Harmony Land - Kitty-chan hazája

Ettem egy keveset ebédre, de nem vitte túlzásba, mert Mimata san hívott, hogy készül nekem mindenféle o-nigirivel (rizsgombóccal) és o-bentó uzsis pakkal.

Fél 3-ra értem jöttek autóval és elindultunk a Beppuban lévő Harmony Land-be. Amíg Mimata san férje vezetett, mi megebédeltünk. Isteni finom salátát, a férje által készített tojástekercset (ilyen jó ízűt még sosem ettem) és mindenféle hús és halat készített nekünk.

Mikor megérkeztünk a parkolóba, Mimata san férje is megebédelt. Négy körül bementünk Hello Kitty otthonába. Kiderült, hogy 22 évvel ezelőtt, amikor megnyitotta kapuit Harmony Land, Mimata san 3 napon keresztül itt volt a gyerekeivel, hogy mindenre fel tudjanak ülni.



Mi először irányba vettük az óriáskereket, amiről lehetett látni az óceánt és az egész vidámparkot.


Ezután felültünk a körhintára és mindenféle állatfigurás vasútra, repülőre. Visszamentünk a gyerekkorunkba. :D


Mimata san férjén láttam, hogy van egy gyors hullámvasút, amire szeretne felülni, így mondtam, hogy nyomááás! Üljünk fel rá! Nagyon örült neki.


Miután felültünk mindenre kezdődött a show. Óz a csodák csodája jellegű parádéban volt részünk Hello Kitty-vel és egyéb állat- és emberfigurákkal.



Az előadás fináléján szappanbuborékokkal búcsúztatták a közönséget. De még koránt sem volt vége a napnak. Kezdődött a díszkivilágítás.


Egy hatalmas labirintus jellegű kertet jártunk végig. Olyan volt, mint ez Aliz csodaországban. Vagy fél órát sétáltunk és elértünk a legszebb részéhez a fényjátéknak. Fényképezkedtünk, aztán mentünk vissza, mert kezdődött a záró műsor.


Hello Kitty tartott nekünk Karácsonyi táncot. Aranyos és giccses volt. :D Végül bementünk a szuveníresbe és kaptam Mimata san-tól egy Hello Kitty-s kulcstartót és egy mappát.


Ekkor vette észre Mimata san férje, hogy elvesztette a lépésszámoló szerkentyűjét. Gyorsan bejegyeztettük az elveszett tárgyak listájára, aztán elindultunk vissza a városba.
Mimata sannal arra jutottunk, hogy még beülünk a Joyfullba beszélgetni. Idáig is sok érdekes dologról beszélgettünk, de ma komoly és mély témákról esett szó. Nagyon jól esett, hogy tudtam vele lelki dolgokról is beszélgetni, és persze az is, hogy Mimata san úgyszintén megnyílt előttem. Azt hiszem ez igazi kincs! Igazi családtaggá váltunk egymás számára a mai napon.

Egészen negyed 12-ig beszélgettünk és még így is nehezünkre esett az elválás. Mimata san férje jött értünk autóval és hazavittek engem a Kaikanba. Kiderült, hogy meglett a lépésszámláló. :D Nem is veszett el, végig megvolt. :D

Éjfélkor már durmoltam is. A négy órás séta majd a szintén négy órás komoly beszélgetés után azt hiszem elfáradtam.

Betáblázva

Torna és ebéd után nekiálltam megírni a speciális japán órára a fogalmazást. Majdnem végeztem, amikor jött Peti és mesélt a maratonról, amit az aikidósokkal csoportosan futottak.
Kiderült, hogy Petit, aki második volt és azt, aki előtte futott elterelték egy kerülőútra, is mire egymásba torkollott a két útszakasz, már egy egész horda futott előttük. Szép és fair futás lehetett.

Délután olvastam meg TV-t néztem, vacsorázni a Joyfullba mentünk, ami egy nagyon olcsó „étteremlánc”.

Este olvastam még, aztán feljöttem skype-olni. Beszéltem kicsit Katával, aztán Anyuékkal is. Alig várom, hogy itt legyenek. Már kevesebb mint két hét is itt vannak. JEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!

Sikerült beszélnem még egy fél órácskát Katával. Előtte jött az e-mail, hogy nincs-e kedvem átmenni szerdán Hyerimhez, mert már régen beszéltünk. Gyanúsan szülinapi bulinak néz ki. :D Félek, mert a koreaiak szülinapi koktélja nem a leggusztusosabb. Szegény Acchan is hogy járt a múltkor! :D

Holnap Mimata sannal megyek a Harmony Landbe, kedden Mamiék jönnek, szerdán akkor koreai buli, csütörtökre Márióval beszéltem le forralt borozást, pénteken, mint emlékeztettek rá, valamelyik reptéren megint modellt kell játszanom, mert megint lesz magyar fashion show. :D

Ja, és pénteken sikerült hozzájutnom Andica ajándékához. Egy fényképet kaptam rólunk, ki is tettem az asztalomra, meg egy nagyon szép színű szemhéjpúdert.

Lecke és kérdőív

Ma elég hamar felébredtem, így aztán sok mindenre volt időm: mostam, takarítottam és tanultam. Megírtam a fogalmazást a ez egyik órára és nekiálltam a kérdőívek eredményének begépeléséhez.

Elég sok időmet elvette ez a két dolog, de legalább haladtam. Ezután elkezdtem tervezni, hogy melyik nap hova menjünk anyuékkal várost nézni itt Óitában. Összeírtam a nyitvatartási időket, telefonszámokat és majd felhívom őket, hogy tényleg nyitva vannak-e.

Délután TV-ztem kicsit és elkezdtem olvasni a Petitől kölcsön kapott Márai művet, a Béke Ithakában c. könyvet. Ez is zseniális, meg kell hogy mondjam. Az első fejezetet már el is olvastam.

Este lementem kicsit a lobbiba, beszélgettem kicsit Petivel, akinek ma volt az év végi aikidós összeröffenése.

A lobbizás után :D folytattam a könyvet, mert annyira jó. Meg is nézem, hátha van a MEK-en pár Márai mű. A meleg takaró elálmosított, így aztán letettem a könyvet és aludtam, mint a bunda.

Meglepetéééééééééééééééés!

Reggel vonattal mentem a suliba, mert esőt mondtak délutánra, ráadásul a szél is nagyon erős volt.

Lement az első két óra, aztán siettünk az ebédlőbe. Yukkoval ebédeltem, aki otthonról siettet a suliba, csak hogy találkozzunk. Jót beszélgettünk, kiderült, hogy hétvégén meg Fukuokába a kedvenc énekesének a koncertjére.

Ebéd után siettem a vonathoz, mert ha lekésem, a következő egy óra múlva jön. A németekkel beszélgettem útközben. Levettem pénzt, befizettem a számlát, majd nekiálltam tanulni, mert rengeteg leckét kaptunk. Hétfőn valószínűleg Mimata sannal találkozom, aki már lefoglalta 30-ára az éttermet, ahova aput, anyut és engem szeretne elvinni. :D
Kedden jön át Mami (Mayumi), Mai és talán Mama is, és nabét csinálunk (mindent bele levest).

Miután megcsináltam a leckéket, TV-zni kezdtem, amikor is berontott hozzám Markus a fejemre kötött egy sálat és mondta, hogy most azonnal vele kell menjek. El lehet képzelni, mennyire meglepődtem, azt sem tudtam hová kapjak. Gyorsan kikapcsoltam a fűtést, és mentem Markussal. Fogalmam sem volt, hová visz és miért.

Egy szobában kötöttem ki, ahol már ott volt a hasonló sorsra jutott Marolyn, majd megérkezett Sean is. Próbáltuk kideríteni, mi történik, de esélyünk sem volt rá.

Kis idő múlva felvettük a cipőnket, és mentünk Markus és Aurora után bekötött szemmel. Megérkeztünk a lobbiba, ahol sötét volt. Felkapcsolták a lámpákat, levettél a szemünkről a sálat, éééééééééééééééééés… a Kaikan lakók vártak minket tortával, mindenféle finomsággal és azzal a nagy meglepetéssel, hogy titokban bulit szerveztek Sean és az én szülinapom alkalmából, plusz Marolyn sajnos hamarosan megy haza, neki pedig a búcsú bulija.
Mindhárman teljesen ledöbbentünk és nagyon örültünk. Hihetetlen! :D



Nekiálltunk a vacsorának, sok-sok ínyencség került az asztalra. Márió és Peti sütött nekem tortát, ami megint csak hatalmas meglepetés volt. Az is, hogy isteni finom volt :D Elbújhatok mellettük! :D De tényleg :/

A Peti készítette torta

A Márió készítette torta

Kaptam Yu-től egy J-Rock válogatás CD-t, ami nagy sikert aratott, mert Lei Lei, Aurora és Dominik is igényt tart rá, miután meghallgattam :D Alidától is kaptam egy szép indonéz kitűzőt.

A tortaevés után kezdetét vette a táncos mulatság és a beszélgetés. Nagyon jó volt a hangulat, jókat nevettünk egymás táncán. :D

10 körül bezárt a lobbi és mindenki felvitte az edényeit, tányérjait a szobájába. Márió lenn maradt tányérokkal a kezében, így aztán Kó, aki eddig is a tejszínhabos zacskóval szórakozott, most Máriót vette célba. Mivel túl sokat nyomott a szájába, ezért Márió tiszta habos lett. Aztán Tine nyomott tortát az arcába. Szegény! Erre igazán nem szolgált rá! :D


Elég sokan elmentek PEI-ba, de mivel iszonyat hideg volt, ezért én úgy döntöttem, inkább maradok. Ma egyébként egy pár pillanatig esett a hó. Itt is lehűlt a levegő. A fagyos szél pedig csak hab a Márió hajában lévő tortán. :D

Prezentáció, interjú és a meglepetés

Reggel elpróbáltam még egyszer a kiselőadást, aztán kicsit késésben, de elindultam a suli felé. Ma is szép idő volt, ezért bringával mentem be.

Lement az első óra, ami után Petitől kaptam szülinapi ajándékot. Már hétfőn oda akarta adni, de ugye én nem voltam itthon. Egy kedves üzenetet kaptam tőle, amin hatalmasat nevettem: Gratulálok túl-sokadik születésnapod alkalmából. Mellékelt 26 yent, amit nem értek, hiszen csak most lettem 18 éves. :D ééés ami a lényeg: kaptam lóólaj-krémet. Komolyan van ilyen. Ló olajból (zsírból) készült krém. Második óra alatt ki is próbáltam. Adtam Márióéknak is. Maga a gondolat szörnyű, hogy lovat kenek a kezemre, de nagyon kellemes érzés volt.


A második óra után szaladtam a boltba, hogy vegyek ebédet. Miközben ettünk, átbeszéltük Mamával és Sárival, miről tartjuk az előadást, nehogy üssük egymás mondandóját.
Elsőként egy másik csoport mutatta be a prezentációt, aztán következtünk mi.

Beszéltem az identitás fogalmáról, hogy mennyire nehéz meghatározni, milyen sokrétű. Kérdeztem a hallgatóságot is, mit gondolnak a témáról. Viszonylag aktívak voltak.
Ezután Mama beszélt az online identitásról, hogy miképpen módosítható, miképpen hat az emberre. Sári zárta a témát a média hatása a sztárok identitására címmel, ami szép kerek egésszé tette az előadássorozatot. Örülök, hogy jól sikerült.

Benne vagyunk az iskolamagazinban :)

Harmadik órában találkozóm volt egy lánnyal, aki interjút készített a szakdolgozatához cserediákokkal. A japán élet nehézségeiről kérdezett. Fél óra alatt vége is lett és még bon-bont is kaptam! :D

Ezután hazabicikliztem, és ahogy kinyitottam a postaládámat, egy hatalmas ajándékdoboz volt benne. Elvileg van még egy, amit a gondnok betett az irodájába, mert nem fért bele a postaládámba. Amit viszont megkaptam, az a családomtól jött. Nem kell mondanom, hihetetlenül meglepődtem és meghatódtam.

Írtam anyuéknak, hogy majd beteszem a fa alá, de kiderült, hogy finomságok vannak benne. Ekkor kerültem extázisba. Volt a csomagban a kedvenc Pick szalámimból, volt benne mák, amit itt képtelenség kapni és szaloncukor temérdek mennyiséggel.
Azt hiszem, sikerül magyarosan ünnepelni a Karácsonyt. Szeretnék bejglit sütni, már ha Lei Lei sütőjében süthetek.

Ez felejthetetlen ajándék! Köszönöm szépen!

Mimata san házi étterme

Reggel Petivel bebicikliztem a suliba. Lement az első két óra. Sáritól is kaptam ajándékot: Hello Kitty-s édességet és egy nagyon jó ízű ajakbalzsamot. Azt hiszem el is kell, mert eléggé kiszáradt a szám.

Sikerült kinyomtatnom a kérdőíveket és a Sound Family-s megbeszélés után kiosztottam a skacoknak. Elég sokan kitöltötték.

Együtt ebédeltem Yifei-jel, aki éppen Yanikot, a francia srácot tanította a helyes kínai kiejtésre. Vagy 30-szor elmondatta vele ugyanazt a mondatot. :D

Ezután hazabicikliztem, mert még mindig rengeteg leckém volt, és a prezentációt is meg kellett csinálnom. Két óra alatt sikeresen végeztem vele, amikor jött az e-mail Mimata san-tól, hogy készíti a pizzát, indulhatok át hozzá.

Felpattantam a biciklire, útközben beadtam a Sári által kikölcsönzött könyveket a könyvtárba és vettem nasit meg üdítőt Mimata sannak.

Lejött elém, és együtt fellifteztünk a negyedik emeletig, ahol lakik. Szinte elájultam, amikor megláttam mennyi finomsággal készült. A hihetetlen az volt, hogy még a hűtőben és a sütőben is lapultak ínyencségek. Komolyan mondom, Mimata san olyan, mint egy angyal. Persze ő ugyanezt gondolja rólam, nem értem, miért. Mondjuk élvezzük egymás társaságát, ami a legfontosabb, de nem szeretném, hogy azt érezze, kihasználom.

Egyszer csak elővett egy karácsonyi ajándékcsomagot és átadta nekem: „mi ugyan nem ünnepeljük a Karácsonyt, de itt van egy kis semmiség. Mindenki azt mondta, hogy ez jó állna neked, Kati. A férjem, a távol élő barátnőm, akinek küldtem róla képet…”
Egy csodaszép barna táskát és egy összehajtható kézi szatyorkát kaptam tőle. Tényleg, pont eltalálta az ízlésemet! Hihetetlen egy nő! Nem tudom, hogyan hálálhatnám ezt meg neki.


Ezután szépen feltálalta az összes finomságot: levest (ami a mi főzelékünkre hasonlít), három féle salátát, tavaszi tekercset, gyümölcsjoghurtot és szilvalikőrt (umeshu). Ezeket mind-mind ő csinálta, még a likőrt is. Isteni finom volt, mind a tíz ujjamat megnyaltam utána.



Lassacskán elkészül a pizza is, ami a fő fogás volt, ha eddig még nem laktam volna jól a rengeteg finomságtól.


A pizza hatalmas és íncsiklandozó volt! Egy kis szószt öntöttünk rá, úgy ettük, közben rengeteget beszélgettünk a családról, gyerekkorról, Mimata san lányáról, aki Ausztráliában van és persze a japán nyelvről. Rengeteg hasznos kifejezést tanít nekem. Tegnap kaptam tőle egy kézzel írott szólás-mondás gyűjteményt. Mutatott fényképeket, amiket a világ különböző országaiban készített. A nagyméretű képek olyanok voltak, mint egy képeslap. Hihetetlen érzéke van hozzá! Ezután a Magyarországon készített videót is megmutatta.

Ezt Mimata san készítette - el sem hiszem, mi mindenhez ért!

Ettünk desszertet: gyümölcszselét és gyümölcsös joghurtot. Időközben Mimata san férje is hazajött a kollégákkal közösen szervezett év végi „buliból”. Mivel (elvileg) félénk, hagyta, hadd legyünk még kicsit kettesben Mimata sannal, ezért mondta, hogy elmegy sétálni.

Közben Mimata san elkezdte becsomagolni a sok-sok finomságot, ami megmaradt. Adott még nekem pár ékszert, amit ő már nem hord és nekem biztos jól állna, és aminek a legjobban örültem: kaptam kézzel készített kulcstartót. El sem tudom képzelni, hogy csinálta.

Hamarosan hazajött a ház ura is, és kiderült, hogy csak azért vesz ki jövő hét hétfőn szabadságot, hogy el tudjon vinni minket a Hello Kitty-s parkba, ahol szép díszkivilágítás van.
Tudni kell, hogy a japánok nem szívesen vesznek ki szabit, és nincs is túl sok nekik. Ez aztán a megtiszteltetés! Mimata san is alig hitt a fülének, hogy mit meg nem tesz értem a férje.
Komolyan, mintha a családjuk része lennék!

Tíz óra körül elindultam hazafelé megpakolva ajándékokkal és finomságokkal. Alig bírtam belerakni a biciklim kosarába. Útközben még bemutatott egy barátnőjének, akivel váltottam pár szót, majd visszabicikliztem a kaikanba.

Este még tanultam kicsit, aztán éjfél körül lefeküdtem aludni. Ez a Mimata san egy angyal! A férje is! :D

Francia étterem és mozi

Délelőtt éppen hogy csak elkészültem, már meg is érkezett Mimata san biciklivel. Elindultunk együtt a Hirose híd felé. Megint szép idő volt, tökéletes nap egy kis testmozgáshoz.

Elértünk az emlegetett emelkedőhöz, amire biciklivel nem igazán lehetett feltekerni, ezért inkább csak toltuk a bringát.

A nyitásig még volt hátra fél óra, így megálltunk gyönyörködni a tájban. Be lehetett látni Óita egy részét.


Végül megérkeztünk a hihetetlen elegáns francia étterembe, aminek hatalmas kertjében kacsák és mindenféle szárnyasok fürdőztek a vízesésben.


A ház régi idők hangulatát árasztotta, fából készült szerkezete lenyűgöző volt. Belül kristálycsillár, antik vázák, szobrok sorakoztak. Régen egy gazdag ember villája volt, csak átalakították étteremmé.


Leültünk, és hamarosan kihozták az első fogást. Rákocskák zöldséggel, szépen elrendezve a tányéron. Mimata san szerint kicsit sós volt, ő kétszer is evett itt, és ahhoz képest annyira nem finom.


Felszolgáltak frissensült zsemlét margarinnal, répakrém levest, majd szép fehér halat párolt zöldségekkel. Meg kell valljam, kicsit zsíros volt. Nem tudom, minek a zsírjában készítették, de nem illet a halhoz és a zöldséghez. Mimata san osztotta a véleményemet.


Szegény, úgy félt, hogy az itteni étel nagyon ízlik nekem, és holnap, amikor majd ő készít nekem pizzát és salátát, kiábrándulok. Mondtam neki, hogy ettől nem kel tartania.

Felmentünk a második emeletre, ahol a desszert került felszolgálásra. Mimata san kicsit átszervezte a dolgokat, kérte, hogy másik helyre üljünk.



A nagy beszélgetés közepette egyszer csak azt hallom, hogy a Happy Birthday-t énekli. A pincérek egy csokis süteményt hoztak ki gyertyával és Happy Birthday felirattal. Nagyon meglepődtem. Egy szál vörös rózsát is kaptam.


Komolyan nem számítottam rá! Elfújtam a gyertyát, aztán megettük a desszertet és indultunk is tovább, mert hamarosan kezdődött a film, amire Mimata san el akart vinni.


Fél óra biciklizés után megérkeztünk a moziba, ahol rajtunk kívül csak egy ember volt. 15 perc múlva elkezdődött a vetítetés. Egy fukushimai wellness paradicsomról szólt a film, ami a földrengés és az atomreaktor közelsége miatt bezárta kapuit. Az ott dolgozó japán lányok (furagázu - flower girls rövidítése, ha minden igaz), akik minden nap hawaii táncot lejtettek, hiszen ez egy hawaii-i stílusú hotel volt, elvesztették állásukat, otthonukat.


Az ő japán turnéjukról és az életük újrakezdéséről szólt. Megható, de egyben ellentmondásos történet volt. Ezek a lányok, mivel elég sok pénzt kerestek, hatalmas házuk volt, ami ugyan lakhatatlanná vált a katasztrófa miatt, mégis egy átlagos japán, ha ezt látja, furcsán érzi magát. :D Ezt én is érzékeltem.

A filmezés után maradt még egy kis időnk és bementünk a Tokiwa nevű plázába, aminek legfelső szintjén vannak butikok. Az egyik helyen Mimata san vett korábban egy leggings-t, ami meleg és könnyű anyagból készült. Mondta, hogy próbáljam fel. Mivel jó volt rám, azonnal meg is vette nekem. Hihetetlen! Egyszerűen el sem hiszem, milyen kedves.

Sőt, meg is vacsoráztunk a Tokiwában lévő kínai étteremben. Tengeri herkentyűs tésztát (sara-udon), tavaszi tekercset és fagyit ettünk. Isteni volt. Mimata sannak is ízlett.
A bőséges vacsora után elköszöntünk egymástól és mindketten hazabicikliztünk.

Itthon várt a házi feladat, aminek azonnal neki is láttam, sőt a csoportos prezentációt is meg kellett beszélni a többiekkel. Lementem a lobbiba tanulni. Elég jól haladtam. Eldöntöttük, ki miről fog beszélni a kiselőadásban.

Este Márióval beszélgettem elég sokat, többen is lejöttek a lobbiba. Voltak, akik japán pubba mentek, voltak akik csak elugrottak valahova inni egy italt.

Én maradtam itthon és tanultam. Éjfélig meg sem álltam. :D