igazi mama vagyok :) Mert ugye mindketten mamának hívjuk egymást :D

Ma végül nem volt időm futni, de holnap este kimegyek. Még megcsinálom a holnapi leckét, meg lehet, hogy előre készülök a többi napra is.