Közben bejártuk a közelünkben lévő Hongan-ji buddhista templomot, aminek aranyozott díszes kapuja és faszerkezetes csarnoka lenyűgöző volt!
Megreggeliztünk, de sajnos sikerült a legrosszabb ízű szendvicseket kiválasztani a boltban. Vagy lehet, hogy egyik sem volt finom?
Vettünk egynapos buszjegyet, amivel szintén korlátlanul lehetett közlekedni a városon belül. A buszokon tumultus volt, de nem csak a hétvége miatt. Kezdetét vette ugyanis az O-bon, a japán (buddhista) „halottak napja”, a ősök tiszteletének három napos ünnepe.
Mi elsőként az arany pagodába látogattunk el. A közeli dombon a „nagy” (大) írásjegye látható.
A Kinkaku-ji lenyűgöző épülete visszatükröződik a hatalmas tavon, ami pazar látványt nyújt.
Bemenni ugyan nem lehet, de egy kiállított képen látható, hogy a különböző szinteken buddhista szobrok és egy vizes medenceszerűség van elhelyezve.
Miután a kertet is végigjártuk, elindultunk a Ryóan-ji felé, aminek a zen buddhista kertje szinte minden Japánnal foglalkozó könyven benne van. A 15 darab kő úgy van elhelyezve, hogy ne látszódjon mind egyszerre.
A lenyűgöző sziklakert után végigjártuk a templom külső részét is, ahol mohás erdőcsoport és fával körbevett hatalmas tó állt.
Tovább mentünk a Ninna-ji felé, de útközben felfedeztünk pár kisebb templomot, és nem bírtuk ki, hogy ne nézzük meg.
Az egyik a Tenpórin-ji volt, amelynek kertjében virágzott a lótusz, csarnokában egy hatalmas Buddha állt, kertjében pedig víz-hangjátékot hallhattunk. Egy lefordított haragba csepegett a víz, ami nyugtató és kellemes hangulatot árasztott.
A következő útba eső templom a Gochisan Renge-ji volt, amelynek kertében kőből faragott Buddha szobrok álltak. Mivel egy hegy tetejére épült a kolostor, ezért a Buddhákkal együtt megcsodáltuk Kiotó látképét.
Végül eljutottunk a hatalmas templom kolosszushoz, a Ninna-ji-hez. A hőség kibírhatatlan volt és meg is éheztünk, ezért beültünk a templom kertjének éttermébe, ami viszonylag jó árakkal dolgozott. Kértünk egy Bukkake Udon-t (Mindent Bele Udon) :D ami hideg tésztás zöldséges-rákocskás szezámos levest jelentett.
Isteni finom volt, bár tudni kell, hogy a bukkake szónak van egy obszcén jelentése is. :/
Tele bendővel elindultunk körbejárni a hatalmas kolostor komplexumot.
A gyönyörű faépületek közül kiemelkedően szép az ötszintes pagoda.
A buszra sokat kellett várni, de megérte. Elég gyorsan átjutottunk az Ezüst Pagodáig. A Ginkaku-ji közelében lévő dombon szintén a „nagy” (大) írásjegye látható.
Templom felé menet végigjártuk a Filozófia Útját, ami egy híres japán filozófus után kapta ezt a nevet. Elgondolkodtunk rajta, hogy vajon min gondolkodott el, amikor itt sétálgatott.
Megérkeztünk a fő látványossághoz.
A pavilon kertje hihetetlen elrendezésű, apró lépcsőkön fel lehet jutni a domb tetejére, ahonnan mesés kilátás tárul elénk. Az Ezüst Pavilon és kő-kertje háttérben Kiotó városával.
Mivel ötkor zárnak a templomok, múzeumok, ezért úgy döntöttünk, hazabuszozunk. Kifújtuk magunkat, lefürödtünk, majd elsétáltunk az állomás közelében lévő kajáldához. Ettünk egy-egy udont, pont olyat, amilyet itt szoktunk rendelni Óitában, hogy össze tudjuk hasonlítani a kettőt. A Naruto Udon azért veri a kiotóit. :D
Besétáltunk az állomásig, megvettük a jegyet a holnapi visszaútra, így már nyugodtabban tudunk bánni az idővel. 16:30-kor indul a vonat, amivel kevesebb, mint egy óra alatt eljutunk majd a kóbei kikötőig.
Visszasétáltunk a fogadóig és hamarosan el is aludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése