Ma reggel korábban keltem, hogy legyen időm készülődni. A fél 10-es vonattal mentünk az egyetemre. Közben Mama chan többször is felhívott, csak nem hallottam, végül a vonaton találkoztunk.
Aztán találkoztunk Katával, felmentünk a nagyterembe. Mielőtt a tanárok és a dolgozók egyenként bemutatkoztak volna, kimentünk a szabadba csinálni egy közös képet, amin az összes most kezdő cserediák szerepel.
Később elmondták, hogy 7 tárgyat kötelező felvenni, lesz mindenféle üdvözlő buli, kirándulás stb. Az orientáció után volt 5 perc szünet, aztán elkezdtük írni a szintfelmérőt, amik alapján csoportokra osztanak minket. Volt egy nagyon könnyű első rész és egy jóval nehezebb második rész. Elég sokat tudtam a másodikból is, de több helyen tippeltem.
Az esszé kérdés a környezetvédelemmel kapcsolatban volt. Bármit lehetett írni. Sajnos nem volt időm befejezni, de így is jó.
Aztán volt kb. másfél óra szünetünk, ettünk a suli menzáján: olcsó és finom :)
A szóbeli felmérés csak pár kérdés volt, hogy honnan jöttünk, az milyen környék, mennyire különbözik tőle Óita, ezenkívül még a hobbinkról kellet beszélnünk.
Egy kérdésre nem tudtam válaszolni: Miért jó dobolni? :)
Holnap tudjuk meg az eredményt.
Ezután felmentünk a Katához, beszélgettünk, jókat nevettünk, és fiiinom fagyit adott nekünk :)
Yú kun mondta, hogy most lesz bemutatója pár zenekarnak, klubnak, így természetesen elmentünk meghallgatni őket. Volt egy fúvós zenekar, swinget játszottak, meg egy másik, amiben sok volt a perka (kézidob). Ügyesek voltak. Majd megkérdezem Yút, tud-e olyanokat, akik bandát szeretnének csinálni.
Katától kaptunk egy hősugárzót meg egy krumpli TV-t: krumpli alakú TV. Vicces, de működik. Köszi Kataaa!
Aztán sikerült kiváltani a bérletet, megkaptuk az egyetemről az igazolásunkat. Ja, és a vizsga után befizettük a kolesz díját.
Már útközben is nagyon éhesek voltunk, így hát úgy döntöttünk, hogy elmegyünk valahova vacsizni. A legközelebbi kajálda a rámenes (kínai tészta) volt, ezért rögtön be is mentünk. Iszonyatos bűz fogadott minket. Ekkor esett le, hogy ez az a rámenes, amiről Kata mesélt. Itt Óitában csak tonkotsu ráment (csontvelős tészta) készítenek…
A szag egyre kibírhatatlanabbá vált, ahogy mentünk befelé… és akkor megláttam az üvegfal mögött, hogyan is készül ez az ínyencség. Ott volt helyekben a marhacsont, rajta a hús, ott bontották, és a szag (nem vagyok finnyás): BORZALMAS!!!
Azonnal kijöttünk. Biztos megsértettük a japánokat, meg a felszolgálókat, de ha nem megyek ki rögtön…
Aztán szerencsére találtunk egy jó kis kajáldát, ahol rántott rákot és hamburgerhúst ettünk zöldséggel, rizzsel és szósszal. Finom volt.
Hazajöttünk, és már a szobám előtt várt a mikróm. Lei Lei-től, a kínai lánytól kaptam, mert ő vett egy újat! Nagyon kedves tőle, meg is írta napközben e-mailben, hogy nekem adná a mikróját, ha nekem nincs. Jeeeee! :)
Katával beszélgettünk telefonon vagy 20 percet, most meg nézem a többiek képeit a Facebook-on. Viccesek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése