Délelőtt éppen hogy csak elkészültem, már meg is érkezett Mimata san biciklivel. Elindultunk együtt a Hirose híd felé. Megint szép idő volt, tökéletes nap egy kis testmozgáshoz.
Elértünk az emlegetett emelkedőhöz, amire biciklivel nem igazán lehetett feltekerni, ezért inkább csak toltuk a bringát.
A nyitásig még volt hátra fél óra, így megálltunk gyönyörködni a tájban. Be lehetett látni Óita egy részét.
Végül megérkeztünk a hihetetlen elegáns francia étterembe, aminek hatalmas kertjében kacsák és mindenféle szárnyasok fürdőztek a vízesésben.
A ház régi idők hangulatát árasztotta, fából készült szerkezete lenyűgöző volt. Belül kristálycsillár, antik vázák, szobrok sorakoztak. Régen egy gazdag ember villája volt, csak átalakították étteremmé.
Leültünk, és hamarosan kihozták az első fogást. Rákocskák zöldséggel, szépen elrendezve a tányéron. Mimata san szerint kicsit sós volt, ő kétszer is evett itt, és ahhoz képest annyira nem finom.
Felszolgáltak frissensült zsemlét margarinnal, répakrém levest, majd szép fehér halat párolt zöldségekkel. Meg kell valljam, kicsit zsíros volt. Nem tudom, minek a zsírjában készítették, de nem illet a halhoz és a zöldséghez. Mimata san osztotta a véleményemet.
Szegény, úgy félt, hogy az itteni étel nagyon ízlik nekem, és holnap, amikor majd ő készít nekem pizzát és salátát, kiábrándulok. Mondtam neki, hogy ettől nem kel tartania.
Felmentünk a második emeletre, ahol a desszert került felszolgálásra. Mimata san kicsit átszervezte a dolgokat, kérte, hogy másik helyre üljünk.
A nagy beszélgetés közepette egyszer csak azt hallom, hogy a Happy Birthday-t énekli. A pincérek egy csokis süteményt hoztak ki gyertyával és Happy Birthday felirattal. Nagyon meglepődtem. Egy szál vörös rózsát is kaptam.
Komolyan nem számítottam rá! Elfújtam a gyertyát, aztán megettük a desszertet és indultunk is tovább, mert hamarosan kezdődött a film, amire Mimata san el akart vinni.
Fél óra biciklizés után megérkeztünk a moziba, ahol rajtunk kívül csak egy ember volt. 15 perc múlva elkezdődött a vetítetés. Egy fukushimai wellness paradicsomról szólt a film, ami a földrengés és az atomreaktor közelsége miatt bezárta kapuit. Az ott dolgozó japán lányok (furagázu - flower girls rövidítése, ha minden igaz), akik minden nap hawaii táncot lejtettek, hiszen ez egy hawaii-i stílusú hotel volt, elvesztették állásukat, otthonukat.
Az ő japán turnéjukról és az életük újrakezdéséről szólt. Megható, de egyben ellentmondásos történet volt. Ezek a lányok, mivel elég sok pénzt kerestek, hatalmas házuk volt, ami ugyan lakhatatlanná vált a katasztrófa miatt, mégis egy átlagos japán, ha ezt látja, furcsán érzi magát. :D Ezt én is érzékeltem.
A filmezés után maradt még egy kis időnk és bementünk a Tokiwa nevű plázába, aminek legfelső szintjén vannak butikok. Az egyik helyen Mimata san vett korábban egy leggings-t, ami meleg és könnyű anyagból készült. Mondta, hogy próbáljam fel. Mivel jó volt rám, azonnal meg is vette nekem. Hihetetlen! Egyszerűen el sem hiszem, milyen kedves.
Sőt, meg is vacsoráztunk a Tokiwában lévő kínai étteremben. Tengeri herkentyűs tésztát (sara-udon), tavaszi tekercset és fagyit ettünk. Isteni volt. Mimata sannak is ízlett.
A bőséges vacsora után elköszöntünk egymástól és mindketten hazabicikliztünk.
Itthon várt a házi feladat, aminek azonnal neki is láttam, sőt a csoportos prezentációt is meg kellett beszélni a többiekkel. Lementem a lobbiba tanulni. Elég jól haladtam. Eldöntöttük, ki miről fog beszélni a kiselőadásban.
Este Márióval beszélgettem elég sokat, többen is lejöttek a lobbiba. Voltak, akik japán pubba mentek, voltak akik csak elugrottak valahova inni egy italt.
Én maradtam itthon és tanultam. Éjfélig meg sem álltam. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése