Reggel bevonatoztam a suliba, mert ugyan már levizsgáztunk, de voltak órák. A tanárnő mondta, hogy nem kötelező bemenni, ezért 4-5-en lézengtünk mindkét órán. Olyan volt, mint valami különóra. :D
Együtt ebédeltem Sárival, Mai-jal és Petivel, akikkel átmentünk a Seikyó boltjába, és saját magunknak nyomtunk fagyit. Meglepően bénán sikerült, ahhoz képest, hogy egyszer már csináltam ilyen. Jókat rögöztünk a magunk és a többiek szerencsétlenkedésén.
Később átmentem hozzá, és beszélgettünk fél 4-ig. Sajnos csokit elfelejtettem vinni.
4 körül visszaértem a városba, mert elő akartam hívatni pár képet, amit a hazamenőknek adok ajándékba. Mamának, Yukkonak és a Sound Familynek kis mozaik fényképekből kirakott nagyobb alakú képet adok. Addig, amíg a fényképek sültek, addig elmentem a 100 yenesbe.
Miután hazaértem, elkezdtem írogatni a búcsúüzeneteket a képek hátára, majd fél 7 körül lementem a lobbiba, ahol lassacskán összegyűlt a társaság. Elbicikliztünk a Sushi-róba és már várt minket Haruka, Tine tutora két lefoglalt asztallal. Sári is akkortájt érkezett.
Beültünk a boxoba, és megkezdődött a szusi-pusztítás. Mivel mi ültünk a szalag legvégén, ezért Tine néha megvariálta a kajákat, amiket rendeltünk. Levette róla a rákot, amit később egy szalvétában tett a szalagra. Kaptunk fogpiszkálót a halacska hátába. Mindig egy újabb meglepetéssel rukkolt elő, jókat nevettünk rajta.
Elleke tutora azt mondta a Sárira, hogy olyan mint egy japán, de nem tudja, miért. Hát igen, tipikus japán: szőke haj, kék szem. :D
Miután teletettük a pocinkat mindenféle finomsággal, hazabringáztunk. Este beszélgettünk, nevetgéltünk, teázgattunk, lányos pizsamapartit csaptunk.
2 körül dőltünk le, megint csak hárman aludtunk a szobámban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése