Itthon még kimostam pár dolgot, reggeliztem (édes toast) kenyeret felvágottal és zöldséggel, aztán elindultunk Petivel a suliba. Mint utóbb kiderült, véletlenül a parkoló hely hátsó részre tettem le a biciklimet. A múltkor mondták, hogy hétfőn ingyen el lehet vinni az ott lévő bicikliket, ha tesznek rá egy kis kártyát. Na, az enyémre is tettek. Nagyon szégyelltem magam, hogy valaki miattam nem az általa kiszemelt biciklit fogja kapni. Még most is gyötör a lelkiismeret! :(
Az állomásnál letettünk a cangákat, és felszálltunk a vonatra. Találkoztunk Max-szel, az ausztrál sráccal, akinek horribilis az angolja (ausztrál akcentus). Megtanította nekünk ezt még a múltkori buli alkalmával: Are you frothing for feed? (habzik a szád a kaja után?)
Vagyis, éhes vagy? A kiejtés pedig a következő: Ár jú frofin fo féid? – ez jó gyorsan kell mondani.
Ma volt a méltán hírhedt média óra (angol nyelven), de egész összeszedettnek tűnt, na majd még meglátjuk. Mindenesetre felveszem. Lehet, hogy akkor a szerdai órát hagyom el, és akkor lesz egy szabadnapom.
4-es csoportot alkottunk Petivel, az indonéz lánnyal meg egy kínai sráccal. Azt a feladatot kaptuk, hogy vegyünk 4 különböző újságot, és hasonlítsuk össze a közös témákat.
Az óra után vettünk újságot és ebéd után próbáltunk valamire jutni vele, de kicsit egy helyben jártunk. Kiderült, hogy a kínai fiú 2 hónapot élt Afrikában.
Utána elmentünk körbejárni a kampuszt, megkerestük a budójó-t, ahol a Petinek 5-től aikidó edzése van, közben beszélgettünk a környékbeli undor-lényekről. Igazából a környék olyan, mint egy dzsungel, erdő veszi körül, így vigyázni kell a vaddisznókkal, kígyókkal, bogarakkal.
Mivel az ösztöndíj késleltetve jön, megbeszéltünk, hogy megsütünk pár vadállatot, bogarat.
A szakura-hullás viszont gyögyörű volt, olyan, mintha esne a hó. A kínai fiú mondta, hogy még nem látott havat. Kérdeztem, hogy Afrikában sem? :)
Arról is szó volt, hogy itt nincs európai típusú kenyér, jó üzlet lenne termeszteni búzát, és nyitni egy pékséget. A másik: Lei Lei elmondása szerint a mukade (százlábú) rovarból drága gyógyszert készítenek Kínában. Ez lenne a másik pénzkereseti lehetőség.
Nagyon jó ez a csoport, Alidával és kínai fiúval (elfelejtettem a nevét) is jókat lehet nevetni.
Közben írtam Yú-nek, mert azt mondta, segít zenekart találni, de mivel csak délután végeztem, valószínű nem ért rá, így nem válaszolt. 5-10 percig írtam az e-mailt, végre sikerült elküldenem, erre fel 2 másodperc múlva jött is egy üzenet. Ezen jót derültünk. Persze kiderült, hogy ez csak mailer deamon volt. Kata megadta a helyes címet, így megérkezett Yuu-höz a levelem.
Visszamentem vonattal Óita állomásig, aztán vettem szűrőt a rizshez, meg pár alapanyagot a holnapi ebédhez. A boltos néni jól kinevetett, mert „konnichi wa”-val köszöntem neki. Itt nem szokás üdvözölni az eladót.
Itthon vacsiztam miso levest meg szendvicset, és vettem maccha-ba (zöldtea por) forgatott édes bab nasit. Nagyon finom volt!
Sikerült beszélnek Kata telefonján keresztül Yú-vel, aki azt ajánlotta, hogy lépjek be egy szakkörbe, ahol tudok gyakorolni akkor, amikor más éppen nem használja a dobot. Nagyon kedves tőle, hogy segít, mert a Sound Family nevű csoportnak nincs elérhetősége, és nem is nagyon tudom, milyen zenét játszanak. Remélem az egyik grupphoz tudok majd csatlakozni.
Megérkezett közben a bankkártyám, nagyon szép ezüst színű kártya. A víz-, gáz- és egyéb díjak rendezéséhez szükséges papírt még mindig nem tudtam 100%-osan kitölteni, ezért majd csütörtökön megkérdezem Yukko-t, mit hova kell írni.
Rákerestem a Sound Family-re a neten, és úgy tűnik tényleg nagyon jó, olyan zenét játszhat az ember, amilyet csak akar, mert rengeteg tagja van. Stílus szerint bandákat alapítanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése