Szombaton délelőtt nem csináltam túl sok mindent, futottam, tornáztam, ebédeltem, tonhalsalátát ettem, desszertnek készítettem banános pudingot. Nem lett rossz. Beszéltem Katával telefonon, aztán nagy nehezen rávettem magam, hogy tanuljak. Megírtam egy leckét és elkezdtem kiszótározni az új szavakat.
Aztán elhatároztam, hogy vacsorára palacsintát sütök, és vettem a boltban lekvárt és mogyorókrémet (77 yen/db). Visszajöttem és nekiálltam a tészta kikeverésének: nagy nehezen (majdnem) csomómentesre sikerült, de a sütés részét eléggé elfuseráltam. Az olaj mennyiségét nem sikerült belőnöm, a forgatás lendülete pedig vagy túl kicsire, vagy túl nagyra sikerült.
Szóval a vacsorám olajban tocsogó palacsinta volt baromi édes lekvárral és mogyorókrémmel. Fő az egészség. Még egyszer ki kéne menni futni. :D
8 körül elindultam a Katáékhoz biciklivel, útközben beugrottam fagyit venni a Ma-kun születésnapjára.
Ahogy mentem letenni a biciklit, oldalról a sötétből kiüvöltött egy hang: KATI! Úúúúúgy megijedtem, hogy majd kiugrott a szívem a helyéről. Kata ijesztett meg, ki más. :D
11-kor kezdődött csak a buli, így Katával még elhülyéskedtünk addig, ismét kívánságműsort rendeztünk: a YouTube-on retro számokat hallgattunk (Hip-Hop Boys, KFT, Marc Almond stb.).
Aztán 11-re lementünk a közös tatamis helyre, ahol titokban vártunk Ma-kunt. Meg is lepődött, mert azt hitte, csak egyszerű ivászat lesz. Mindenki készült ajándékkal, volt torta is. Bár ők éppen egy "annyit iszol és eszel, amennyit akarsz " buliból jöttek, ezért nem éheztek, kicsit már be is lehettek csiccsentve. :D
Megettük a tortát, beszélgettünk, aztán kinyitották a srácok a whisky-s üveget. Bizarrabbnál bizarrabb ízű koktélok születtek, bár volt, ami egész finom volt. A thai lány, Netto eléggé bírta az alkoholt, és a vodkát is magában itta.
Kicsit nagy lett a jég
Közben azt játszottuk, hogy amíg valaki nem figyel oda, öntünk még italt a poharába, így aztán Aki kun (koreai srác) járt a legrosszabbul, ki is dőlt hamar.
Bár nem hiszem, hogy ne vette volna észre, hogy töményebb lett az itala.
Szent a béke
2 körül megérkezett a 3 koreai is (Herim, Hyon, Acchan), akiktől Ma-kun egy polaroid fényképezőt kapott, és később Teg-un is csatlakozott. Hyon jól befalta a maradék tortát, Acchan meg rácuppant az áfonyalikőrre.
Később Teg-un-nal beszélgettem a tank modellezés rejtelmeiről, és a heavy metál fortélyairól. Nagyon vicces emberke, mindig udvarias nyelvet használ, és nagyon tisztelettudó.
Aztán Hyonék hazamentek, mert vasárnap, mint mindig, templomba kell menniük. Aki kun addigra már aludt, Ma-kun is félig.
A buli végét Yunna dobta fel a zokni show-jával. Valami állatos figura volt a lábfején, így rövid történeteket adott elő, megtestesítve pár embert közülünk. Például Kata és Ma-kun, vagy Acchan és Ma-kun, a vége pedig mindig puszi-puszi volt. :D Yunna maga is rendkívül élvezte saját műsorát.
5 körül hazamentünk, Kata feltett rizst főni, addig megkerestük az Akari szerelmét, akivel nem mer beszélni. Meg is találtuk a szobáját, Kata később megírta Akarinak mail-ben. Örült neki.
Megreggeliztünk, közben kiderült, hogy Yu-nek délután 2-től koncertje lesz. Elhatároztuk, hogy elmegyünk.
Fél 1-kor felkeltünk, Kata készített ebédet, meg a piknikre vacsorát, aztán elmentünk az Óita állomásra vonattal. Megnéztük Yu-én koncertjét, nagyon ügyesek voltak. Az énekes lánynak nemcsak a hangja volt jó, hanem még hegedülni is tudott. (ő az, akivel a Park Place-be menet találkoztunk).
Közben arra jött Akira és Sujin, akik már 100%, hogy egy pár, és összefutottunk Tony-val is, a megkésve érkezett amerikai cserediákkal.
Koncert után ettünk egy Mekis fagyit, majd visszamentünk a Kata koleszébe. 4 körül elindultunk a piknikre. Kiderült, hogy Hyon most kelt fel, mert 7-ig fenn voltak, aztán aludt kicsit, elment a templomba, és megint aludt.
Katával, Al-lel és a három koreai gráciával elindultunk a közeli szentély felé. Biciklivel 15 perc alatt oda is értünk. Közben Al egyszer kicsit elesett, rosszul vette be a kanyart.
Nagyon szép hely! Éppen nyíltak a lila akácok, és egy másik lilás virág is.
Hihetetlen gyönyörű volt. Egy cica is feküdt a szentély lépcsőén, pózolt az arra járó embereknek.
Bementünk a lilaakác erdőbe is, aminek nemcsak az színe, de az illata is szuper volt. Sajnos a fényképezőm aksija ekkor lemerült, de majd a Kata kopirájtos képeit lelopom a Fészbúkról.
Innen 20-25 percre volt egy nagy park, ahol leterítettük a „plédet” és mire elővettük a vacsis dobozokat, odaért Yu is, aki a koncert utáni pénzgyűjtésről sietett hozzánk.
Megvacsoráztunk, nagyon finom tonhalsalátát készített Kata currys rizzsel. Utána játszottunk kicsit: Al-nek volt egy rakéta alakú labdája, ami még süvítő hangot is adott, amikor repült, ijesztő volt kicsit, ezért egyszer sem kaptam el. Jó móka volt.
Aztán felmentünk egy magasabb részre, ahonnan látszódott a naplemente: a hatalmas hegyek mögött bukott le a nap.
Később csináltunk még pár képet, beszélgettünk, végül elindultunk hazafelé. Herim szegénykém sántikált, mert tegnap elesett.
Sötétben bicikliztünk visszafelé, Acchan-nak nem világított a lámpája, és ahogy menet közben lefelé figyelt, majdnem belegurult a folyóba.
Olyan 10 perccel ezután Hyon hirtelen lefékezett, de úgy, hogy előre buckázott a biciklivel együtt, derékszögbe állt, és durván elesett, Kata is beleszaladt hátulról. Nagyon-nagyon megijedtünk. Hyon hihetetlenül szerencsésen esett, csak a kezét, meg a lábát ütötte be. Kiderült, hogy nem ő fékezett, hanem az egyik küllője tört el annak ellenére, hogy most vette a cangát. A küllő lefékezte az első kereket, és ezután sem lehetett vele menni.
Szerencsére Yu nagyon aranyos volt, és eljött Hyon-ért meg a bicikliért autóval, mi pedig visszatekertünk a Kata koleszébe.
Nem sokkal később hazatekertem, és skype-oltam apuval meg Isivel. Kicsit még tanulok, aztán lefekszem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése