Fényesebb a láncnál

Reggel felkeltem és mivel szakadt az eső, vonattal mentem suliba. A második óra érdekesnek ígérkezett: álláshirdetésre vagy meghallgatásra kellett jelentkezni. A tanárnő és a többiek voltak a főnökök, akik értékelték a beszédünket és kérdeztek. Speaking 6-os óra, nem csoda, hogy nehéz.

Gyorsan vettünk ebédet a Seikyóban, aztán megkezdődött a tutoros megbeszélés. Kiderült, hogy Sárival kerültem egy csoportba főzőcskézésnél és én lettem a csapatvezető Yukkoval egyetemben.

Mivel nem volt negyedik órám, ezért hazavonatoztam a többiekkel. Itthon felmondtam párszor a szónoklatomat és gyakoroltam az új számokat.

Sikerült megszerelni a biciklit - elvileg nem volt defektes, csak a szelep nem volt százas. A lobbiban kártyáztam Tine-ékkal.

7-kor találkoztam Sammel és fél 8-tól már próbáltunk is. Majdnem végig jammeltünk; elég jól sikerült a próba. Amikor hazafelé tekertem leesett a láncom, és akárhogy próbáltam visszatenni nem ment. Ellenben szép rozsdás lett a kezem.
Felültem a biciklire és két lábbal hajtottam. Kicsit Frédi-Bénisen nézhettem ki, de ez volt a leggyorsabb utazási mód. Közben eleredt az eső is, szóval elég csapzottan néztem ki, mire visszaértem a kaikanba. Éppen akkor vonultak fel a többiek Márióék szobájába, hogy folytassák a kártyajátékot. Mivel fájt a fejem, elég hamar eljöttem.
Megpróbáltam még egyszer a helyére rakni a láncot a biciklin, de Kó mondta, hogy le kell csavarozni a sárvédőt, úgy egyszerűbb.

Holnap megyünk kirándulni az új diákokkal, ezért hamarabb lefekszem; azt hiszem.

Seikyós nomikai

A cím kissé érthetetlen lehet, de majd később kifejtem.

Reggel bebicikliztünk Petivel a suliba. Kicsit szemerkélt az eső, de sebaj. A Mamachantól kapott bicikli egész jól szuperált, így lehet, hogy megkérem Mamát, adja nekem.

"Korlátlanul használható! - mozgáskorlátozott WC" - nagyjából így lehetne
magyarra lefordítani eme tábla kelletlen iróniáját

Lement a két óra, utána megebédeltünk. Márió ma öltönyben jött, ugyanis az Így jártam anyátokkal című sorozat egyik szereplője október 13-át tette meg a Nemzetközi Öltönyviselés Napjának. Vagy valami ilyesmi. Sajnos nem curryt evett :D


A harmadik óra nagyon jó, az egyetlen előadás, ami elgondolkodtató. Óra után kiderült, hogy lehet jelentkezni mandarinszedésre, amire az új diákok mennek, és Mamával azonnal jelentkeztünk is. Ez az a hely, ahol tavaly Kata egy hatalmas sárga-fekete pókot fényképezett nekem. :D Már alig várom.

Ezután hazatekertem, de útközben éreztem, hogy valami nem stimmel a hátsó kerékkel. Teljesen leeresztett. Johannes segítségével felpumpáltam a problémás gumit, remélem a továbbiakban rendben lesz. Mindenesetre gyanús.

Megírtam a leckéket, felmondtam kétszer a majdnem teljesen megtanult beszédemet, aztán elindultam Petivel a Seikyós nomikai-ra. A Seikyó az a „HÖK”, ahol Petivel dolgozunk, az utóbbi szó pedig ivászatot jelent. Tegnap előtt a főnök meghívta rá Sárit is, de mivel kiderült, hogy 2500 yen, ezért Sári visszamondta. Megértem.

Az állomáson találkoztunk a kínai csodaaranyos lánnyal, akit mindenki japánnak néz. Megérkeztek a többiek is, így aztán elindultunk a hely felé.
Az étterem egy alagsorban volt, bejutni pedig egy icipici elhúzható tolóajtón át lehetett. Kicsi Aliz csodaországban hangulatom támadt.

Számokat húztunk és az alapján ültünk le. Én egy lányos asztalhoz, míg Peti egy fiús asztalhoz került, amire nem volt túl nagy esély, de mégis így alakult.


Jókat beszélgettünk, közben rendeltünk a finomabbnál finomabb ételeket. Idióta fantázianevű koktélokat ittunk hozzá, aminek a legtöbbje édesítőszeres bodzaszörp ízű volt.
Előjött a barát téma, ami általában lányok közt gyakran megesik, de nem tudom, miért kell ennyire szégyenlősködni. Az 5-ből csak egy lánynak volt párja, az is fülig elvörösödött, amikor mesélt róla. Kértük, hogy mutasson képet, de azt mondta, nincs nála. Khmmm…


Fél 10 körül véget ért a korlátlan étel- és italfogyasztás. Mindenki fizetett, csak mi nem. Kiderült, hogy ez alkalommal ők állják a cechet.

Visszagyalogoltunk az állomásig, ott elköszöntünk a többiektől, majd biciklire pattantunk és hazatekertünk… de a hátsó kerekem megint lapos lett. A kaikan előtt találkoztunk Freddel, akinek meséltem a problémáról, erre vissza akarta adni a biciklimet, ami egyébként anno az ő biciklije volt, csak a földrengés miatt vissza kellett mennie Amerikába, így Katának adta a kulcsot, aki meg nekem adta azt. :D
Remélem 8-kor kinyit a lobbi, mert csak ott van pumpa; bár nem túl sanszos.

Szerdai gyűlés

Reggel bebicikliztem a suliba, rájöttem, hogy a Peti múltkor a suliban hagyta a biciklijét, azért nem volt a kaikan előtt 8:15-kor.

Lement a két óra, aztán Sound Family-s gyűlés kezdődött. Beszéltünk a leendő koncertről, a szakkör egyen pólójáról és kézhez kaptam az előző koncert DVD-jét.
Megbeszéltem a skacokkal, hogy az egyik szám helyett nem játszhatnánk-e a THE Komesódó-tól a kedvencemet, végül beleegyeztek.

Együtt ebédeltem Petivel és a tutoraival, mert neki már kettő is van. :D Kicsit túlzásba vitték a tutorizálást. Egyébként aranyos, csak kicsit esetlen az új lány.

Ebéd után dobolni szerettem volna, de valaki már benn gitározott, így aztán hagytam, hadd gyakoroljon. Beszélgettem még kicsit a többiekkel, aztán hazakerekeztünk.

Megcsináltam a leckéket, ahogy jó kislányhoz illik, aztán odaadtam Frednek a biciklim kulcsát, mert kiderült, hogy Mamának van egy használaton kívüli bringája.
Aztán jöhetett a jól megérdemelt pihenés. Pingpongoztunk, mind addig, amíg el nem tört a labda, aztán kosaraztunk kinn Kóval és Freddel, majd tollasoztunk Petivel, Márióval és a két finn sráccal. A lényeg az volt, hogy egy nagy fehértáblát állítottunk a két csapat közé; az volt a háló. A baj csak az, hogy így egy mukkot sem láttunk a másik két emberből, szóval nagyon kellett koncentrálni. Néha előbukkant egy kéz, néha egy tollaslabda. Sírva nevettem!

10 után még beszélgettünk kicsit a folyosón, aztán mindenki felvonult a szobájába.

Fellépünk!

Hajnali fél 4 körül felébredtem arra, hogy nem vagyok álmos. Vagy valami ilyesmi. Bekapcsoltam a gépet, hogy megnézzem, jött-e értesítés a Sound Family-től, és jött! Felkerültünk a listára!!! Játszani fogunk az iskolai fesztiválon. JEEEEEEEEEE!!!

Sajnos vagy fél 6-ig forgolódtam, utána viszont aludtam, mint a bunda. 10 körül keltem, megreggeliztem, aztán lementem megkérni a gondnok nénit, hogy a használaton kívüli bicikliket valahogy szortírozzuk ki. Nem várta meg, amíg végigmondom a dolgot, és rávágta: igen, én is láttam, hogy sok defektes és lezárt bicikli van a kaikan előtt, jó volna kidobni mindet.

Miiiiiiii???????? Elmeséltem, hogy előző félévben hogyan nyitotta ki Kimura san nekünk a gazdátlan bicikliket. Hát ez a nő minden jó dolgot ki akar dobni? Kidobta a tökéletes rizsfőzőket, TV-t, edényeket. Biztos már nincs férje sem. Vagy kukás. :D
Nem igazán akarta felfogni, amit mondok, de remélem azért addig eljutunk, hogy küld egy kör e-mailt.

Kissé mérgesen, de betekertem a suliba, találkoztam Yukkoval és beszéltünk a felelős tanárommal. Kiderült, hogy elvállalja a szakdolgozati témámat, csak akkor kezdjek neki a kérdőív kérdéseinek kifundálásához. Persze nem pont ezekkel a szavakkal. Bár a „kufú” japán szó akár fordítható így is. :D

Ezután megebédeltünk, beszélgettünk az elkövetkezendő fesztiválokról, aztán sikeresen felvettük a tárgyaimat. Visszamentünk a kajáldához, ahol összefutottam a három koreaival. Jókat nevettünk, aztán mikor mindenki szaladt órára, én bementem gyakorolni a próbaterembe.
Pont akkor jött egy srác, aki szintén dobolni szeretett volna, így amíg hazaszaladt a dobverőjéért, tudtam kicsit ütögetni a bőrt.

Ezután hazabicikliztem és nekiálltam házit írni. Hú, ilyet is rég csináltam. :D Miután majdnem teljesen megírtam, lementem a lobbiba és ott fejeztem be.

Meglepetésemre rendes pingpong asztal díszelgett a terem közepén. Végre lehetett egy jót játszani a kaikanban is.
Kipróbáltam a videójátékot, de nem voltam benne túl ügyes. Gyakorolni kell még kicsit.

10 után még dumáltunk kicsit Petiékkel, aztán mindenki visszavonult a szobájába. Én még felmondtam a beszédem megtanult részét és meghallgattam a másik 2 számot, amit játszani fogunk a zenekarral. Megkérdeztem Keigo-t, hogy az egyik helyett nem játszhatnánk-e a kedvencemet. Holnap beszélünk róla személyesen.

Demo, Mexikó, szülinapozás

Reggeli után még elpróbáltam párszor a számot a székemen, aztán bebicikliztem a suliba. Keigo már ott volt, Mana 10 perccel a felvétel előtt esett be. Mivel tegnap elvágta az ujját, szegény betapasztott ujjal tolta végig a gitártémát.

Sajnos elég sokszor elrontottam, ami szépen kihallatszott a felvételen, ugyanis egy elég gyatra készülékkel rögzítették a hangot. Túl sok volt az éles és semmi basszus; dobozhang. Hát, nem vagyok benne biztos, hogy beválogatnak minket.

Kicsit csalódottan ücsörögtem a padon a többiekkel, beszélgettünk még fél órát, aztán hazabicikliztem. Ebéd után gyakoroltam a beszédemet, de még a fele hátra van. Be kell magolni.

4 körül lementem a lobbiba, ahol lézengtek már páran. Beszélgettünk, aztán jött Melissa, aki hozta a mexikói kaják összetevőit.


Először megcsináltuk a tésztát, aztán felvágtuk a húst és megsütöttük. Közben a zöldségeket is felapróztuk.

Közben megérkezett Felix, aki mexikói álbajuszt viselve tökéletesen elvegyült a pórnép között.


Páran elmentünk még üdítőt venni, de sajnos még nem készült el a hús, mire visszaértünk. Sorba kellett állni a húsért, annyira sokan voltunk az asztal körül, de végül mindenkinek jutott egy-egy tortilla.

Melissa, a (mai) mexikói szakácsnő :)

Miután mindenki befejezte az evést, jött Melissa egy tortával, amit Joonas-nak sütött, ugyanis ma van a szülinapja. Énekeltünk neki, ő meg szépen elfújta a gyertyákat.

Azt hiszed, hogy a tied lesz a torta?! :)

Az este szokásos módon jól telt. Beszélgettünk, pingpongoztunk, káromkodni tanítottuk egymást mindenféle nyelven. Megjött Sári is, akinek különösen jól ment a pingpong. Vele is jót beszélgettünk és elhatároztuk, hogy a suliban is játszunk majd asztaliteniszt.

10 után mindenki hazament, gyakoroltam kicsit a beszédemet, aztán mivel nem jött értesítés a zenekartól, lefeküdtem aludni.

Utolsó próba

Megint elég sokáig aludtam, gyakoroltam a dobot párszor, aztán bementem 6-ra, hogy mielőtt a többiek megérkeznek, tudjak gyakorolni. Elég jól sikerült a próba, remélem holnap is hasonlóan jól fog menni.

Mire hazaértem, mindenki lenn volt a lobbiban, éppen a Sushi ró-ból jöttek vissza. Játszottunk a maszek pingpong asztalon, aztán 10 után mindenki felment a szobájába. Peti szerencsésen túlélte a két napos aikidós rendezvényt, elmesélése szerint elég jól sikerült.

Hajmosás után még sikerült Isivel beszélnem skype-on, aztán lefeküdtem aludni, mert holnap lesz a nagy nap, a zenekari felvétel napja.

Irány a P.E.I.

1 körül keltem, megebédeltem, aztán gyakoroltam a dobot és a beszédemet. Később kimentem vásárolni, jött velem Felix, aki jól bevásárolt 3000 yen feletti értékben, de kiderült, hogy alkoholra nem jár a 10% kedvezmény. Vááááá!

Sikerült skype-olnom Isivel, utána lementem beszélgetni a kaikan elé. Már szinte mindenki ott volt. Megjöttek Al-ék is, és mivel lehűlt bevonultunk a lobbiba. Lehoztam a pálinkát, amit Márió hozott. Köszi Márió! Megkóstolták a többiek is, de csak pár embernek ízlett. Hát, igen, kissé erős az a 45%. :D A finn punk srác lehozta a Negró ízű tradicionális italukat. Finom volt.

10-kor kivonultunk a lobbiból, és csodálkoztunk, hogy a bácsi miért nem zárja be az ajtókat, pedig már másfél órája benn ül a kocsijában. Kiderült, hogy úgy elaludt, mint a sicc. Justin bekopogott az autó ajtaján, hogy felébredjen. Ki tudja, lehet, hogy ezután megy még valahova dolgozni. Nehogy már emiatt késsen el.

Gyalog elmentünk a PEI-ig, ahol beszélgettünk egy darabig, aztán mindenki táncra perdült. Elég sokáig roptuk, aztán kimentünk levegőzni kicsit. Éppen indultunk vissza, amikor észrevettük, hogy a többiek indulnak haza. Felszaladtunk mi is a cuccainkért, de mivel még mindig szólt a zene, nem bírtuk ki, hogy ne táncoljunk tovább. Marolyn, Fred és én még egy fél órát biztos maradtunk.

Visszafele a két amerikai bemászott a hajóba, amire ki volt írva, hogy nem szabad bemenni. :D A két kalóz! :D



A Mekiben összefutottunk Al-ékkel. Megreggeliztünk és visszagyalogoltunk a kaikanba.