Fél 7 körül befutott a hajónk. Álmoskásan hazabicikliztünk. Én még aludtam kicsit, és arra ébredtem, hogy e-mailem jött. Az énekesünk írt, hogy elfelejtett szólni, de a próba 10:40-től van. Gyorsan összekaptam magam, de csak az ebédszünetre értem be. Előtte még lepasszoltam a rizsfőzőt Sárinak, az új magyar lánynak, aki a kampusz koleszében lakik.
A próba nem ment a legjobban, de azért haladtunk kicsit. Utána gyakoroltam még másfél órát, végül találkoztunk Petivel és odaadtuk a Seikyós főnökünknek az Oszakából hozott ajándékot.
Ezután átmentünk Sárihoz, beszélgettünk kicsit, olyan 5-6 körül pedig átbicikliztünk a kaikanba, hogy megmutassam neki, miként tud eljutni biciklivel a városba és a mi koleszünkhöz. Pont összefutottunk a skacokkal, így egy pár emberrel megismerkedhetett Sári is.
Vacsora után lementem a lobbiba és meglepetésemre rengeteg új arccal találkoztam. Amerikaiak, németek, franciák, hollandok. Nem is tudtam megjegyezni a nevüket. Beszélgettünk és borozgattunk, amíg be nem zárt a lobbi. Munjeong nagyon vicces volt, eléggé berúgott, és megeredt a nyelve. Még angolul is mert beszélni.
Mivel Alida meg még páran éhesek volt, csináltam szusit a konyhámban található alapanyagokból és levittem a földszinti 3 fős szobába. Elég sokan maradtak még az afterpartyra, 2-ig jókat beszélgettünk a koreaiakkal és az amerikaiakkal. Kó is eléggé berúgott, még nem láttam ilyennek. Vicces volt, ahogy megpróbált suttogni, de semmi olyan titok nem volt a mondandójában, ami miatt ne beszélhetett volna hangosan. 2 körül mindenki visszament a szobájába, így nekem sikerült beszélnem Isivel skype-on.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése