Első nap Kiotóban

Elég jól aludtam a hajón, ez az első ilyen alkalom. Fél 7-kor meg is érkeztem Kóbéba. Onnan elbuszoztam a vonatállomásig. Szerencsére hamarosan jött a vonat és negyed 9-re Kiotóba értem. Beültem a Mekibe, amíg anyuék nem jöttek.

10-re odamentem a kijárathoz, és vártam anyuékat, de mint később kiderült, lekésték az utolsó átszállásnál a vonatot, ezért a következővel jöttek. Kicsit elkerültük egymást az állomáson, mert nem ugyanott várakoztunk, de szerencsére hamar megoldódott a félreértés.


Kisebb térképböngészés után megkérdeztem az információnál, merre van a hotelünk, amit 5 perc séta után meg is találtunk. Mivel egytől lehetett csak bejelentkezni, ezért elmentünk bekapni valamit.

Egy okonomiyakis helyre mentünk, ahol három különböző ízű halmentes zöldséges, húsos sült „palacsintát” ettünk. Isteni finom volt. Mellé kértünk zöld teát is. Magunknak sütöttük az asztal közepén levő sütőlapon.


A finom ebéd után lepakoltunk a szobánkban, aminek száma 712 volt. 12, a kedvenc számom! :D Az ablakból pont rá lehetett látni a Kiotó Toronyra. A kilátóba kaptunk ingyen jegyet, majd megkeressük onnan is az ablakunkat.


Elindultunk a Keleti Hongan-ji templom felé, aminek megcsodáltuk hatalmas csarnokát. Lenyűgöző a mérete és díszítettsége.


Ezután átbaktattunk a Nyugati Hongan-jibe, aminek aranyozott sárkányos kapuit ámulattal néztük.



Később ettük egy-egy fagyit, bár eléggé lehűlt a levegő. Mai utolsó állomásunk felé vettük az irányt.

10 perc séta után megérkeztünk a Tóji nevű templomhoz, ami 5 szintes pagodájáról híres. Közben anyuék megkóstolták a sült édesgyökeret; nagyon ízlett nekik. sült gesztenye szerű íze van.


Elsőként meglátogattuk a pagodát, aminek szobra és festményei lenyűgözőek. A következő épületekben Buddhák és Égtájőrzők réges-régi szobrai kerültek kiállításra.


Gyönyörködtünk még a japán pontyokkal teli tóban, aztán indultunk visszafelé.


Útközben beültünk egy udonozóba, ahol currys udont, tésztalevest ettünk, és kértünk még egy tojásos csirkés rizshegyet. :D Ez is fergetegesen finom volt. Fogyni nem fogunk, az biztos.


Visszafelé vettünk reggelit holnapra, és megittunk egy-egy kávét. Visszajöttünk a szobába, ahonnan gyönyörködtünk a kivilágított Kiotó Toronyban.

Miután lefürödtünk, felvettük a yukatánkat, könnyed japán köntösünket. Így néztünk ki benne.


Viccelődtünk azzal, hogy ha mi látjuk a Kiotó Tornyot, az ott bámészkodó turisták is látnak minket, sőt azért fizetnek, hogy minket láthassanak. :D

Este rendezgettük még kicsit a képeket, aztán ledőltünk aludni. Kell is az energia.

Umitamago, Joyfull és irány Kóbe!

Reggel korábban indultunk, hogy még ebédre visszaérjünk a városba, de sajnos nem jó buszra szálltunk, ezért 1 órával később érkeztünk meg a tropikárium jellegű Umitamago-ba.

A halak ott úsztak el a szemünk előtt, a fejünk felett. Voltak rozmárok, fókák, teknősök. Lehetett cápát simogatni, tengericsillagot kézbe venni.


Lenyűgözően szép volt, olyan mint egy tenger alatti világ.





Pont láttunk részletet a rozmár show-ból, aztán elindultunk vissza a városba. Végig sétáltunk a Kaikannal párhuzamos úton, és elérkeztünk a Joyfullba, ahol Mimata sannal és lányával először ebédeltem együtt.


Apu két ízű hamburgerhúst kért rizzsel és salátával, anyu 4 sajtos hamburgerhúst rizzsel, miso levessel és savanyúsággal, én pedig rántott rákot ettem. Ehhez csipegettünk egy kis sült krumplit. Nagyon finom volt. Örültem, mert anyunak és apunak is nagyon ízlett. Apu még a rákot is megkóstolta, és egész jónak találta.


A királyi ebédet egy incsi-fincsi sajttortával zártuk, ami mindenkit levett a lábáról. Meg is hiszem. :D Nem kell félteni aput, hogy a sok hal miatt nem tud jókat enni. :D


Hazasétáltunk, útközben vettünk kenyeret és egy-egy kávét, majd hazagyalogoltunk. Otthon befejeztem a rámolást, majd beszéltem Mimata sannal, hogy már hazaértünk.

Hamarosan megérkeztek kocsival, és hoztak pár babát a hina, gyermeknapi baba szettből. Anyunak nagyon tetszettek, végül úgy döntött négyet is hazavisz belőle. Az biztos, hogy igazi kuriózum. Elköszönt anyu és apu Mimata santól, reméljük jön majd Magyarországra.


Mondta, hogy kivisz engem a kikötőig, de már így is elég sokat tett értem és a férje is fáradtnak tűnt, ezért miután elmentek, megírtam neki, hogy busszal megyek a hajóig, nem kell fáradniuk. Nem akarok a terhükre lenni. Telefonon is elmondtam ugyanezt, de nagyon úgy tűnt, hogy így is úgy is kijönnek a kikötőbe.

Mikor megérkeztem az Óita állomásra, pont jött a busz, amivel hamarosan megérkeztem a kikötőbe. Becsekkolás után vártam kicsit, mert volt egy olyan érzésem, hogy Mimata san és férje hamarosan megérkezik. Így is lett. Hihetetlen! Vett nekem reggelire sütiket meg teát és közben beszélgettünk arról, hogy ha vége lesz a sulinak, jó volna elmenni közösen két napos kirándulásra. Jókat nevettünk, aztán 7-kor feltettek a hajóra. Elfoglaltam a női kabinban a helyemet, aztán felmentem kicsit a fedélzetre.


Miután megvacsoráztam, megírtam az eddig hiányzó bogbejegyzéseket, majd elmentem fürdeni. Mivel volt ingyen net a hajón, feltettem képekkel együtt a bogbejegyzésemet. Ekkor vettem észre, hogy Évi írt, ugyanis elég erős földrengés rázta meg Japánt. Utánajártam, de sehol semmi hír. Remélem minden rendben lesz.


Éjfél előtt ledőltem aludni.

Usuki anyuval és apuval

Apu majdnem egész este a szakdolgozatomhoz szükséges kérdőívek eredményével és annak értékelésével foglalkozott. Sajnos nem értek az Excelhez, ezért még tegnap megkértem, hogy majd segítsen. Erre egész este kukorékolt, hogy előrébb legyünk. Hatalmas segítség volt!

Felhívtam az Usuki Kő Buddha hivatalos számát, hogy mit tudnak a buszjáratokról. Kiderült, hogy mivel elseje van, ma csak három busz megy a nevezetesség felé.

50 perc vonatozás után megérkeztünk Usuki állomásra, ahol még vagy egy órát kellett volna várni a buszra, ezért úgy döntöttünk, és nagyon jó döntés volt, hogy taxival megyünk és busszal jövünk.


15-20 perc múlva megérkeztünk a Kő Buddhákhoz. Végignéztük az összes Heian-kori kőbe vésett Buddha szobrot, gyújtottunk füstölőt a tiszteletére.


Megálltunk egy bambuszerdő mellett is, ami után a legfelsőbb szintre érkeztünk.


A három fő Buddha szobránál volt egy bácsi, aki mesélte, hogy 2 heti esőzés után a kopott piros, sárga alakok élénk színekben tündökölnek. Láttunk róla fényképeket is; hihetetlen!


A hegy tetején meglátogattuk az idei első shintó szentélyt, ahol húztunk szerencsekártyákat. Most nekem lett nagy szerencsém. :D Viszont anyu feltalált a shintó kőkapu tetejére, ami szintén jót jelent.



Miután lementünk a hegyről, megnéztük Kő Buddhák utolsó állomását, majd visszamentünk a buszhoz. Még volt idő az indulásig, így anyuval vettünk finom puffasztott édességet, amiből ettünk is pár szeletet.


Visszabuszoztunk a háromszintes pagodáig, ami lenyűgöző volt, majd megnéztük a közeli nagytemplomot.


Szerencsére sikerült megtalálni a történelmi utat, amin végighaladva rengeteg templomot megcsodálhattunk.


Szemerkélő esőben érkeztünk meg a Jasaka Szentélyhez, ahol elég sok ember tette tiszteletét a kamik előtt. Ilyenkor meg lehet simogatni a szent lovat és ünnepi zene mellett szólni az istenekhez. Meg is tettük. :D


Mivel már elég éhesek voltunk, bementünk egy közeli éjjel-nappaliba és vettünk o-bentós uzsonnás táskát. Anyu sült csirkefalatokat evett kiflivel, apu tojásos-rántott húsos rizsrakást én pedig sült tésztát. Az ebédet egy krémes jellegű desszerttel zártuk.


Visszasétáltunk az Inaba nemesi család volt házához, ami igazi tatamis japán típusú otthon volt. Jobbra a szolgáló részleg, bal oldalt a család lakhelye volt. A kert is meseszép, igazi műalkotás!


A helyi személyzet elmesélte, hogy az Usuki Vár, amit felé vesszük majd az irányt, teknős alakú, és régen tengerrel volt körülvéve, ami megvédte a nemeseket az ellenségtől.

Felsétáltunk a várba, ahol megcsodáltunk a kőhídon keresztül megközelíthető szentélyt, majd lesétáltunk a sok piros shintó kapu alatt a városig.


A tökéletes kirándulást egy kávéval/teával zártuk. Hamarosan jött is a vonat, amivel 50 perc alatt visszaértünk Óitába.

Visszagyalogoltunk, aztán ettünk vacsorára lencsét, amit anyu tegnap megfőzött. Nagyon jól esett. Ezután bepakolta, majd apu megmutatta, hogyan érdemes elemezni a kérdőívek eredményét és hogyan kell diagramot készíteni belőle.

Este korán ledőltünk, mert holnap hamarabb indulunk, mint eddig.

Beppu - megjártuk a poklokat

Reggel összekészülődtünk és elsétáltunk az Óita állomásig. Akartunk foglalni anyunak meg apunak helyjegyet Kiotóig, de már elkelt mind. Mivel elég korai vonattal mennek majd, nem hiszem, hogy a szabad helyes részen ne lenne hely.

Vettem három jegyet Beppuig, mert elfelejtettem, hogy apuéknak van JP Rail Pass-ük, amivel annyit vonatoznak, amennyit akarnak, de sikerült visszaváltanom az övéket.

Az állomáson megittunk egy-egy kávét, aztán elvonatoztunk Beppuig. Olyan vagonra ültünk, ami nosztalgia vonatnak tűnt, mint valami krimiben.


Beppuből felbuszoztunk a Jigoku Meguri-ig, és a Fehér pokollal megkezdtük a pokoljárást. Japánban szokás a pecsételés, a legtöbb nevezetességnél van kitéve kis nyomda. Anyuval és apuval jól végigpecsételtük a poklokat. :D



A második megállónk az Ördög Hegye volt, ahol lehetett inni a forró vízből és gőzfürdőt venni, ahogy apu is tette.



Következett a Hegyi Pokol, ahol kövek alól tört ki a gőz, és egy kisebbfajta állatkertet nézhetett meg az arra járó: flamingó, láma, elefánt, páva satöbbi.


Végre elérkeztünk az általam legszebbnek tartott Tenger Poklához, aminek felvezetője egy meseszép tengerszem.


Pár perc séta után megláttuk a türkiz színű csodát, ami mögött a shintó kapuk élénk pirosa tökéletes harmóniát alkotott.


Mindhárman megtisztítottuk magunkat, mielőtt beléptünk a poklok területén található szentélybe.


Kifele menet megpróbáltunk pénzt dobni a vízen ringó kappa vízililiom tálkájába, de végül csak anyunak sikerült.


Ezután apuval ettünk egy-egy csirkehúsos táskát, anyu pedig egy sült csirkés, virslis szettet. Mindezt egy parféval zártuk.


Utolsó megállónk a Szerzetesek avagy Kopaszok Pokla volt, ahol iszap jellegű anyag bugyogott, fortyogott.


Mivel már nem volt időnk átmenni az utolsó két pokolba, ami végül is nem olyan nagy veszteség, elindultunk az onsenbe, a meleg gyógyvizes fürdőbe.
Szerencsére van olyan, hogy családi onsen, és nem kell meztelenül japánok közé mennünk. :D Persze külön lett volna férfi és női részleg, de azért nem vagyunk ahhoz hozzászokva, hogy meztelenkedjünk. :D


Volt kis időnk, mert csak fél óra múlva szabadult fel a fürdő, addig körbenéztünk a boltokban. Az egyik sapka nagyon megtetszett, és végül megkaptam ajándékba. Nagyon menő! :D


A fürdőt egy órán keresztül használhattuk. Szép, kulturált volt: a hinoki fenyővel körbekerített forró vizes medencébe megállás nélkül folyt a gyógyvíz. Miután letusoltunk, be is ültünk relaxálni. Néha már kibírhatatlanul forró volt, ezért ki-kimásztunk hideg vízzel leöblíteni magunkat.

Volt külön teraszunk is, ami a természetre nézett, persze azért körbe volt kerítve, nem látott be senki. :D A nagy ellazulás után megindultunk az onsen gőzben párolt ételek irányába, de mivel zárva volt az, amiben Yukkoékkal voltunk, ezért feljebb mentünk és ettünk 2-2 főtt tojást. Eszméletlen finom volt. A nénike, aki árulta, töltött nekünk zöld teát, így szomjasak sem maradtunk


Zárásképpen egy sajttorta ízű fagyit ettünk, amit egy félig bezárt boltban vettünk. A mi kedvünkért még kinyitott a hölgy.

A tökéletes kirándulás után visszabuszoztunk Beppu központjába. Nézgelődtünk kicsit a Beppu állomáson, aztán hazavonatoztunk.

Otthon főztünk virslit és Calpissal (joghurtos üdítővel) koccintottunk.


Én lementem a lobbiba és vittem Egri Bikavért meg bejglit. Az utóbbinak elég nagy sikere volt, jó hamar el is fogyott. :D Szerencsére sikerült egy szeltet kimentenem saját fogyasztásra.
A Bikavért szintén ízlett a többieknek, főleg Markusnak.


Miközben beszélgettünk, a szilveszteri zenés műsort néztük a TV-ben. Mai Homonoval, a fakacsával játszott, Márió pedig próbálta levakarni magáról a kínai lányt, aki szerelmet vallott neki. :D


10 után elbicikliztünk a PEI-ba, ahol beszélgettünk, éjfélkor koccintottunk, aztán 1 körül haza is mentünk. Páran mentek szentélyt látogatni, mi holnap anyuval és apuval ugyanezt tesszük.