Terrence-szel, a szingapúri-auszrál fiúval és a Petivel mentem az állomásra. Vittem esernyőt is, de nem esett… ezt valahogy rajtam kívül mindenki tudta :)
A számítógépes teremben mindenki belépett a saját jelszavával, kaptunk saját egyetemi e-mail címet. Elmagyarázták a közlekedési szabályokat, egyéb határidőket. Miután ezzel végeztünk, megnéztük, kit melyik csoportba raktak.
Nekem a nyelvtan része 4-es, a beszéd 5-ös lett. A legmagasabb szint a 6-os, ahova általában a koreaiak kerülnek be, akik más programmal jöttek ide (1-es szintű nyelvvizsgával rendelkezők).
Ezután elmentünk ebédelni a suli menzájára, hihetetlen olcsó! És persze finom is. Együtt próbáltuk összerakni az órarendünket a többiekkel, elég sok ismerős lesz a csoportomban. A nyelvtanon együtt leszek Petivel is.
Aztán megnéztük, hogy milyen zenekari szakkörre lehet jelentkezni. Van egy Sound Family és egy Rythm & Harmony nevű zenekar, remélem valahova beférünk, ugyanis Mama chan (a koreai DJ lány énekelni szeretne). Saját zenekart sajnos csak akkor lehet alapítani, ha az embernek van saját hangszere.
Aztán még megnéztük a termeket, ahol holnap lesznek az órák, végül hazamentünk.
Itt is volt egy orientáció, ami a kolesz szabályairól szólt, a szelektív hulladékgyűjtésről (nagyon bonyolult rendszer) stb… például: a kolesz környékén kóborló állatokat nem szabad etetni. Vagy ha mégis, akkor haza kell vinni őket az országunkba :) Ez a folyosóra van kiírva.
Továbbá, hogy most lesznek a helyi választások, körbejárnak a jelöltek autóval, és visító hangon kérik, hogy szavazzunk rá. Ezt persze nagyon alázatosan teszik.
Tele vannak a hirdetőtáblák poszterekkel. Kérték, hogy azt hagyjuk békén, mert nagyon durva büntetésre számíthatunk, ha nem így teszünk.
Már használtam a mikrót, nagyon hasznos dolog. Köszi Lei Lei (kínai lány)! Ugyebár neki a jegyese magyar, és mondta, hogy magyarnak szeretné adni, meg aztán szereti a szép embereket :)
A bicikliszerelő is itt volt, Petinek sikerült megcsináltatni a bringát, mert az első alkalommal leeresztett a szelepnél.
Ma megtörtént az első hivatalos hívásom: feltárcsáztam a postát, mert nem voltam itt, amikor az ajánlott küldeményem (bankkártya) megérkezett, így aztán időpontot kellett egyeztetni.
Olyan durva keigo-t (tiszteleti nyelvet) használt, hogy azt hittem lehidalok. A durván 6 perces beszélgetésből 3 perc adategyeztetés volt, 1 perc a lényeg, és 2 perc felesleges tiszteleti körök. :)
Remélem nem lesz nagy a telefonszámlám. Meg aztán a gázdíjat, vízdíjat is külön fizetjük. Juj, de izgi!
Hamarosan kezdődik Ricchan (a francia fiú, aki Sendaiból jött ide) búcsúpartija, jön Kata is. De jó lesz! Holnap 9-től suli, így aztán nem lesz nagy buli.
Vicces volt a sayonara parti, azt tudni kell, hogy az itteni srácok elég furán viselkednek, ezt a képek alapján nem nehéz észrevenni.
Kata csinált gyümölcsrizst Ricchan-nak, pár japánnak ízlett is, de többnyire rosszul vannak tőle. Édes főtt rizs??? :)
Jókat nevetgéltünk, aztán 10-kor bezárt a lobbi, így átmentünk egy tatamis szobába. Zenét hallgattunk, beszélgettünk, sokat nevettünk. Végül 5-kor aludtunk el.
Kata és Miki (magas japán lány – meglepő, nemde?) a szobámban aludtak. Reggel 9-től óránk volt, így egy kicsit keveset aludtunk. Kb. 3 órát…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése