Főzőcske és sportcipő beszerző körút

Ma reggel megbeszéltem Terence-szel email-ben, hogy elmegyünk a sportboltba cipőért. Még a sulihoz és főzéshez be kellett szereznem pár dolgot: mappa, filc, konyhakés, így aztán Petivel elmentünk a 100 yenes boltba.

Hazaérve feltettem a rizst főni, és olyan 20-30 perc alatt el is készítette a gép.

Közben hagymát pirítottunk Petivel, a csirkét és a gombát megsütöttük, tettünk bele sült hús szószt és addigra már a rizs is megfőtt. Elég jó lett. Persze a konyhakéssel, ami baromi éles, félve vágtam a húst, mert több éve nagyon megvágtam magamat. Sikerült belevágnom a körmöm végébe... azt hiszem nagyon óvatos leszek ezután (is).

Tettünk a rizsre egy kis zöldséges mixet, így nem volt olyan száraz az egész. Sajnos képet nem csináltam róla. Na, majd legközelebb.

A mikróm is nagyon szuper, mindenféle speciális gomb van rajta. Egyelőre még csak instant kávét csináltam vele :)

Terence még elég sokáig távol volt, ezért elindultam egyedül cipőt venni. Közben Mama chan a bicikliket nézegette. Kiderült, hogy ő is akar egy sportcipőt, így együtt mentünk biciklivel.

A nagy tekerés után, csak hogy legyen mit ledolgozni, ettünk a McDonald’s-ban egy banános fagyit. Mama chan-nak nem kellett sokáig unszolnia, azonnal rábólintottam :)

Közben Kata felhívott, éppen homestay-en van, és a fogadócsaládja kíváncsi volt a magyar nyelvre, ezért Kata úgy gondolta, az a legegyszerűbb módja, ha telefonon beszélünk, a család meg hallgatja :) Vicces lehetett a túloldalon.

A sportbolt hatalmas volt, életemben nem láttam még ennyiféle cipőt. Túracipő, focicipő, kosárlabdához cipő, gyalogló cipő, futócipő és még sorolhatnám. Nekem sikerült egy viszonylag olcsó futócipőt vennem, leértékelve 3800 yen volt, de Adidas. Kényelmes, még túrázáshoz is jó.

Hazafele egyszer eltévedtünk, kb. 15 perces kitérő után megtaláltuk a visszautat.

Aztán kimentem futni az Óita folyó partjára. 30 perc alatt eljutottam a 2. hídig meg vissza. A tenger kb. 5 km innen, valamikor elfutok odáig. Bringával is eltekerek a parthoz, hogy tudjak fényképeket készíteni.

A cipő egyébként hihetetlen jó! Olyan, mintha vinne előre. Tényleg megérte!

Aztán hazajöttem, beszéltem Isivel, majd hajat mostam. Lei Lei mondta, hogy írjam meg neki, mikor megyek futni, de sajnos a holnap nem jó neki. Át is jött egy kicsit beszélgetni.

Elmondtam, mennyire félek a csótányokról. Szerencsére a negyedik emeleten nem igazán vannak. A legtöbb a földszinten (japánban első emeletnek mondják) szokott előjönni. Ami viszont rosszabb, de szerencsére ebben a koleszban nem szokott lenni, az a mukade. Ez a százlábú és a fülbemászó keveréke, csak nagyban. A Lei Lei-t már egyszer megcsípte, és teljesen belilult a lába, ugyanis van neki valami méreganyaga.

Próbálok valami könnyen emészthető képet feltenni róla (lehet, hogy a szóhasználat nem a megfelelő) :)

Beszéltem Andival meg Isivel skype-on egy kicsit! Jó volt látni őket!