Kamikaze Múzeum

A nyelvtan vizsga elég könnyű volt, kb. fél óra alatt befejeztük többen is. Elmentünk ebédelni, bár kicsit még korai volt.

Végül Katával is elmentem az ebédlőbe, beszélgettünk egyet és miután bementünk a TO-ra én elindultam haza.

Mivel az olvasónaplót már beadtam, nem volt sok tanulnivalóm, csak a másnapi olvasás vizsgára kellett készülni, ezért elhatároztuk Isivel, hogy felkeressük a közeli Kamikaze Múzeumot. A nagy bolttól 5 percre volt gyalog, szóval nem egy távolság.

Megdöbbentünk, mert már kinn egy harci repülő propellere fogadott minket.


Becsöngettünk az ajtón és fentről, a házból egy idős bácsi jött kinyitni a kiállítástermet nekünk. Amikor meghallotta, hogy magyarok vagyunk, rögtön mondta, hogy van magyar sarok.


Beljebb mentünk, és megláttuk, hogy magyar cikkek, emléklapok, levelek vannak kitéve egy helyen. A bácsi járt hazánkban és Füzesgyarmatnak ajándékozott több általa összegyűjtött világháborús tárgyat.
Itt egy cikk róla: Kamikaze, az "Isteni Vihar"


Hihetetlen volt beszélni egy életben maradt kamikaze pilótával, és annál is szívszorítóbb hallgatni a történetét.

Kawano úr 19 évesen

19 éves volt, amikor a barátai, évfolyamtársai és sempai-ai halálos küldetést hajtottak végre. Az egyik nála idősebb fiú utasította őt, hogy adja oda a egyenruháját, mert nem akar piszkos ruhában meghalni. Kawano Kiichi úr nem szívesen nyújtotta át, de nem tehetett mást.


Ha még 3 napig tartott volna a háború, akkor nem élne. Az idén 85 éves teljesen tiszta elméjű volt katona kinyitotta az üvegvitrineket, és a kezünkbe foghattuk a japán, az amerikai és a német kézigránátokat. Megnézhettük a katanáját, amit tönkre kellett tennie a háború után.




Láttunk rengeteg fegyvert, egyenruhát, plakátokat, fényképeket, érméket és miegymást. Közben leültünk egy kicsit beszélgetni.


Megkínált minket Kawano úr gyümölcszselével és kólával. Sőt, maga a kiállítás is ingyenes volt, ha jól emlékszem a 80-as évek végétől üzemelteti. Ezen kívül beszélgettünk a mai japán társadalom problémáiról.


Kiderült, hogy írt egy könyvet, amiben megosztja az olvasókkal a véleményét és az általa jónak tartott lépéseket egy jobb Japán felé. Na, ezt a könyvet is odaadta nekünk ingyen, akármennyire is ki akartam fizetni.

Óita a háború alatt

A térség fiatal katonái - csak páran élték túl a háborút

Felírtuk az elérhetőségeinket a vendégkönyvébe és megígértük, hogy a vele készült fotót elküldjük majd neki.

A búvár osztag és a szuronyra tűzött bomba

Nagyon megható és meghatározó élmény volt Kawano úr történetét hallani, aki négyszer többet élt, mint amennyire számított.



A bolt felé menet végig erről a kiállításról beszélgettünk Isivel.

A bolt játék részlegén Isi kinyert egy tili-tolis gépből pár kincset: játékfigurát és műanyag aranyat. Bevásárlás után hazajöttünk és tanultam éjfélig.