2011. augusztus 7., vasárnap

Tánc, tánc, tánc

Reggel arra ébredtünk, hogy szakadt az eső, így aztán nem igazán mozdultunk ki a délelőtt. Ebédre chijimit csináltam (zöldségek palacsintatésztában). Egész jó lett, hála Kata tanításának.

Délután elállt az eső, így ki tudtunk sétálni a boltba egy kis utánpótlásért. Elég finom muníciókat sikerült beszerezni.

Megnéztük a Paul című ufós filmet, nagyon aranyos volt. 5 körül jött Kata, megkezdődött a táncuk főpróbája, amit az Óitai Tanabata fesztiválon fognak előadni.


Az iskolánkat vagy 30-40 fő képviselte. Dizájnos sárga-kék japán ünnepi ruhát vettek fel és 2 bottal ropták a táncot.




Hamarosan elindultunk a városba, ami már tömve volt. Egy kis nézelődés után megkezdődtek a táncok, de szerencsére szóltak Lei Lei-ék, hogy nem jó helyen vagyunk.


A Katáék tánca nagyon menő volt: az egyik egy kicsit pörgősebb, fenékrázogatós, a másik tradicionális, földművelő táncnak nézett ki.





Elég sokáig táncoltak, fárasztó lehetett, de kívülről nézve rendkívül látványos volt!
A vége felé be lehetett állni, ezért én is táncoltam kicsit.:D Vicces volt.

A táncok után elmentünk ennivalóért: virsli, pálcikára húzott hot-dog és sült krumpli volt a menünk. A Petivel hármasban megettük a finomságokat egy mellékutcában, aztán vártuk, hátha felengedik azt a sok-sok lufit egyszerre, de annyit húzták-halasztották a dolgot, hogy európai ember azt nem tudta kivárni. Mi sem :D

Itthon még megpihentünk, összekészülődtünk, aztán megjött Kata, majd Hide. Átmentünk Kó szobájába, beszélgettünk kicsit, végül megindultunk a Pei felé.

Beültünk a helyre, ittunk egy-egy koktélt és jókat hülyéskedtünk.


Sam, az amerikai gitáros srác


Lufibaba - még az este megszületett :)


Al, Roger és Max


Megérkezett Mai-chan


Fél 2 körül átnéztünk a Freedom nevű klubba, ahova a belépő 2500 lett volna, de egy ezrest sikerült lealkudnunk.
Funky zene szólt, olyasmi, amire Szentendrén füvet nyírunk vagy Horvátországban Scrabble-t játszunk, szóval nehéz és frásztó volt rá táncolni. Elég sokáig elhülyéskedtünk rá, de a végén elfogyott a szufla.
Kata lenn várt, hátha jó zene lesz, de sajnos nem fordult a kocka.

A társaság fáradtan hazabóklászott. Beültünk a Mekibe egy hambira, Katáék meg valami csirkefalatot kértek, ami nem volt jól átsütve, ezért Al lement reklamálni.
Kaptunk újat, de ezek után már senkinek nem volt kedve megenni, így a kaikan cica mancsai közt végezte.

Itt aludt Kata, mert szegénynek ezer év múlva jött volna csak vonata, meg jobb is volt így, mindenki nagyon elfáradt.

Ja, és Kata megszerezte az ünnepi ruhát, mert szépen kérték. Ilyen még nem fordult elő a történelem során, hogy valaki megkapja az uniformist. Riszpekt! :D

Nagy röhögések közepette elaludtunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése