Megreggeliztem, majd elindultam az iskolába. 35-40 perc alatt be is értem, és még volt időm bedobni a postaládába a kijavított gázos papírt.
Az első óra nagyon vicces volt, egy koreai sráccal, Tegun-nel (mi csak Tengu-nak hívjuk: http://en.wikipedia.org/wiki/Tengu) kerültem párba, jókat nevettünk, miközben próbáltuk megoldani a feladatot, aztán nem értünk a végére, mert túl sokáig próbáltuk a egymást a helyes megfejtés irányába terelni.
A második órán elő kellett adni a megírt interjús párbeszédet, a Hyun-ék nagyon viccesek voltak. Valószínű a srác ezzel a betanult szöveggel felvételizett az Óita Egyetem építész szakára, mert jó gyorsan eldarálta a részét. Hallatszott, hogy bebiflázott anyagról van szó.
Óra után befizettem a következdő kirándulásunk kajapénzét, elkértem a bicikli parkolási matricáját és leadtam a szükséges regisztrációs lapot.
Gyorsan hazatekertem, útközben egy hatalmas rovar szállt el előttem, megijedtem, de aztán mentem tovább, mikor is rájöttem, hogy az a kis piszok a nyakamon lébecol. Undorodó mozdulattal lesöpörtem magamról, és közben imádkoztam, hogy ne nőjön pukli rajtam. Nem nőtt.
Lepakoltam a szobában, megebédeltem, majd pihentem kicsit. Elhatároztam, hogy körbejárom a környéket, mert a múltkor már láttam szentélyhez hasonló építményt a kolesz közelében. Először egy temető díszes kapujára bukkantam, majd ráleltem egy shintó szentélyre (Matsuyama Inari jinja) és egy buddhista templomra (Manjúji) is.
A templom csodálatos volt, olyan hangulat áradt a helyből, hogy kimondhatatlan érzés fogott el. Az épület és a kert szépsége, a tavaszi szellő, a bambuszlevelek és juharlombok közt átszűrődő napsugár, a kövek és fagerendák nyugodtsága magával ragadott.
Olyannyira, hogy amikor megláttam előjönni egy szerzetest, teljesen megijedtem. Gyorsan meg is kérdeztem, nem baj-e hogy itt vagyok. Erre ő azt válaszolta, hogy nem, és azonnal visszabújt az ajtó mögé. Na, ekkor éreztem úgy, hogy nincs maradásom, és sietős léptekkel elhagytam a templomkertet. Gyönyörű hely!
http://panorama.photo-web.cc/tiiki/oita/manjyuji.html
Hazamentem, aztán sikerült Isivel beszélnem skype-on (kétszer is). Megírtam az egyik leckét, utána kimentem futni, ezúttal a másik irányba. Itt a folyópart kevésbé kiépített, tele is volt muslincával. Aztán én is tele lettem velük, haza is hoztam egyet a homlokomon.
Megvacsoráztam: paprikás margarinos kenyeret, nem mondom, jól esett :) Petivel váltottunk pár levelet, mert korábban mondta, hogy rántott gombát és halat akar csinálni, most pedig arra utalt az üzenetében, hogy rengeteg kajája maradt. Kíváncsian várom a blog bejegyzését.
Megírtam a másik leckét és válaszoltam a leveleimre.
Az első óra nagyon vicces volt, egy koreai sráccal, Tegun-nel (mi csak Tengu-nak hívjuk: http://en.wikipedia.org/wiki/Tengu) kerültem párba, jókat nevettünk, miközben próbáltuk megoldani a feladatot, aztán nem értünk a végére, mert túl sokáig próbáltuk a egymást a helyes megfejtés irányába terelni.
A második órán elő kellett adni a megírt interjús párbeszédet, a Hyun-ék nagyon viccesek voltak. Valószínű a srác ezzel a betanult szöveggel felvételizett az Óita Egyetem építész szakára, mert jó gyorsan eldarálta a részét. Hallatszott, hogy bebiflázott anyagról van szó.
Óra után befizettem a következdő kirándulásunk kajapénzét, elkértem a bicikli parkolási matricáját és leadtam a szükséges regisztrációs lapot.
Gyorsan hazatekertem, útközben egy hatalmas rovar szállt el előttem, megijedtem, de aztán mentem tovább, mikor is rájöttem, hogy az a kis piszok a nyakamon lébecol. Undorodó mozdulattal lesöpörtem magamról, és közben imádkoztam, hogy ne nőjön pukli rajtam. Nem nőtt.
Lepakoltam a szobában, megebédeltem, majd pihentem kicsit. Elhatároztam, hogy körbejárom a környéket, mert a múltkor már láttam szentélyhez hasonló építményt a kolesz közelében. Először egy temető díszes kapujára bukkantam, majd ráleltem egy shintó szentélyre (Matsuyama Inari jinja) és egy buddhista templomra (Manjúji) is.
A templom csodálatos volt, olyan hangulat áradt a helyből, hogy kimondhatatlan érzés fogott el. Az épület és a kert szépsége, a tavaszi szellő, a bambuszlevelek és juharlombok közt átszűrődő napsugár, a kövek és fagerendák nyugodtsága magával ragadott.
Olyannyira, hogy amikor megláttam előjönni egy szerzetest, teljesen megijedtem. Gyorsan meg is kérdeztem, nem baj-e hogy itt vagyok. Erre ő azt válaszolta, hogy nem, és azonnal visszabújt az ajtó mögé. Na, ekkor éreztem úgy, hogy nincs maradásom, és sietős léptekkel elhagytam a templomkertet. Gyönyörű hely!
http://panorama.photo-web.cc/tiiki/oita/manjyuji.html
Hazamentem, aztán sikerült Isivel beszélnem skype-on (kétszer is). Megírtam az egyik leckét, utána kimentem futni, ezúttal a másik irányba. Itt a folyópart kevésbé kiépített, tele is volt muslincával. Aztán én is tele lettem velük, haza is hoztam egyet a homlokomon.
Megvacsoráztam: paprikás margarinos kenyeret, nem mondom, jól esett :) Petivel váltottunk pár levelet, mert korábban mondta, hogy rántott gombát és halat akar csinálni, most pedig arra utalt az üzenetében, hogy rengeteg kajája maradt. Kíváncsian várom a blog bejegyzését.
Megírtam a másik leckét és válaszoltam a leveleimre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése