Biciklis gaijin-ek

Ma reggel Petivel és Terence-szel együtt mentem suliba, immáron biciklivel egészen az egyetemig. 8-kor indultunk és 40-re be is értünk. Legközelebb lehet, hogy nem kellene ennyire tekerni :) Terence ügyesen lavírozva sms-t írt biciklizés közben. Shógo-nak üzente, hogy hamarabb elindultunk.

Az első óra nagyon vicces! Kanamori sensei annak ellenére, hogy idősebb tanárnő, jó a humora, rengeteget nevetünk az előadásán.

Sajnos ez nem mondható el a 4-es nyelvtan óráról, de azért hasznos. Az előző héten megírt felmérő itt is hasonlóan alakult: alig volt hibám – folytassam a tanulást a kijelölt cél felé. Petinek is ugyanígy sikerült. Szegény Terence-nek nem ment ennyire simán, de mondjuk ő csak 2 éve tanulja a nyelvet; ahhoz képest nagyon ügyes.

Katával is találkoztunk, majd elmentünk a menzára, ahol még soha nem látott hosszúságú sor kígyózott. Közben Terence bemutatott minket szinte az egész rögbi csapatnak. :) Persze egyik sem volt az a kimondott rögbis alkat :)

Kiderült, hogy ninkimono-k (közkedveltek) vagyunk: Katával még fényképezkedtek is a japán diákok a sétálóutcán. Ezért csináltunk egy sztárfotót a kampuszon:

Később regisztráltuk a biciklinket, ami annyiból állt, hogy felírtuk a nevünket és a biciklink színét egy lapra.

Kiderült, hogy Max vett egy új kosárlabdát pumpával együtt. Rendes tőle.

Szegény Kata ma este megy a főnökeivel és kollégáival vacsorázni és inni, eléggé tart tőle, de szerintem jól fog alakulni a dolog. Persze én is izgulnék hasonló helyzetben.

Aztán Petivel hazabicikliztünk az Óita folyó mentén. Elég durván fújt a szél, kicsit nehéz volt visszafelé menni.

Vettem Petinek meg magamnak 100 yenért szusitekerőt, holnap lehet, hogy ki is próbálom. Nem sokkal később kimostam egy újabb adag ruhát.

Fél 5 körül átjött Lea, a norvég lány, és beszélgettünk kicsit. Nagyon jófej lány, csak kicsit durva a stílusa, elég szókimondó. Nem ismer félelmet: az iskola folyosóján volt egy hatalmas döglött darázs, amit becsomagolt papírzsepibe, és odaadta pár osztálytársnak, hogy: íme egy kis ajándék.

Kiteregettem, utána kimentem futni. Megint a második hídig mentem el, de most átmentem a folyó túloldalára. A tengert és a napsugárban úszó hegycsúcsokat is jól lehetett látni.

Hazajöttem, és Isivel skype-oltam.

Vacsorára gyóza-t ettem, kis tésztatáskákba csomagolt darált húst, meg egy kevés udont. Zárásképpen bekaptam pár szőlőt.

Beszéltem Katával telefonon, eléggé izgul, de hamarosan már túl lesz ezen is. Biztos jól fog sikerülni a vacsoraest.

Megírtam a leckét és közben I(y)emon teát szürcsölgettem. Később átjött Peti, beszélgettünk kicsit, és kiderült, hogy a postaládában van 2 számla, amikre én azt hittem csak szórólapok. Pont úgy néz ki, mint egy blokk. Víz- és gázszámla, 20 napra szól. Hamarosan remélem, kiderül, hogy kell befizetni. Mivel én nem kaptam az elektromos művektől semmi regisztrációs lapot, örülnék, ha nem lenne belőle baj. Peti gázos papírt nem kapott, és már jött neki a számla.

Mint később kiderült, Kata jól érezte magát a vacsorán, bár a rágós nyers ló-sashimit nem tudta megenni :) Ééés, fény derült arra, hogy ki az az emberke, akivel a múltkor találkoztunk a boltban, de a Kata nem ismerte meg. Egy kollégája :)