Meglepő, de nem töltöttem fel rá mobil pasit :)
Reggel kaptam egy üzenetet Akiko-tól, az egyik koreai cserediák tutorától, hogy nem mondanék-e a pénteki fogadó partin egy rövid köszöntőbeszédet. Elvállaltam, de kicsit tartok tőle. Kata felajánlotta, hogy segít megírni. Valami vicceset kéne összehozni :)
Aztán Lei Lei-jel elindultunk a suliba, nem sokkal utánunk a többiek is felszálltak a vonatra és együtt mentünk a fogalmazás órára. Érdekesnek tűnik, szeretném felvenni.
Elég mókás dolog történt, ugyanis 10 perccel az órakezdés után megszólalt egy fiú tökéletes japánsággal: Ez az óra cserediákoknak szól?
A tanárnő igennel válaszolt, erre a fiú, sietve szedelőzködni kezdett: kiderült, hogy japán, és nem erre az órára akart beülni :) Kicsit sok időbe telt, mire rájött.
A következő óra beszéd volt, elmondta a tanárnő, milyen lesz a félév menete, utána párokat alkottunk, és bemutatkoztunk egymásnak. Mindenki a párját mutatta be: mi a neve, hány éves, milyen szakra jár, mi a hobbija stb… én egy elég elvarázsolt kínai építész fiúval kerültem párba. Kiderült, hogy trombitán játszik. Ha lesz koncertje, mindenképpen elmegyünk rá.
Az óra után elmentünk befizetni a szombati kirándulás díját, kajáltunk és megvettük a tankönyvet a beszéd órához.
Aztán Mama channal elmentünk a Sound Family szakkör vezetőjéhez (hallottam egy kicsit a bemutatkozó koncertjükből), és azt mondták, holnap lesz egy gyűlés, ahova szeretettel várnak minket.
A baj csak az, hogy akkor találkozom a mentorommal (Kumamoto sensei-jel), de remélem utána még lesz időm találkozni Mama channal, és megkeresni a Sound Family-seket.
Később átmentünk a Katához, jót csevegtünk. Kiderült, hogy Mama chan nemrég szakított a barátjával, aki egy Oszakában élő japán srác.
Nem sokkal később hazamentem, az állomáson találkoztam Kata tutorával, Eric-kel, Max-szel, és egy általam nem ismert ázsiai fiúval.
Összefutottam Mama chan-nal a parkolóban, végül együtt mentünk vásárolni felvágottat meg zöldséget. Persze mindketten bedobtunk valami kis édességet is, hogy legyen mit ledolgozni :)
Vacsi után egy órával kimentem futni, talán sikerült elégetni a csokis süti kalóriamennyiségét. Vagy nem…
Érdekes, hogy itt mindenki úgy fut, mint az elkényeztetett kislány, elernyedt, szinte lifegő karral. Viszont rengeteg idős jár ki sportolni, sétálni, sőt egy bácsit láttam visszafelé futni az egyik emelkedőn, azt hittem rosszul látok.
Az Óita folyó víztükrén megtört a reflektor fénye, földöntúli látvány volt. Közben a töltés tetején, az utacska mellett végig virágját hullató szakura fák sorakoztak. Mesés hely ez az Óita. Az óceánt is látni onnan, a másik irányban pedig ormótlan hegyeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése