Reggel 9 körül keltem, tornáztam, futottam és megreggeliztem, közben elindítottam egy mosást, ami sajnálatosan nem ment le olyan hamar, mint amire számítottam, így teljes pánikban voltam, hogy el fogok késni a Katával megbeszélt találkozóról.
„Szerencsére” az eső elkezdett esni pont, mikor elindultam, ezért aztán rendkívül okos dolog volt az erkélyre teregetni (szerencsére nem áztak el a ruhák - én viszont annál inkább)
Késtem is több mint tíz percet, nagyon szántam-bántam a dolgot. Volt egy olyan érzésem, ami be is igazolódott, hogy pont lekéssük a buszt. Megtörtént. Jött Al is velünk, és amíg a buszra vártunk, megettünk egy McDonald’s-os McFreeze-t, ami itt soft ice névre hallgat. Közben találkoztunk Al egyik volt zenekaros ismerősével, pont a Park Place nevű helyre invitálta az embereket, ahova mi is mentünk.
A Golden Week alatt ingyenes buszjárattal lehetett elmenni a Park Place nevű bevásárlóközpontba, ahol 1 órától cirkusz volt. Ausztrál, kanadai, francia és egy eszméletlen kínai artista mutatott be nekünk szuperebbnél szuperebb műsorszámokat.
A kínai nem eszméletlen volt, hanem eszméletlen jó. Nem is tudom hány széket pakolt egymásra, és annak a tetején artistáskodott.
Aztán Katával elindultunk cipőt és ruhát keresni, nekem az előbbi lenne fontos, mert nincs nyári topánkám, csak egy szandál, aminek még nincs szezonja.
Katának sikerült találnia egy szoknyát és egy ruhát nagyon olcsón, 2:30-tól szuper akció volt, mint azt minimum 50x elmondták. Itt ugyanis az eladók mindig ordítoznak, hogy isten hozta, szíveskedjenek körbenézni, szuper akció van stbstb… tízen-, huszonéves lánykák visító magas hangon ordítoznak egész nap. Kibírhatatlan.
Később pihentünk kicsit, ettünk egy igazi indiai curry étteremben, isteni volt a hozzá kapott spenótos nan kenyér. Kata indiai tekercset evett.
Többször is bementünk ugyanazokba a boltokba, de nem találtunk cipőt. Végül Katának sikerült venni egy saruféleséget, nagyon jól áll neki. (és ezt nem azért írtam, mert olvassa a blogot :D)
Végül Kata vett Ma-kun szülinapjára teát, Al meg egy Milka csokit, meg valami ékszert az anyukájának, és pont elértük az 5-ös shuttle buszt.
Szakadt az eső, és úgy döntöttünk Katával, még körbenézünk cipő és ruha ügyben a Forus-ban, de nem találtunk semmit.
Hazabicikliztem esőben úgy, hogy tartottam az esernyőt a kezemben, a táskámat meg beletettem egy szatyorba.
Vettem útközben lazacot, norit és egy kis japán édességet (100 yen volt 3 nagy adag, megérte). Miután hazaértem, felettem a rizst főni, kitakarítottam kicsit, csináltam salátát és vártam Leát, a norvég lányt. Írt, hogy késni fog 15 percet.
Kiderült, hogy elesett a szuperbiciklijével, mert egy 15 fős fiú bandából az egyik srác rossz irányba tért ki. Szegény, eléggé megütötte magát, de szerencsére volt sisakja, ami megvédte a fejét.
Egy Lea-nyugtató cigi szünet után elkezdtük csinálni a sushi-t, Lea rögtön kettőt is csinált. Tojás és saláta mindkettőben volt, csak a hal különbözött. Az egyikben lazac, a másikban tonhal volt. Mellé ettünk salátát (szójacsíra, retek, saláta, kelkáposzta és szezámmagos öntet). Hozzá forró zöldteát szürcsöltünk. Aztán ettünk még egy kis japán sütit meg csokit.
Jó sokat beszélgettünk, nevettünk, kiveséztük japán élményeinket aztán zenemutogatásba torkollott a parti. Nagyon jó norvég és egyéb nemzetiségű előadókat mutatott Lea. Én is mutattam pár zenét, kíváncsi volt az én zenekaraimra is, így azokból adtam egy kis ízelítőt. Tetszett neki.
Lea holnap megy egy japán nénivel a Park Place-be, mi meg Katával Usuki-ba. Telefonon le is zsíroztuk, mikor, hol találkozunk.
Késtem is több mint tíz percet, nagyon szántam-bántam a dolgot. Volt egy olyan érzésem, ami be is igazolódott, hogy pont lekéssük a buszt. Megtörtént. Jött Al is velünk, és amíg a buszra vártunk, megettünk egy McDonald’s-os McFreeze-t, ami itt soft ice névre hallgat. Közben találkoztunk Al egyik volt zenekaros ismerősével, pont a Park Place nevű helyre invitálta az embereket, ahova mi is mentünk.
A Golden Week alatt ingyenes buszjárattal lehetett elmenni a Park Place nevű bevásárlóközpontba, ahol 1 órától cirkusz volt. Ausztrál, kanadai, francia és egy eszméletlen kínai artista mutatott be nekünk szuperebbnél szuperebb műsorszámokat.
A kínai nem eszméletlen volt, hanem eszméletlen jó. Nem is tudom hány széket pakolt egymásra, és annak a tetején artistáskodott.
Aztán Katával elindultunk cipőt és ruhát keresni, nekem az előbbi lenne fontos, mert nincs nyári topánkám, csak egy szandál, aminek még nincs szezonja.
Katának sikerült találnia egy szoknyát és egy ruhát nagyon olcsón, 2:30-tól szuper akció volt, mint azt minimum 50x elmondták. Itt ugyanis az eladók mindig ordítoznak, hogy isten hozta, szíveskedjenek körbenézni, szuper akció van stbstb… tízen-, huszonéves lánykák visító magas hangon ordítoznak egész nap. Kibírhatatlan.
Később pihentünk kicsit, ettünk egy igazi indiai curry étteremben, isteni volt a hozzá kapott spenótos nan kenyér. Kata indiai tekercset evett.
Többször is bementünk ugyanazokba a boltokba, de nem találtunk cipőt. Végül Katának sikerült venni egy saruféleséget, nagyon jól áll neki. (és ezt nem azért írtam, mert olvassa a blogot :D)
Végül Kata vett Ma-kun szülinapjára teát, Al meg egy Milka csokit, meg valami ékszert az anyukájának, és pont elértük az 5-ös shuttle buszt.
Szakadt az eső, és úgy döntöttünk Katával, még körbenézünk cipő és ruha ügyben a Forus-ban, de nem találtunk semmit.
Hazabicikliztem esőben úgy, hogy tartottam az esernyőt a kezemben, a táskámat meg beletettem egy szatyorba.
Vettem útközben lazacot, norit és egy kis japán édességet (100 yen volt 3 nagy adag, megérte). Miután hazaértem, felettem a rizst főni, kitakarítottam kicsit, csináltam salátát és vártam Leát, a norvég lányt. Írt, hogy késni fog 15 percet.
Kiderült, hogy elesett a szuperbiciklijével, mert egy 15 fős fiú bandából az egyik srác rossz irányba tért ki. Szegény, eléggé megütötte magát, de szerencsére volt sisakja, ami megvédte a fejét.
Egy Lea-nyugtató cigi szünet után elkezdtük csinálni a sushi-t, Lea rögtön kettőt is csinált. Tojás és saláta mindkettőben volt, csak a hal különbözött. Az egyikben lazac, a másikban tonhal volt. Mellé ettünk salátát (szójacsíra, retek, saláta, kelkáposzta és szezámmagos öntet). Hozzá forró zöldteát szürcsöltünk. Aztán ettünk még egy kis japán sütit meg csokit.
Jó sokat beszélgettünk, nevettünk, kiveséztük japán élményeinket aztán zenemutogatásba torkollott a parti. Nagyon jó norvég és egyéb nemzetiségű előadókat mutatott Lea. Én is mutattam pár zenét, kíváncsi volt az én zenekaraimra is, így azokból adtam egy kis ízelítőt. Tetszett neki.
Lea holnap megy egy japán nénivel a Park Place-be, mi meg Katával Usuki-ba. Telefonon le is zsíroztuk, mikor, hol találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése