Fél 11 körül fel is ébredtem, kimostam, kiteregettem, aztán elmentem boltba, hogy beszerezzek egy kis ebédet. A repótot még folytattam és előkészítettem a kérdőíveket, amiket a Mimata sanos kiránduláson szeretnék kitöltetni a nénikkel bácsikkal.
Sajnos esett az eső, ezért kicsit késve érkeztem meg Sárihoz. Megbeszéltük, hogy a Joyfullban vacsizunk, addig elmentünk a Seikyóba könyveket nézni.
Este 8 fele elindultunk gyalog a Joyfullba, jól esett a séta. Mindketten ettünk egy-egy hamburgerhúsos szettet, később befizettünk egy mennyei sajttortára.
Közben megjelent Yúsuke, és beült tanulni a Joyfullba. Sárival ránk jött a hoppáré, mint szokott, és mikor 11 felé elhagytuk a Joyfullt, felmásztunk a hátsó résznél ahhoz az ablakhoz, ahol Yúsukéék ültek és bekopogtunk az ablakon. A szívrohamot hoztuk rájuk, úgy megijedtek, mint akik szellemet látnak.
Elhatároztuk, hogy egy sör kíséretében elsétálunk a hídig. Útközben kiszúrtuk Anami sant, aki a helyi politikus bácsit, akivel már le akartam fényképezkedni régóta. A neve azt jelenti, Lyuknéző. Na, és ez a lenyűgöző mosoly! :D
Végül elsétáltunk egészen a Hirose hídig, ahol vettünk egy-egy eddig Japánban még soha nem látott dobozos italt, a fröccsöt. :D Gondoltuk, majd milyen jó íze lesz, de mikor megkóstoltuk, olyan utóíze volt, mint egy égett mosómedvének. Megpróbáltunk hozzászokni az aromához, de nem sikerül. Közben annyit röhögtünk, hogy nem is volt szükség föccsre. Ki is öntöttük.
2 felé visszaértünk a Joyfullhoz, ahol még ott tanult Yúsuke, akit ismét megijesztettünk. Szegénykém… de azért ő is jót röhögött. :D
Este 3 körül ledőltünk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése