Viszlát Aki kun és Netto!

Reggel kijött elénk Mimata san férje az állomásra és elmentünk a Joyfullba reggelizni. Jót beszélgettünk, felpróbáltam az igazgyöngy nyakláncot.

Hazavittek a Kaikanba, ahol összefutottam MunJeonggal, aki pakolta ki a cuccait. 2 körül elköszöntünk tőle, aztán este átbringáztam a másik koleszbe.


Elbúcsúztam Aki kuntól és Nettotól, odaadtam nekik az ajándékokat, meg Máriótól is elköszöntem, aki Koreába megy a többiekkel.


Egész este azon viccelődtünk, hogy Lei Lei nálam fog este aludni, és milyen kínai kínzó eszközökkel fog kényeztetni. Hatalmasakat nevettünk. Agyag és jáde eszközökre gondoltunk. :D


Hazaértem fél 1-re úgy, hogy leadtam Sári könyveit a könyvtár ládikójába, aztán fürdés után átjött Lei. Hajnali 3-ig beszélgettünk. Igazi csajos pizsi party volt.

Mie megye - Az Isei Nagyszentély

Svédasztalos reggeli várt minket, miután nagy nehezen felkeltünk. Kifestettem Mimata sant úgy, ahogy magamat is szoktam. :D Nevettem, mert viccesen azt mondta „reméltem, hogy majd úgy nézek ki, mint te”. :D

Visszahajóztunk a buszhoz és megálltunk két halas boltban, ami után célba vettük az Isei Nagyszentélyt.



Megérkeztünk, körbejártuk a belső részt, dobtunk pénzt a kamiknak, majd visszagyalogoltunk ebédelni. Isei udont ettünk rizzsel, zöldséggel meg hallal. Finom volt.


Később nézelődtünk a boltokban. Kaptam Mimata santól egy mobil fityegőt. Nagyon aranyos. Rögtön fel is tettem a telómra.


Legvégül ellátogattunk egy igazgyöngy boltba, ahol Mimata san vett nekem egy nyakláncot a sikeres vizsgám alkalmából. El sem hiszem! Mondta, hogy akar majd valamit adni, de erre nem voltam felkészülve. Csodaszép és visszafogott ékszer.

Ahogy visszafele mentünk a busszal, elkezdett nagyon esni a hó, a megállóban már kotorni kellett, annyi esett.


Este 6-7 felé megérkeztünk a kóbei kikötőbe. Felszálltunk a hajóra és rögtön mentünk enni a svédasztalos kajáldába. Jól teletömtük a hasunkat, közben szóba került Sári, hogy nem igazán lesznek külföldiek a koleszben március tájt. Mimata san elkezdett aggódni érte, mert volt már pár csúnya eset a japán kollégiumokban. Ennél a történetnél becsatlakozott a beszélgetésbe a mellettünk lévő asztaltársaság is.


Kiderült, hogy egész végig füleltek. Megdicsértek, hogy jól beszélek japánul, erre a mögöttünk ülő középkorú férfiakból álló társaság is helyeselni kezdett. Igen, mi is figyeltük ám! :D
Elég vicces helyzet volt.

Miután nagyjából kiürült az étterem, odajött hozzánk az idegenvezetőnk, akinek az arcáról eltűnt az erőltetett mosoly, a hangja is emberi lett, olyannyira, hogy meg sem ismertem. Másik két idegenvezető hölggyel faggatni kezdtek. Egy kicsit ittak csak, máris annyira nyíltak és emberiek lettek, hogy meg is lepődtem. Durva lehet Japánban dolgozni…

Este pachinkóztunk Mimata sannal, de nem jöttem rá a játék lényegére. Rengeteg golyó ment körbe-körbe és egy lyukba kellett beletenni őket, de nem igazán tudtam őket irányítani. Hát, én sem leszek pachinkó függő. :D

Éjfél körül ledőltünk, de nem sikerül túl jól aludnom.

Kirándulás Wakayama Prefektúrában

Mielőtt kikötött volna a hajó, megreggeliztünk, aztán buszra szálltunk, és elindultunk Wakayama Prefektúra felé.

Egy elég hosszú részen a tengerpart mellett haladtunk, ahol egy nevezetes sziklát csodálhattunk meg, aminek közepébe lyukat vájt a tenger. Sajnos nem tudom a nevét, mert egész úton beszélgettünk Mimata sannal, mindenesetre szép volt.


Később megérkeztünk a Senjójiki (1000 leterített tatami) nevű helyre, ahol sziklaágyak hátáról rá lehetett látni a tomboló tengerre. Úgy fújt a szél, hogy azt hittem, feldönt. Meseszép hely ez a Japán!


Átsétáltunk egy Aloe Verával teli parkon, és eljutottunk a Sandan-beki (három lépcsős fal) barlanghoz. Lementünk lifttel a barlangrendszerbe, ahol buddhista „templom” is volt. Lenyűgözött a tenger vájta barlangrendszer.


Ezután tovább mentünk busszal egy kilátóhoz, ahol először megebédeltünk. Levest kaptunk, zöldséges rizst, halat és valami furcsa piros húst. A pincértől megkérdeztük, milyen hús is, ami a tányérunkon van. Kiderült, hogy BÁLNA hús. Vááááááá! Finom volt, kicsit édes, de a tudat, hogy bálnát eszem annyira kiborított, hogy kicsit rosszul is voltam tőle.


Ebéd után lementünk a tengerhez, majd megmásztuk a kilátót. Pont volt 5 percünk rá, és sikerült is időben visszaérni a buszhoz.


Átvittek minket a Nachi vízeséshez, ami egy hatalmas hely tetejéről zubogott lefelé. Előtt egy kis shintó szentély állt. Sok-sok lépcsőn leereszkedve lehetett csak eljutni a szent vízeséshez.
Csodaszép látvány volt a piros shintó kapuval és a lobogó tűzzel.



A következő megálló a Kumano kodó volt, ami egy zarándokút. Felmásztunk a hegy tetején levő templomba és szentélybe, ahol megpihentünk, mert elég sok lépcsőt kellett megmászni.


Visszafele egy hepehupás, kövekkel kirakott úton ereszkedtünk le, ami még nekem is megerőltető volt, nem hogy az idős néniknek, bácsiknak. Az egyik 80 körül pár alig tudott lejönni. Azért ezt nem ártott volna elmondani a vendégeknek.


A nagy túlélő túra után elvittek minket egy kikötőbe, ahonnan áthajóztunk Ura-shimára, ahol egyedül a mi hotelünk állt. Egy aprócska sziget volt egy nagy épülettel a hátán.


Elfoglaltuk a szobánkat, ami japán tatamis, tolóajtós lakás volt, az ablaka pedig az öbölre nézett. Pont láttuk a naplementét, mesés hely ez az Ura-shima.


Lementünk a földszintre, ahol egész onsen-rendszer volt. A gyógyvizes fürdőből rá lehetett látni a tengerre, igazából ott verdestek alattunk a hullámok. Felfrissítő volt a japán fürdő, csak ugye mezítelenül kellett bemenni. Persze a férfi és női részleg el van szeparálva, de akkor is! :D

Ezután felmentünk a szobába lepakolni, majd siettünk az étterem részbe, ahol svédasztalos vacsora volt. Ettünk sushit, zöldségeket, rántott zöldséget, rákot és minden finomságot. Egy finom kávéval és sütivel zártuk a vacsorát.


A következő állomásunk a purikura volt, ahol vicces fényképeket készítettünk magunkról. Ezeket majd felragasztgatom a laptopomra, kulcstartómra.

Később elmentünk karaokézni, ami igazából egy doboz jellegű apró szoba volt, régi karaoke géppel, amiből nehezen sikerül kikeresni a dalokat. A végére viszont nagyon élveztük az éneklést. Én még táncra is perdültem. Hatalmasakat nevettünk.

Este felvettük a yukatát, könnyed kimonó jellegű köntöst, amiben sztárfotókat készítettünk. Jókat kacagtunk. Hajnalig beszélgettünk, aztán ledőltünk aludni.

Naruto-udon és megy a gőzös

Miután Sárival felkeltünk, bementünk még a Seikyóba, aztán átbicikliztünk a Kaikanig. Ide jött Kimura san megjavítani a biciklijét, aminek rossz volt a fékje.

Én addig bepakoltam a táskába, odakészítettem a kérdőíveket és beszedtem a ruhákat. 5 körül jött értem Mimata san és a férje, beültünk a Naruto-udon nevű helyre és ettünk egy-egy tésztalevest.

Fél 7 körül megérkeztünk a kikötőbe, elfoglaltuk a helyünket a hajón, aztán körbenéztünk a fedélzeten. Beöltöztünk matróznak, a kapitány pedig megengedte, hogy megüssem a gongját, amivel az indulást jelzi.



11-ig beszélgettünk, aztán próbáltunk elaludni, de nem nagyon ment. Mimata san bevett altatót, de nem nagyon hatott. Olyan volt, mint egy gyerek. Piszkált, elbújt a takaró alatt. Hatalmasakat nevettünk. 1 körül sikerült elaludnom, de akkor sem túl mélyen.

Joyfull és a nagy séta

Fél 11 körül fel is ébredtem, kimostam, kiteregettem, aztán elmentem boltba, hogy beszerezzek egy kis ebédet. A repótot még folytattam és előkészítettem a kérdőíveket, amiket a Mimata sanos kiránduláson szeretnék kitöltetni a nénikkel bácsikkal.

Sajnos esett az eső, ezért kicsit késve érkeztem meg Sárihoz. Megbeszéltük, hogy a Joyfullban vacsizunk, addig elmentünk a Seikyóba könyveket nézni.

Este 8 fele elindultunk gyalog a Joyfullba, jól esett a séta. Mindketten ettünk egy-egy hamburgerhúsos szettet, később befizettünk egy mennyei sajttortára.


Közben megjelent Yúsuke, és beült tanulni a Joyfullba. Sárival ránk jött a hoppáré, mint szokott, és mikor 11 felé elhagytuk a Joyfullt, felmásztunk a hátsó résznél ahhoz az ablakhoz, ahol Yúsukéék ültek és bekopogtunk az ablakon. A szívrohamot hoztuk rájuk, úgy megijedtek, mint akik szellemet látnak.

Elhatároztuk, hogy egy sör kíséretében elsétálunk a hídig. Útközben kiszúrtuk Anami sant, aki a helyi politikus bácsit, akivel már le akartam fényképezkedni régóta. A neve azt jelenti, Lyuknéző. Na, és ez a lenyűgöző mosoly! :D


Végül elsétáltunk egészen a Hirose hídig, ahol vettünk egy-egy eddig Japánban még soha nem látott dobozos italt, a fröccsöt. :D Gondoltuk, majd milyen jó íze lesz, de mikor megkóstoltuk, olyan utóíze volt, mint egy égett mosómedvének. Megpróbáltunk hozzászokni az aromához, de nem sikerül. Közben annyit röhögtünk, hogy nem is volt szükség föccsre. Ki is öntöttük.

2 felé visszaértünk a Joyfullhoz, ahol még ott tanult Yúsuke, akit ismét megijesztettünk. Szegénykém… de azért ő is jót röhögött. :D

Este 3 körül ledőltünk aludni.

Egy nap Mimata san családjával

Reggel 11 körül értem jött Mimata san és a férje, majd beültünk egy olasz étterembe, ahol bolognait ettünk. Elég hosszan elbeszélgettünk, úgyhogy siettünk át a karaoke bárba, de előtte még megálltunk egy butiknál, ahol Mimata san a lányával szokott vásárolni. Bementünk, és mivel leárazás volt, azonnal kiszúrt nekem egy szép ruhát. Fel is próbáltam, és meglepő módon jól állt. Hihetetlen, csak úgy megvette nekem ajándékba!

Megérkeztünk a karaoke bárba, ahol azonnal énekelni is kezdtünk. 2 körül megjött Mimata san fia és a barátnője.


Kicsit zavarban voltam előttük, főleg, amikor a fia elkezdett énekelni. Hihetetlen szép hangja van, egy ilyen profi mellett kínos kornyikálni. :D
A barátnője nagyon csinos volt, úgy nézett ki, mint egy japán fotómodell. Neki is szép hangja volt.


A fia, ahogy Mimata san elmesélte, elég „szemtelen”, olyan mint egy nagy gyerek. Pont ezért, miután feloldódtunk, hatalmasakat nevettünk. A karaoke utolsó fél óráját végigbeszélgettük. Mielőtt elindultunk volna, fényképezkedtünk. Na, ebből minden kiderül Mimata san fiáról. Nincs egy kép sem, amin normális fejet vág! :D


Átmentünk egy étterembe vacsorázni, ahol a hírességek is gyakran megfordulnak. Rendeltünk rengeteg kaját, húsokat, salátákat, az étterem híres káposztáját miszóval. Isteni finomak voltak az ételek. Mindeközben jókat beszélgettünk és hatalmasakat nevettünk. Nagyon jól sikerült az este. Örülök, hogy megismerhettem Mimata san szinte összes családtagját.


8-ra hazahoztak, aztán folytattam a kutatási témám kidolgozását. Este átjött Peti, megvette a jegyeket Fukuokába, és holnap indul Nagasakiba stoppal. Remélem gyorsan és biztonságban eléri úti célját!

3-ig írtam a beadandót és kutykuruttyoltam, aztán ledőltem aludni. Reggel ¾ 6-kor felkeltem, hogy majd elköszönök Dominiktól és Patricktől, de kiderült, hogy fél 6-kor már elindultak. Lei Lei-jel összefutottam, aki nagyon szomorú volt, hogy elment Dominik. Vigasztaltam kicsit, aztán megbeszéltük, hogy vasárnap nálam alszik. :D 7-kor sikerült elaludnom.

Beadandó és búcsú Alidától, Patricktől

Délelőtt felkeltem, és nekiálltam írni a beadandót. Pihenés gyanánt elmentem, hogy megrendeljem a nyelvvizsga oklevelét 1500 yenért, mert azt nem adják csak úgy oda.

Este 9-ig írtam a kutatási témámat, aztán átbicikliztem a kampuszhoz, ahol már nagyban folyt Alida és Patrick búcsú bulija.



A Kaikanból is rengetegen voltak, alig fértünk el a tatamis szobában. Jókat röhögtünk, aztán kezdetét vette a végeláthatatlan fényképezkedés. Volt idióta póz, cuki póz, szexi póz, minden, ami kell.



Éjfél körül visszabicikliztem pár Kaikan lakóval a koleszig, aztán 3-ig csinosítgattam a beadandót.