Reggelire svédasztal várt minket a hotel földszintjén. Miután jóllaktunk, kijelentkeztünk a szállodából és elindultunk Umeda városrész felé. Ott letettük a csomagjainkat és elvonatoztunk az Oszakai várhoz. Végigjártuk a kertjét, a külső szentélyt, majd bementünk a vármúzeumba.
Miután a legfelső szinten körbementünk és megcsodáltuk a mesés kilátást, végignéztük a történelmi kiállítást.
A második szinten voltak jelmezek, és Peti beöltözött bushi harcosnak. Jól állt neki a páncél és a kard, de a sisak mindent vitt. Peti lett a világ legmagasabb japán vitéze :D
A vármúzeum után elmentünk a Tennó-ji nevű állomásig, ahol megebédeltünk, majd elsétáltunk az állatkert és a növénykert mellett, végül egy Isshin-ji nevű templomhoz érkeztünk.
Érdekes, eklektikus hatást keltett bennem a hely, ugyanis annak ellenére, hogy templom volt, egy sintoista istenséghez szólt a napi ima, a templom kapuját az erős és félelmetes kapuőrzők helyett két modern szobor állt teljesen pucéran.
Végül sikerült eljutni a hőn áhított Shitennó-jibe (Négy mennyei uralkodó templomába) is, amit Japán legrégebbi templomaként tartanak számon. A kapu előtt hosszú sorban árusok kínálgatták portékájukat. Olyan volt, akár nálunk a majális: vattacukor, grillázs és sült polip. Mondjuk ez utóbbi nálunk kevésbé örvend nagy hírnévnek.
Peti megforgatja a Tan kerekét
Meglepetésünkre be lehetett menni az ötszintes pagodába, amiben két egymás mellett haladó csigalépcső vezetett fel a tetőrészhez. Minden szinten kis arany felajánlási szobrocskák voltak, a legfelső emeleten pedig egy szűk körfolyosó volt, ahonnan le be lehetett látni az egész környéket. Frenetikus élmény volt! Mondjuk a Minaret lépcsője durvább. :D
Ezután megnéztük a Buddha szobrokat, végül átmentünk egy másik templomba, ahol megmutatták nekünk, hogyan kell szóróáldozatot bemutatni.
Egy kis séta után megtaláltuk a metrót, visszamentünk Umeda állomáshoz és felültünk az óriáskerékre. Másodszorra már nem volt annyira félelmetes, de azért még mindig meg volt az érzésem, hogy hamarosan rágurulunk a városra.
Visszafele kiszúrtam egy boltot, ahol ezt a méregdrága cipőt árulták. Vegyél te is új cipőt, ami úgy néz ki, mint amit már két éve hordanak, mert az menő! Lehet, hogy eladom a régi sportcsukámat, azt hiszem, nagy sikere lenne.
Egy kis szuvenír vásárlás után visszavonatoztunk a kikötőhöz közeli állomásra. Peti kitartóan keresett kóbei édességeket, de nem talált. Szerencsére a hajóállomáson volt szuvenír bolt, így az aikidós társainak is tudott vinni meglepetést.
Miután kifutott a hajónk, beültünk az étterembe, megint finomakat ettünk, közben jókat nevettünk a mellettünk ülő embereken, akik próbálták fitogtatni nyelvtudásukat egymásnak. Az egyik oldalunkon az angol volt a pálya, a másik oldalról olasz szavakat, kifejezéseket hallottunk.
Lefekvés előtt megfejtettünk egy elég nehéz kanji-kvízt, elég vicces volt. Persze az előírt 10 percél jóval több ideig gondolkodtunk, de nekünk lehet :D
Az este forgolódással és fejfájással telt: jön a hidegfront?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése