Reggel arra ébredtem, hogy nem sikerült jól a nyelvvizsgatesztem. Mondjuk még nem is jelentkeztem rá, valószínűleg kicsit nyomaszt a dolog.
Álmomban éppen a tesztet próbáltam megoldani, mellettem ült Peti, akiről lesni próbáltam. Miért? Mert az én lapomon csak és kizárólag gombák képei voltak feltüntetve, és nem tudtam, mit kezdjek vele.
Torna után kimentem futni, hogy behozzam a tegnapi lemaradást. Hajmosás után tettem-vettem, aztán szedelődzködtem, mert indulni kellett a táncpróbára. Kiderült, hogy Tony is jelentkezett a tradicionális So-ran Bushi eltáncolására, így együtt vonatoztunk be a suliba.
Ott vártak már Yukkoék, éppen gyakorolgatták a táncot. Még vártunk a többiekre, aztán nekifogtunk a próbának.
Bemelegítés után nekiálltunk a különböző lépések elsajátításának. Elég fárasztó tánc: igazából halász táncnak lehetne mondani: húzzuk a kötelet, kivetjük a hálót.
SO-RAN BUSHI VIDEÓ
Majdnem sikerült végigmenni a táncon, jól kifulladtunk a végére, ráadásul igazi párás, fülledt meleg volt.
A próba végeztével felvettünk Al-t és együtt bevonatoztunk az Óita állomásra. A 4-es peronon vártunk a többiekre, de nagyon nem jöttek. Lei Lei felhívott, hogy Alida még nem ért oda. Nagy szerencsénkre a vonat késett 3 percet, és pont elérték.
Már a vonaton mondani kezdtük, hogy gyanús nekünk ez a matsuris dolog, mert idáig akárkinek mondtuk, vagy akárhol kerestük, semmi visszajelzést nem kaptunk a mai fesztivállal kapcsolatban.
Beppu állomásnál találkoztunk Tony vietnámi barátaival, akik végül elmondták, hogy szimpla buliról van szó: evés, ivás, karaoke. Tony valószínűleg ez tudta, de gonosz módon nem mondta el. Kicsit hülyén jött ki a dolog, de a végén egész jól sült el.
A helyi YOU ME (ejtsd: jume - álom) nevű plázában megvacsoráztunk. Sajnos az ottani udon nem volt valami finom, de legalább jóllaktam tőle :D
Ezután bevásároltunk: vettünk nasit, innivalót, fagyit és elindultunk a tengerpartra teliholdat nézni.
Ez a nap a kínaiaknál egy elég jelentős ünnep, de Japánban is létezik ilyen: o-tsuki-mi (Hold-nézés) vagy Jú-go-ya (15 éj). Persze mi megszerveztük a saját kis ünnepünket a beppu-i tengerparton.
Szerencsére elmentek a felhők és tisztán látszott a telihold. Gyönyörű volt, ahogy megcsillant a fénye a tenger hullámzó vizén. Tony kiszúrt egy fényes pontot, ami az összes csillagnál jobban ragyogott. Al rávágta, hogy ez valami szupernóva. Lehet, hogy az volt, de mi a Petivel a Vénuszra tippeltünk :D
Az utolsó vonattal visszazötyögtünk, Tony meg ment karaokézni a vietnámi barátaival. Miután hazaértünk, sikerült végre egy normálisat skype-olnom Isivel.
Ma hamar lefeküdtem aludni, mert holnap mennünk kell a suliba.
Torna után kimentem futni, hogy behozzam a tegnapi lemaradást. Hajmosás után tettem-vettem, aztán szedelődzködtem, mert indulni kellett a táncpróbára. Kiderült, hogy Tony is jelentkezett a tradicionális So-ran Bushi eltáncolására, így együtt vonatoztunk be a suliba.
Ott vártak már Yukkoék, éppen gyakorolgatták a táncot. Még vártunk a többiekre, aztán nekifogtunk a próbának.
Bemelegítés után nekiálltunk a különböző lépések elsajátításának. Elég fárasztó tánc: igazából halász táncnak lehetne mondani: húzzuk a kötelet, kivetjük a hálót.
SO-RAN BUSHI VIDEÓ
Majdnem sikerült végigmenni a táncon, jól kifulladtunk a végére, ráadásul igazi párás, fülledt meleg volt.
A próba végeztével felvettünk Al-t és együtt bevonatoztunk az Óita állomásra. A 4-es peronon vártunk a többiekre, de nagyon nem jöttek. Lei Lei felhívott, hogy Alida még nem ért oda. Nagy szerencsénkre a vonat késett 3 percet, és pont elérték.
Már a vonaton mondani kezdtük, hogy gyanús nekünk ez a matsuris dolog, mert idáig akárkinek mondtuk, vagy akárhol kerestük, semmi visszajelzést nem kaptunk a mai fesztivállal kapcsolatban.
Beppu állomásnál találkoztunk Tony vietnámi barátaival, akik végül elmondták, hogy szimpla buliról van szó: evés, ivás, karaoke. Tony valószínűleg ez tudta, de gonosz módon nem mondta el. Kicsit hülyén jött ki a dolog, de a végén egész jól sült el.
Próbáltuk bemutatni a So-Ran Bushi-t, de nem igazán ment
A helyi YOU ME (ejtsd: jume - álom) nevű plázában megvacsoráztunk. Sajnos az ottani udon nem volt valami finom, de legalább jóllaktam tőle :D
Ezután bevásároltunk: vettünk nasit, innivalót, fagyit és elindultunk a tengerpartra teliholdat nézni.
Ez a nap a kínaiaknál egy elég jelentős ünnep, de Japánban is létezik ilyen: o-tsuki-mi (Hold-nézés) vagy Jú-go-ya (15 éj). Persze mi megszerveztük a saját kis ünnepünket a beppu-i tengerparton.
Szerencsére elmentek a felhők és tisztán látszott a telihold. Gyönyörű volt, ahogy megcsillant a fénye a tenger hullámzó vizén. Tony kiszúrt egy fényes pontot, ami az összes csillagnál jobban ragyogott. Al rávágta, hogy ez valami szupernóva. Lehet, hogy az volt, de mi a Petivel a Vénuszra tippeltünk :D
Az utolsó vonattal visszazötyögtünk, Tony meg ment karaokézni a vietnámi barátaival. Miután hazaértünk, sikerült végre egy normálisat skype-olnom Isivel.
Ma hamar lefeküdtem aludni, mert holnap mennünk kell a suliba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése