Miután Sárival felkeltünk, bementünk még a Seikyóba, aztán átbicikliztünk a Kaikanig. Ide jött Kimura san megjavítani a biciklijét, aminek rossz volt a fékje.
Én addig bepakoltam a táskába, odakészítettem a kérdőíveket és beszedtem a ruhákat. 5 körül jött értem Mimata san és a férje, beültünk a Naruto-udon nevű helyre és ettünk egy-egy tésztalevest.
Fél 7 körül megérkeztünk a kikötőbe, elfoglaltuk a helyünket a hajón, aztán körbenéztünk a fedélzeten. Beöltöztünk matróznak, a kapitány pedig megengedte, hogy megüssem a gongját, amivel az indulást jelzi.
11-ig beszélgettünk, aztán próbáltunk elaludni, de nem nagyon ment. Mimata san bevett altatót, de nem nagyon hatott. Olyan volt, mint egy gyerek. Piszkált, elbújt a takaró alatt. Hatalmasakat nevettünk. 1 körül sikerült elaludnom, de akkor sem túl mélyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése