Pakolás

Reggel megcsináltam az ebédemet, és vártam, hogy hozza Chloe a bicikli kulcsát, de mivel negyed 9 volt, és még mindig nem jött, úgy döntöttem, elindulok gyalog.

Érdekes mód összefutottam Chloe-vel, odaadta a kulcsot. Valóban egy kicsi bicikli volt, de meglepően kényelmes, és mivel vastag a kereke, sokkal könnyebben veszi a bukkanókat. Gyorsabban lehet vele menni. Lehet, hogy elkérem Chloe-től.

Éppen beértem a suliba, és még hideg teát is tudtam venni. Eszméletlen fullasztó meleg van tegnap este óta. Szakad rólam a víz. Szegény Kata aludni sem bírt 4-ig, az ő szobájában 30 fok volt.

A tanórák után megbeszélésem volt Kumamoto sensei-jel, utána pedig Yukkoval elmentünk az ebédlőbe. Katával, a koreaiakkal és több cserediákkal együtt ettünk, aztán átmentünk Katához. A filmezésből alvás lett, én is elszenderedtem, aztán aludtam, mint a bunda. Aztán Kata nagyjából megírta a kiselőadást, segítettem neki bólogatással.

Hat után elindultam a megbeszélt találkozóra, de előtte még beugrottam venni egy kis harapnivalót. Összefutottam Yú-vel, aki éppen egy barátjára várt. Beszélgettünk, és közben ügyesen benn felejtettem a kaját a mikróban, ami olyan forró lett, hogy jó 5 percig nem tudtam nekikezdeni.

Fél 7-kor átvittük az erősítőket és a kábeleket a közeli próbaterembe, ahol már ott volt a fúvószenekar. Mivel kicsit szemerkélt az eső, esernyővel és nejlonnal takartuk az erősítőket.
Visszamentünk a csomagjainkért, amit csak úgy letettünk a zenekari épület elé, természetesen senki nem nyúlt hozzájuk. Visszamentünk a próbát meghallgatni, a múltkor megismert két lánnyal és pár Sound Family (ezentúl SF) taggal helyet foglaltunk.

Érdekes volt a próba (amire délelőtt még azt hittem koncert lesz), mert a SF egyik basszusgitárosa (lány), énekesnője, gitárosa és dobosa zenélt együtt a fúvósokkal, de annyiszor leálltak a játékkal, meg módosítottak a dalon, bele-beleszóltak a szerkezetbe, hogy a karmester jogosan haragudhatott volna, de nem tette. Amit csináltak, az magyarul egy szóban ki tudom fejezni: tökölés. :D Mint tanultuk, ennek a fajta „körbejárom a témát és utána döntök” dolognak hosszú távon meg van a foganatja, de egyelőre sem a karmesteren, sem a zenekar tagjainak arcán nem láttam az örömöt. Kicsit bosszúsak voltak.

8 körül vége lett a próbának, visszavittük az erősítőket, aztán elköszöntünk egymástól. Próbáltam az egyik basszeros lányból kiszedni, van-e már zenekara. Az mondta, még nincs. Hogy lesz ebből zenélés?!

Hazabicikliztem, szerencsére nem esett az eső, viszont fülledt meleg volt és van. Útközben vettem pár zöldséget, a boltban összefutottam Akirával, Grégory tutorával, aki éppen munkából jött. Vicces volt öltönyben látni. Sterenn-éknek ment fagyit venni.

Letettem a cuccomat, odaadtam Narének (koreai lány) a suliban felejtett kardigánját, beszélgettem kicsit Sterenn-el a pénteki karaokéről és a durva időjárásról.

Átjött Peti, beszélgettünk kicsit, közben ettem udon tésztát mindent-bele mártással és egy kis gyümölcsrizst. Szegénykémnek tudtán kívül megrendelték a 2 db aikidós gi-t, ami 16 ezer yenbe fog kerülni. Ez eléggé önkényes, nem? Nem vall a japánokra.

Katával is beszéltem telefonon, aztán Isivel chateltem, és Terence-szel is váltottunk pár szót skype-on. Kiderült, hogy hamarosan rögbi meccse lesz.

Még egy kicsit házit írok, aztán ledőlök. Ja, már hallani a kabócákat. :D