Találkoztam Akirával, aki mint kiderült, Sujin-re várt, és együtt mentek ebédelni. A múltkor randiztak, elkocsikáztak a tengerig. Úgy tűnik megvan az újabb párocska (Akira az, aki a Gregorie nevű fiúval enyelgett idáig :D). Mint kiderült, Greg ma indult el Korába 10 napra, biztos jó buli lesz. Aztán Kata regisztráltatta a biciklijét, közben Petivel is összefutottunk.
Ezt követően elindultunk a Sound Family találkahelye felé, ahol is rengeteg fiatal (főleg) fiúk gyülekeztek. Pár percig nem mertem odamenni, Kata biztatott, végül odasündörögtem hozzájuk. Kicsit sem voltam feltűnő a sok fekete hajú srác között! :D
Észrevett a srác, akivel a múltkor beszéltem, és mondta, hogy most van az újoncok bemutatkozása. Mikor nekikezdtem volna a mondókámnak, elkezdett esni az eső. Bevonultunk egy fedett helyre, és bemutatkoztam. Felzúdult a tömeg, amikor meghallották, hogy japánul beszélek, aztán még egyszer, amikor kiderült, hogy dobolok. Szerencsére két másik lány (japán) is most csatlakozott, szóval nem csak én képviseltem a „gyengébbik” nemet. Az egyik lány, Miki basszusgitározik (ő volt elsőre a legszimpatikusabb), a másik, Shiori, szintén basszerozik, a harmadik, Mami, aki szintén most lépett be, még nem jártszik semmin, de jó, hogy így is tagja lehet a csoportnak. Megtudtuk, hogy úgy lehet majd zenekart csinálni, hogy meghallgatjuk az előadásaikat, és amelyik tetszik, abba belépünk. És persze zenei stílus alapján is lehet válogatni.
Befizettük a belépési díjat és a havi 1000 yent, és megadtuk az elérhetőségeinket. A három japánnal telefonszámot cseréltünk.
Bementünk a próbahelyükre, ugyanis, ahogy Petiéknél az aikidón, itt is az első évesek takarítanak. Jan-kennel (kő papír ollóval) döntöttük el, ki lesz a soros. Szerencsére én a nyertesek között voltam.
Aztán Mikiékkel mentem egy darabig, kérdezték, mit szeretek a japán kultúrában. Mondtam, hogy főként az irodalmat, erre kérdezték: és az animéket? Erre én: egyáltalán nem :D Miyazaki Hayao meséit mondjuk igen.
Kiderült, hogy ők szeretik a japán rajzfilmeket. Ez van :) Hozzátették: mivel japánok.
Aztán mentek tovább angol társalgási órára, sok szerencsét kívántam nekik, majd átmentem Katához. Már neki is látott a finom ebéd készítéséhez: fűszeres csirke rizzsel és salátával. Isteni volt! Kössz, Kata! Kaptam tőle robbanócukorkás csoki tojást, örültem neki, mint egy kisgyerek. Aztán beszélgettünk, képeket néztünk, végül már odáig nem jutottunk el, hogy filmet nézzünk, de nem baj, lesz még arra is idő. Kinn az eső kieste magát, csak úgy zuhogott azelőtt. 4 körül elindultam visszafelé. Szépek voltak a felhőbe burkolózó hegyek.
Hazaértem, kifújtam magam kicsit, aztán elmentem futni. Pont mikor hazaértem hívott fel Isi skype-on, és sikerült beszélnünk. Ma van a nagyija születésnapja.
Aztán megvacsoráztam: nagaszaki-i ráment és egy kis tonhalsalátát ettem. Nem sokkal később felhívtam a postahivatalt, mert nem voltam itthon, amikor a biztosításos papír érkezett, így egyeztettem velük időpontot (már gyorsabban ment: 3 perc), és holnap 5-7 között jönnek.
Kiderült, hogy Nurdan chat (az oszakai program során megismert török lány) szeptemberben jön Japánba. El sem hiszem!!! Mindenképpen szeretnék vele találkozni, és ha már ott vagyok, akkor a Maren-nel (kambodzsai fiúval) is összefutok. Jupijájé!
Ez itt a reklám helye:
Ajánlom nagy szeretettel Kata blogját:
http://katusinwonderland.blogspot.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése