Az állomáson begyűjtött prospektusok közt volt térkép is, amin először nem tudtunk kiigazodni. Elindultunk valamerre, de pár perc múlva visszafordultunk, ami okos döntésnek tűnt, ugyanis hamarosan megérkeztünk az Usuki várhoz, amit Ótomo Sórin építtetett 1562-ben.
A váron belül állt egy shintó templom, az Utono Inari Jinja. A kertje mesés volt!
Aztán legyalogoltunk, elhagytuk a várat, és látogatást tettünk az Inaba család rezidenciáján (Edo-kor). Nem voltak otthon :D Régi tárgyak, páncélok sorakoztak a tatamis szobákban, és még egy különleges Edo-kori térképkiállítást is láthattunk (persze csak másolat, így rá is lehetett lépni).
Itt vettünk a szuvenír boltban az eladó néni által készített sütiből. Fincsi volt!
Áthaladtunk egy hatalmas torii (shintó kapu) alatt, és meg is érkeztünk Yasaka Jinja-ba.
Végigjártuk a szűkös utcákat, láttunk sok-sok fugu (gömbhal - igen, az a „mérges”) éttermet, de nem kóstoltuk meg, ugyanis eléggé drága.
Ilyen is van
Nem sokkal később odaértünk az úgynevezett „történelmi úthoz”, ahol buddhista templomok sorakoztak.
Először a Zenpóji-ba néztünk be:
Aztán a Hóonji-ba:
Továbbmentünk a háromszintes pagoda felé, de elég kis utacskán sétáltunk, eléggé úgy tűnt, eltévedtünk. Kata mondta, hogy itt menjünk egyenesen, itt forduljunk balra, itt jobbra… és mit látunk meg: a háromszintes pagodát! :D Lehet, valami belső iránytűje. Fogalmam sincs, hogy csinálta. :D
Először a Daikyóji buddhista templomban tettünk látogatást, aztán átmentünk a Ryúgenji-be (1858), ahol a három szintes pagoda található.
Ezután Kata megnézte, merre van a kő Buddha, és kb. 5 kilométert írt a térkép, ezért úgy döntöttünk, hogy buszozunk. Tökéletes volt az időzítés, 10 perc múlva jött a buszunk, egyébként óránként jár ünnepnapokon.
Hamarosan odaértünk a kő Buddhákhoz, hihetetlen látványt nyújtottak. 4 csoport, 59 Buddha. A legnagyobb szobor 5 méter magas. Úgy tartják, hogy a Heian-kor végétől a Kamakura-korig faragták őket (majd ezer évesek).
A bambuszerdő
Ez a kis kő Buddha volt a legmagasabban. Adtam neki 10 yent :D
Aztán lementünk a parkba, ott találtunk még pár szobrot és egy harangot, a fák tövében megebédeltünk.
Megpihentünk kicsit, majd bementünk pár üzletbe és láttunk pár érdekes dolgot, mint például a méz, amiben egy darázsnak kinéző valami figyelt.
Elértük a 15:50-es buszt, amiről leszállva pont megcsíptük az Óitába induló vonatot. Félúton hazafelé felszállt a vonatra Ichiko, először azt hittem, nem ő, de mivel ő is hasonló fejeket vágott, mint én, megbizonyosodtam róla, hogy tényleg Ichiko az. Ment dolgozni szegény.
Leszálltunk a Óitánál, remélhetőleg Kata pont elérte a vonatát a kolesza felé. Én még vettem pár zöldséget, majd hazajöttem. Eléggé elfáradtam, de neki kell állnom leckét írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése