Petivel együtt mentünk órára, mellettünk utazott a norvég és a (mint kiderült) svéd-kínai lány.
Az első óra fogalmazás volt, a megfelelő és választékos bemutatkozási módokról beszéltünk. Hasznosnak ígérkezik ez az óra is.
A következett a nyelvtan óra: a 2-es nyelvvizsga anyagának felelevenítése a cél, látszik, hogy sokat felejtettem. Kíváncsi vagyok, hogy sikerült a szintfelmérő.
Mivel az óra hamarabb befejeződött, elmentünk ebédelni. Vettem miso levest és sült tofut, és megettem a curry-s rizzsel.
Útközben összefutottunk Katával, ő vett egy onigiri-t, én meg egy jégkrémet, amit előszeretettel elfogyasztottunk a tutoros megbeszélésen (lehetett enni). Ott várt rám Yukko, ő is éppen ebédelt. :)
Semmi érdekeset nem mondtak, csak a holnapi fogadó buliról és a szombati kirándulásról volt szó.
Ezután Katával kiváltottuk egy kártyát, amivel olcsóbban tudok majd tankönyveket, meg egyebet venni. 3000 yen volt, hát remélem megtérül :/
Kata elment dolgozni, adatokat töltött fel a gépre, javította az elírásokat. Izgi lehetett :)
Addig én megírtam a holnapi leckét az első órára, és gondolkodtam a fogadó bulis beszédemen.
Közben összefutottam Yukko-val és mondta, hogy Ichiko (nagyon kedves japán lány) tud segíteni a víz, gáz stb. regisztrációs papírok kitöltésében. Meglepő, de nem rontottam el semmit az otthoni kitöltés során, és csak 2-3 hiányos rubrika volt. :D
Holnap be is dobom a postaládába. Mármint nem a sajátomba… :)
Yukko-val és Ichigo-val jókat nevettünk, Ichigo már ismert pár magyar szót, tanítottam nekik még pár hasznos kifejezést. A szokásos: sótlan – shio taran párost és ehhez hasonlókat.
Miután Kata végzett, felmentem a szobájába. Nagyon fincsi ráment készített, beszélgettünk, jókat nevettünk, aztán egy maláj(?) sráccal együtt segítettek a beszédem megírásában. Megmentették az életemet! :)
Aztán Katával lementünk a kolesz menzájára, ahol ő még sosem evett, és az automatában megvásárolt kajajeggyel meg is kaptam a finom csirke szárnyat (ami szinte csont és bőr volt – szó szerint), párolt zöldséget, miso-t, rizst és umeboshi-t. Finom volt, főleg a leves!
Visszamentünk még kicsit a Kata szobájába, aztán hazamentem.
Az egyetem előtti vasútállomáson megtaláltam az Óita Egyetem gólyái számára készített speciális kiadványt.
A cserediákok búcsúztatójáról volt egy cikk, amiben a Viktor neve is szerepelt.
Plusz a kedvenc amerikai srácunk (kicsit furcsa) egy egész rovatnyi helyet kapott benne. A kanji master!
Megmutatva ezt a többieknek jót kacagtunk. :)
Mielőtt bementem volna a szobámba, elkértem Petitől a hajszárítót, eközben ő felvetette, hogy meg kéne csinálni az angol nyelvű órára is a leckét. Mivel a tanár erről nem mondott semmit, még nem álltam neki megcsinálni, talán majd ezután… :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése