Reggel nem volt időm ebédet készíteni, mert gyalog kellett mennem az állomásig, ugyanis a biciklimet a sulinál hagytam az esős idő miatt.
A többiek is fenn ültek már, de nekem még át kellett néznem a reggeli óra anyagát. Majdnem a végére is jutottam.
Az első óra jó volt, a második, mint mindig unalmas. Lea mellett ültem, így sikerült viccesebbé varázsolni a hosszúra nyúló perceket.
Óra után elmentünk kajálni, de kicsit megálltunk nézni az electric-boogie-sok előadását. Elég ügyesek voltak.
Visszasiettünk, kinyomtattuk az előadásunk szövegét. Petivel elég sokat bajlódtunk, mire eljutottunk a nyomtatásig, ugyanis a gépek iszonyatosan lassúak.
Az előadások jól sikerültek, mindenki ügyes volt és érdekes témát választott. Peti a nyelvi szintekről beszélt.
Peti meg én biciklivel indultunk vissza a koliba, mert csak szemerkélt az eső, de alig telt el 1 perc, és valami furcsát éreztem. Túl könnyű volt hajtani a bringát, és Peti a kapuőr bácsival egyetemben kiáltoztak felém. Leesett a bicikli lánca. Vagyis inkább azt mondanám, elszakad. Akkor ezért adott ki furcsa hangot, mióta elzakóztam?! Most már nincs mese, Biciklitündér, ki kell hívni a szerelőt.
Felhívtam Katát, akit Terence elkísért a bank automatához. Szépen le is késtük a vonatot, azért felmentünk Katához, nézegettük a karácsonyi képeket, amin Grégory beöltözött mikulásnak.
Hazajöttünk vonattal, beugrottunk vásárolni és úgy sétáltunk vissza a koleszbe.
Gyorsan felettem a paprikás csirkét és a rizst.
Megérkezett Kata, addigra felvettem a -mint később kiderült- Csúnya Betti jelmezemet, és együtt levittük a paprikás csirkét. Kezdetét vette a jelmezbállal egybekötött kettős szülinapi buli. Kata boszorkánykalapot viselt fekete szoknyával, később talált egy seprűt is :D
Lassacskán megérkeztek a többiek is, Aaron kanjis felsőt vett fel.
Peti és Ian küzdősportjuk gi-jét viselték.
Grégory, Sterenn, Max, Mama chat japán iskolás lányoknak öltöztek. Huh, hát a fiúkon a matrózruha fergeteges volt!
Alida egy japán „vicces” álarcot viselt, legalábbis azt mondják rá, hogy vicces, de nem értettük miért. Ezt az egyik fukuokai fesztivál alkalmával szokták felvenni. Azt beszéltük, hogy a 80 éves bácsi, aki már nem először vesz részt az ünnepségen, biztos fogja a hasát a nevetéstől valahányszor meglátja a maszkot. (narancssárga arc)
Qoni egy hajpántot vett fel, amitől hippinek nézett ki.
Kó „kéjenc japán bácsi” öltözéket vett fel.
Terence lesérült rögbijátékosnak öltözött.
A két norvég lány rajzfilmfigurának öltözött. Lea Pikachu, Tine pedig Stitch-nek öltözött a Lilo és Stich-ből.
Tony istenségnek öltözött.
Lucy Sailor Moon kosztümöt vett fel.
Chloe cicának öltözött, nagyon szép kis bajusza volt.
Al később felvett a raszta sapkáját.
Sok finomság volt az asztalon, koreai, japán, magyar, thai és egyéb országok ételei.
9 körül kimentünk a kolesz elé, ahol egy dobozból épített torony állt. Mindenki sejtette, hogy egy ember van benne, de nem tudtuk, ki. Aztán előbújt Shógo, a pincérlány!!!
Az összes lánynak öltözött fiú közül ő volt a legvalóságosabb. Jött még két japán lány is, akik nyuszi és egérfület viseltek.
10-kor el kellett hagyni a lobby-t, ezért kinn adtuk oda az ajándékokat, aztán mentünk tovább a Pei nevű helyre úgy, ahogy voltunk. Mintha kissé feltűnő jelenségek lettünk volna. Az európaiakat egyszerű utcai öltözetben is megbámulják, nemhogy még Sailor Moon vagy Pikachu ruhában.
Emiatt aztán nagyon lassan sikerült eljutni a kolesztől a helyig, mert jöttek oda hozzánk a japánok beszélgetni. Leáék még be is álltak táncolni az utcai breaktáncosokhoz.
Lucy-val pedig több japán is fotózkodott.
Mire elértünk a Dzsungel parkig, eléggé megáztunk, a többiek le is maradtak, Ian és Tony elmentek idősebb japán nőket hajkurászni.
Végül, mikor mindenki megérkezett, a szülinaposok kaptak ajándékot a helytől, elénekeltük 2x a happy birthday-t, és utána Lucy kapott 21 puszit, plusz a ráadás.
Beszélgettünk, táncoltunk, énekeltünk, aztán 2 körül elindultunk haza. Max és Grégory tovább mentek a Freedom nevű táncos helyre, mi pedig beugrottunk a Mekibe egy hamburgerre, aztán hazagyalogoltunk. Szegény Shógot hívták Grégory-ék, hogy nem találják a Freedomot, ezért ő elindul egyedül vissza. Pincérnőruhában és felemás cipőben. Az egyik egy magas sarkú a másik Akira tornacsukája volt.
Hazaértünk, teljesen átáztak a cipőink. Kijelenthetem, hogy elkezdődött az esős időszak, még ha a meteorológusok hivatalosan nem is jelentették be a tsuyu-t.
Mindenesetre a szülinapozás nagyon jól sikerült!
Az első óra jó volt, a második, mint mindig unalmas. Lea mellett ültem, így sikerült viccesebbé varázsolni a hosszúra nyúló perceket.
Óra után elmentünk kajálni, de kicsit megálltunk nézni az electric-boogie-sok előadását. Elég ügyesek voltak.
Visszasiettünk, kinyomtattuk az előadásunk szövegét. Petivel elég sokat bajlódtunk, mire eljutottunk a nyomtatásig, ugyanis a gépek iszonyatosan lassúak.
Az előadások jól sikerültek, mindenki ügyes volt és érdekes témát választott. Peti a nyelvi szintekről beszélt.
Peti meg én biciklivel indultunk vissza a koliba, mert csak szemerkélt az eső, de alig telt el 1 perc, és valami furcsát éreztem. Túl könnyű volt hajtani a bringát, és Peti a kapuőr bácsival egyetemben kiáltoztak felém. Leesett a bicikli lánca. Vagyis inkább azt mondanám, elszakad. Akkor ezért adott ki furcsa hangot, mióta elzakóztam?! Most már nincs mese, Biciklitündér, ki kell hívni a szerelőt.
Felhívtam Katát, akit Terence elkísért a bank automatához. Szépen le is késtük a vonatot, azért felmentünk Katához, nézegettük a karácsonyi képeket, amin Grégory beöltözött mikulásnak.
Hazajöttünk vonattal, beugrottunk vásárolni és úgy sétáltunk vissza a koleszbe.
Gyorsan felettem a paprikás csirkét és a rizst.
Megérkezett Kata, addigra felvettem a -mint később kiderült- Csúnya Betti jelmezemet, és együtt levittük a paprikás csirkét. Kezdetét vette a jelmezbállal egybekötött kettős szülinapi buli. Kata boszorkánykalapot viselt fekete szoknyával, később talált egy seprűt is :D
Lassacskán megérkeztek a többiek is, Aaron kanjis felsőt vett fel.
Peti és Ian küzdősportjuk gi-jét viselték.
Grégory, Sterenn, Max, Mama chat japán iskolás lányoknak öltöztek. Huh, hát a fiúkon a matrózruha fergeteges volt!
Alida egy japán „vicces” álarcot viselt, legalábbis azt mondják rá, hogy vicces, de nem értettük miért. Ezt az egyik fukuokai fesztivál alkalmával szokták felvenni. Azt beszéltük, hogy a 80 éves bácsi, aki már nem először vesz részt az ünnepségen, biztos fogja a hasát a nevetéstől valahányszor meglátja a maszkot. (narancssárga arc)
Qoni egy hajpántot vett fel, amitől hippinek nézett ki.
Kó „kéjenc japán bácsi” öltözéket vett fel.
Terence lesérült rögbijátékosnak öltözött.
A két norvég lány rajzfilmfigurának öltözött. Lea Pikachu, Tine pedig Stitch-nek öltözött a Lilo és Stich-ből.
Tony istenségnek öltözött.
Lucy Sailor Moon kosztümöt vett fel.
Chloe cicának öltözött, nagyon szép kis bajusza volt.
Al később felvett a raszta sapkáját.
Sok finomság volt az asztalon, koreai, japán, magyar, thai és egyéb országok ételei.
9 körül kimentünk a kolesz elé, ahol egy dobozból épített torony állt. Mindenki sejtette, hogy egy ember van benne, de nem tudtuk, ki. Aztán előbújt Shógo, a pincérlány!!!
Az összes lánynak öltözött fiú közül ő volt a legvalóságosabb. Jött még két japán lány is, akik nyuszi és egérfület viseltek.
10-kor el kellett hagyni a lobby-t, ezért kinn adtuk oda az ajándékokat, aztán mentünk tovább a Pei nevű helyre úgy, ahogy voltunk. Mintha kissé feltűnő jelenségek lettünk volna. Az európaiakat egyszerű utcai öltözetben is megbámulják, nemhogy még Sailor Moon vagy Pikachu ruhában.
Emiatt aztán nagyon lassan sikerült eljutni a kolesztől a helyig, mert jöttek oda hozzánk a japánok beszélgetni. Leáék még be is álltak táncolni az utcai breaktáncosokhoz.
Lucy-val pedig több japán is fotózkodott.
Mire elértünk a Dzsungel parkig, eléggé megáztunk, a többiek le is maradtak, Ian és Tony elmentek idősebb japán nőket hajkurászni.
Végül, mikor mindenki megérkezett, a szülinaposok kaptak ajándékot a helytől, elénekeltük 2x a happy birthday-t, és utána Lucy kapott 21 puszit, plusz a ráadás.
Beszélgettünk, táncoltunk, énekeltünk, aztán 2 körül elindultunk haza. Max és Grégory tovább mentek a Freedom nevű táncos helyre, mi pedig beugrottunk a Mekibe egy hamburgerre, aztán hazagyalogoltunk. Szegény Shógot hívták Grégory-ék, hogy nem találják a Freedomot, ezért ő elindul egyedül vissza. Pincérnőruhában és felemás cipőben. Az egyik egy magas sarkú a másik Akira tornacsukája volt.
Hazaértünk, teljesen átáztak a cipőink. Kijelenthetem, hogy elkezdődött az esős időszak, még ha a meteorológusok hivatalosan nem is jelentették be a tsuyu-t.
Mindenesetre a szülinapozás nagyon jól sikerült!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése