Koránkelő

Reggel 7-re húztam az órát, de fél 3-kor sikerült csak elaludnom. Torna után bevonatoztam a suliba, mert ugye a tájfun kellős közepén nem túl kellemes biciklizni - hosszútávon.

Mikor odaértem a suliba a próbaterem és a számítógépterem is zárva volt. Kidobtam az ablakon 500 yent és még meg is áztam kicsit.

Az állomás környékén mindenfelé apró édességeket, japán ételeket adtak az időseknek. Volt, ahova asztalokat és székeket is kihelyezetek. Mint később megtudtam, az idősek (tiszteletének) napja általában véve a nagyszülők napja.

Visszafelé bevásároltam. Vettem alapanyagokat bolognaihoz és góyát, ami egy zöld, rücskös és csúnya növény, de legalább az íze szörnyű. :D Keserű, mint állat. A tegnapi beszélgetés során felmerült, hogy senki sem szereti a góyát, MunJeong meg még nem evett, ezért legyen a mai nap a góya-napja. Szerencsére 3 darab 86 yenbe került. Összefutottam Petivel, a kezébe nyomtam az undor-zöldséget, és megegyeztünk, hogy megpróbáljuk finomra elkészíteni.

Doboltam kicsit a lobbiban, aztán lementem, mert jött értem a Mimata san (akivel biciklizés közben ismerkedtem meg) és a családja autóval. Elmentünk a Szusi-rollba, amit ők Szusiró-ként ejtenek. Nyehehhee. Persze, ha „ró” hangalakot vesszük alapul, akár „raw” is lehetne, mint nyers.



Kiderült, hogy csak az anyuka és a lány jönnek. Fél háromtól fél ötig ettünk és beszélgettünk. Nagyon aranyosak és jó fejek. Készített nekem japán érdességeket, később meg is kóstoltam őket, meg hozott egy prospektust mindenféle olcsó kirándulásról, én pedig készültem neki ajándékkal, mert tegnap előtt ünnepelte a 61.születésnapját. Pirospaprikát és diabetikus csokit adtam neki.

Mimata-san üdvözletét küldi a családnak

Mutattam pár képet én is a családomról, és amikor meglátta apu képét elképedt. Már nem a szörnyűségtől, hanem mert elmesélése szerint kísértetiesen hasonlít apu egy óitai egyetemi tanárra. Micsoda egybeesés!

Miután hazahoztak, nekiálltam főzni. Pont el is készültem a bolognaival és az ehetetlen tofus góyával. Mivel nemrég ettem tele magam, csak a Peti rakott babját és góyáját kóstoltam meg. Az előbbi nagyon finom lett. A góya, bár nem volt annyira keserű, mint az enyém, mégis élvezhetetlenre sikerült, bár itt a sikerült szó nem tudom mennyire helyénvaló.

Góya-góya-gilice

Evés után beszélgettünk, kártyáztunk, de mindenki elég fáradtnak tűnt, ezért 10-kor, amikor bezárt a lobbi, mindenki visszament a szobájába.
Holnap jönnek már új diákok, és szegény Petinek kezdődnek az edzések.