Megint hajnalig kukorékoltam: beszéltem Katával, képeket rendezgettem, regisztráltam az Active-net nevű óitai oldalra, ami az itt élő külföldieknek egy hasznos hálózat.
Ezért aztán elég későn ébredtem. Ebédre megettem a maradék makarónit, majd elindultam a suliba, hogy aláírjam az ösztöndíjkérelmemet, ahogy minden hónapban. Mondjuk ezt nem értem… tök nyilvánvaló, hogy mindenki kéri az ösztöndíját, nem?
A kaikan cica - éppen jó utat kíván nekem
Miután a TO-s papírocskára ráfirkantottam a nevemet, elhatároztam, hogy megkeresem a távolabbi kő Buddhát, ami a sulitól már annyira nincs is messze. Pont kellemes volt az idő, nem túl meleg, mondjuk azért sütött rendesen a nap.
Egy hegyi szentély kőoroszlánja
Elég sokáig ismerős úton jártam, mert már voltunk egyszer arrafelé piknikezni Katáékkal. Hegyre fel, völgybe le, 20 perc múlva meg is érkeztem a „kő Buddha arra” táblához. Persze sikeresen egy utcával később fordultam be, mert a helyes ösvény teljesen privátnak tűnt. Kis csapás, amit egy házikóhoz, meg rizsföldhöz vezet. Az is volt valójában, de a végén ott figyeltek a szobrocskák.
A 12. század második feléből maradt fenn ez a szoborcsoport, hihetetlen szépen megőrződtek a színei, a legszélső figurát, mintha most festették volna.
A csörgedező patakkal együtt valami elmondhatatlan hangulatot árasztott a hely.
Tovább indultam, mert a tábla szerint van még egy kő Buddha a környéken. Sajnos a felfelé vezető utat benőtte a gaz, így oda nem jutottam el.
Visszafelé belefutottam egy fahídba, amin végig is sétáltam - mozgott alattam, ahogy lépdeltem előre…
...és mit ad Isten, kilyukadtam oda, ahol Katáékkal piknikeztünk. Ide ősszel mindenképpen el kell jönni még egyszer!
A Nanasegawa Park
Hazatekertem, és útközben bevásároltam.
Most kivételesen nem főztem, hanem o-bentót, uzsis pakkot vettem. Vacsora után átnézett hozzám Mama; adott egy kis tejet meg sajtot. Már nem (csak) azért, mert macska vagyok :D Holnap utaznak Okinavára, és megrohadna a hűtőben, kiönteni meg nem akarták. Több mint egy hetet lesznek ott, aztán mennek Koreába. Október elején jönnek vissza. Áááááááááááááááá!
Kimentem futni is, ha nem lett volna elég az egész napos tekerés. Gyönyörű volt az Óita folyó és a levegő az az igazi kellemes… és ahogy kiértem a partra, elsuhant felettem egy hullócsillag (vagy egy ufó). A folyó másik oldalán jött velem szembe két fiúcska biciklin, de az egyik úgy megijedt tőlem, hogy fel is kiáltott. A barátja jól kinevette. :D
Fürdés után még egyszer kimentem a partra, mert olyan kellemes volt az idő, hogy badarság lett volna a szobában maradni.
Peti is megjárta a hadak útját, kíváncsi leszek a beszámolójára. 2 db A4-es oldalra kérném szépen lejegyezni! :D
Sikerült végre Isivel is skype-olnom, jó volt látni és hallani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése