Katától olyan 11-12 felé indultam haza, itthon megebédeltem és elkezdtem főzni a gulyást az esti koreai bulira. Közben megírtam egy leckét és elküldtem a tanárnőnek.
Kiderült, hogy holnap nem tudok menni Terence meccsére, mert nincs hely az autóban, és valami nagyon messzi, eldugott helyen lesz.
Elmentem a közértbe tojásért, meg pár zöldségért, és itthon elkészítettem a csipetkét, és elkészült a gulyás. Most kicsit jobb lett, mint a múltkori.
Kimentem futni, aztán sietve elkészülődtem, és elindultam Katához. Útközben még beugrottam a boltba chipsért, aztán találkoztam Katával.
Hyon húga Fukuokából Óitába jött, ezért is szervezték az együtt kajálást.
Hyon-nak azzal akarta megtréfálni a testvérét, hogy úgy mutat be minket, mint akik nem tudnak japánul, csak angolul. Szegény lány olyan zavarban volt, persze mi is, mert eddig nem beszéltünk angolul a koreaiakkal. 10 perc után elárultuk, hogy beszélünk japánul, szegény Hyon nagyot kapott :D
Nekiláttunk a sok finom ételnek, ami olyan finom volt, hogy mire észbe kaptam, már el is fogyott, így nem sikerült lencsevégre kapnom. Kata isteni pudingot csinált: vaníliásat és karamelleset. Itt nincs igazi magyar puding. Hyonnak annyira ízlett, hogy hármat is befalt belőle.
Koreai édesség (volt)
Jókat beszélgettünk, nevetgéltünk, Hyon húga eléggé fáradt volt, ezért kicsit hamarabb lefeküdt aludni. Mi Katával olyan 3 felé hazamentünk. Szegény koreaiaknak minden vasárnap délelőtt templomba kell menniük, szóval ők sem maradhattak fenn sokáig.
Megnéztünk még egy Égből pottyant meséket és annak a paródiáját, Szegény Petike nagymamáját, aztán aludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése