Dél körül keltem, de még kicsit éreztem, hogy nem vagyok túl józan állapotban. Bementem az ebédlőbe bekapni valamit. Az segített. Nagy nehezen lementem a TO-ra és egy óra alatt elkészítettem az interjúkat. Az utolsó Kumahara san volt, aki megkérdezte, hogy nem baj-e, ha ő nem japán. Azt hittem, csak viccel, de kiderült, hogy ő Portugáliában született és csak 15 éve él itt. Meglepődtem. Később Yukkóék mondták is, hogy furcsa a japánja. Nem nyelvtanilag, hanem gondolkodásmódilag.
4-kor találkoztam a Sound Familysektől, akik ajándékkal búcsúztak tőlem. Én is adtam nekik fényképet. Shin’ichi odaadta nekem a multifunkcionális dobkulcsát. Nagyon aranyosak voltak! Egy órát beszélgettem velük, aztán hazabicikliztem.
Este elmentünk egy mexikói étterembe, ahol Lei Leit búcsúztattuk, ugyanis Thaiföldre megy és én már nem találkozom vele.
Egy szettet ettünk hárman, a többiek mind maguknak kértek mindenféle finomságot. Jól teleettük magunkat, aztán felöltöztünk ponchókba.
Később páran átmentünk Lei Lei volt munkahelyére és megittunk egy bort. Nem volt túl finom az árához képest. Egy fél órácskát elbeszélgettünk, aztán hazamentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése