Metááááááááááááááál!!!

Elég sokáig aludtunk, de legalább sikerült kipihennünk magunkat. Sári úgy döntött, hogy gyalog megy haza, mert nagyon szép idő volt. Gondoltam, hamarosan indulok utána biciklivel, de végül elhúztam az időt mindenfélével.

6 előtt megvacsoráztam, aztán lementünk a lobbiba, mert Márió levetítette a filmet, amit az egyik órára forgattak Freddel. A piszkos munkát Márió végezte. 20 perces késéssel levetítette a filmet, ami baromi jóra és viccesre sikerült, sok ügyes megoldás volt benne. Gratula, Márió!

Ezután sietve elindultunk Beppuba. Megérkeztünk, de később kiderült, hogy Dominik sem tudja, hol van a hely, csak azt, hogy valahol az állomás közelében kell lennie.
Kevéske tétovázás után a beppui PEI-nak megfelelő helyen megkérdeztük a bárpultos gaijintől, és rögtön meg is mutatta. A hely, amit kerestünk, pont a szomszédos utcában volt. 10 perc múlva kapunyitás volt, addig kint vártunk. Volt egy kis félreértés a belépőkkel kapcsolatban, de végül rendeződött.


8-kor kezdetét vette a koncert. Az első zenekar már elég szépen megdolgoztatta a közönséget, de még nem lett belőle pogózás. Nagyon jól játszott a zenekar.


A második együttes a KNAVE volt, amiben egy Sound Familys gitározott. Igazi black metált játszottak, baromi ügyesek voltak. Az „énekes” valami félelmetesen jól hörgött.


A harmadik zenekarra kitört a téboly. Mindenki pogózott, volt akit felemeltek és úgy vittek. Iszonyat jó hangulatot csináltak.


A negyedik banda hardcoret játszott, elég masszív volt. Az énekes viccesen nézett ki. Összegezve: nagyon jól sikerült a koncert!


Gratuláltam az ismerős zenekar tagjainak, akik annak ellenére, hogy külsőre félelmetesek voltak, elég zavarban érezték magukat, amikor velem kellett beszélni.
Amikor elmentem a mosdóba, láttam, hogy sokan ácsingóznak előtte, meg is kérdeztem, hogy oda várnak-e. Erre mondták, hogy igen, de menjek előre. Vagy japán egyszerre mondta: menj csak előre. Nagy bocsánatkérések közepette bementem a mosdóba, és arra gondoltam, milyen jó európai lányként japánban. :D


Ott volt még egy Sound Familys, Yútaró, aki végül hazavitt minket a hatalmas kocsijával. Kiderült, hogy a 8 személyes autót csak úgy kapta, mert a családja már újat akart venni, és ez nem kellett nekik. Nekem sem kéne ilyen autó! :D


Az Óita állomástól hazabicikliztünk, beszélgettem kicsit Mamával, aztán fél 2 körül elaludtunk.