Reggel kicsit későn ébredtem, mert fél 3-ig buli volt a szomszédomnál. A japán lány, akit vendégül látott, úgy visítozott, mint egy kisgyerek a hullámvasúton. Komolyan. Olyan magas hangot tudnak produkálni az itteni lányok, hogy az csak na.
Biciklivel mentem suliba, de eszméletlen hőség volt. Még jó, hogy szandált és rövidnacit vettem fel.
Odaértem a Sound Family-s megbeszélésre, benéztem a próbaterembe, ami mint kiderült, egész szerdán szabad és még sok másik napon, így nyugodtan lehet gyakorolni.
A két elsőéves lánnyal elmentem ebédelni, de mivel én már itthon ettem, ezért csak egy fagyit dobtam be.
Találkoztam Terence-cel és Katával is, beszélgettünk Leáékkal a menzán, aztán átmentem Katához. Most az én Facebook-os képeimet nézegettük, utána indultam vissza a próbaterembe.
Összefutottam Terence-szel, aki mint kiderült ma reggel felpumpálta a biciklim hátsó kerekét nagy titokban. Most már tudom, hogy azért ment olyan gyorsan a canga. Vasárnap lesz a rögbi meccse, amire Yuri-vel együtt el szeretnék menni.
Nem sokkal ezután összefutottam Satoshi-val, akivel a Grammer and Discourse órára járok együtt. Utána átsiettem az éjjelnappaliba feladni a csekket (telefon, víz), persze itt ez természetes. Szerintem ők azon lepődnének meg, hogy nálunk a postán fizetik be a számlákat.
Ezután benéztem a próbaterembe, ahol már voltak emberek. Zenéltek, gyakoroltak, végül rászántam magam arra, hogy beüljek a dobok mögé. Mindeni engem figyelt, és persze elég kellemetlen volt. Bénáztam össze-össze vissza, nem tudtam rendesen játszani. El is szomorított a dolog.
Aztán kimentem két elsőéves fiúval a padokhoz, ahol a többiek is gyülekeztek. Megkértem őket, hogy mutogassanak zenéket, amiket szeretnek. Az eddigiekhez képest elég jó kis zenekarokat szeretnek, sőt még jazzt is hallgatnak.
Később visszamentünk a próbaterembe, ismét beültem a dobog mögé, de bénáztam, és mondtam, hogy így zavarban vagyok, én inkább csak őket hallgattam.
A két elsőéves fiú úgy játszott, hogy az csak na! Yúma zseniálisan basszusgitározik, a másik srác, aki 14 évesnek néz ki, szintén hihetetlenül jól játszik a gitáron.
Én meg csak ott bénáztam, mint valami kezdő… remélem fel tudok majd oldódni, és lesz lehetőségem egymagamban gyakorolni. (ami nem biztos) Jó sokáig elhúzódott a próba, indultam vissza tanulni.
Útközben összefutottam a késve érkezett amerikai cserediákkal, Tonyval, és beszélgettünk kicsit, meg próbáltunk tanulni. Nem sokkal később megérkezett Kata is egy hosszú angol nyelvű tanulmánnyal, amit Nagaike tanárnőtől kapott a szakdolgozatához. Ééés, kapott tőle még 3 pudingot, amit meg is ettünk. Köszi Kata!
Próbáltunk segíteni Tonynak a fogalmazásírásban, ami többnyire a kajáról és a piáról szólt. Aztán csatlakozott hozzánk a „közkedvelt” Abe is, majd együtt elindultunk az állomás felé.
Vettünk Katával nasit és üdítőt, mert meg lettem hívva egy koreai vacsorára.
A többnyire kínaiak által lakott koleszbe mentünk, ami nagyon piszkos és büdös. Közös WC, fürdőszoba és konyha van.
Aki kun (koreai) és Yunna készítettek vacsorát, Kata, Miki és Tony tutora, Yurina pedig az étkező szobában vártuk a finomságokat. Húsos chijimit és darált húsos kimchis rizst készítettek nekünk. Nagyon finom volt.
Aztán mesélt Aki kun a koreai kötelező katonai szolgálatról, ami 2 év, és olyan brutális, hogy sokan öngyilkosságot követnek el a kiképzés ideje alatt.
A vacsora után Kata kölcsönadott egy kabátkát, mert nagyon lehűlt a levegő, így sikerült hazabicikliznem anélkül, hogy megfáztam volna.
Sajnos még az evés után sem múlt el a dél óta elhúzódó fejfájásom, így bevettem egy gyógyszert itthon, ami segített.
Ma már nem megyek ki futni, tegnap még volt rá energiám, de most túl későn értem haza, és még a pénteki leckén is dolgoznom kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése