2011. augusztus 26., péntek

Arubaito, pizza, karaoke

Délelőtt nem túl sok mindent csináltam, csak válaszoltam Ótaka san-nak és takarítottam. Minden nap össze kell söpörni, különben úgy néz ki a föld, mintha egy fodrászatban lennék.

Vettem pár dolgot a 100 yenesben, remélem ez az utolsó utam oda a héten, szerintem már belőlem élnek. :D

Ebéd után elindultam biciklivel a suliba, közben Kaltenecker triót hallgattam. A TO.-n aláírtam a papírokat és hivatalosan is dolgozó ember lettem. Ezen kívül jelentkeztem egy szeptemberi Sakuhara Hachiman Chushu-sai nevű őszi fesztiválra.

Ezután felmentem a „HÖK” épülete elé és vártam a Petit, közben meg akartam nézni, hogy nyitva van-e a Sound Family próbaterme, mert akkor gyakoroltam volna kicsit.
Sajnos éppen takarították a folyosót, így nem tudtam közel jutni a dobhoz.

Hamarosan megérkezett Peti és felmentünk a Seikyóba (HÖK). A főnök kicsit késett, addig elüldögéltünk az irodában.
Megérkezett Nanjó san, aki a Peti fogadóapukája volt homestayen. :D Elmondta, hogy nagyjából mi lesz a feladatunk. Az első az, hogy Moritake san-nak, akinél már tartottam előadást Magyarországról, embereket kell toborozni, akik mind bemutatják országukat a japán gyerkőcöknek. Csakhogy 5 napról van szó, 16:00-21:30-ig. Kicsit necces.

Mivel nem maradt időm dobolni, bementem még egyszer a TO-ra, hogy engedélyt kérjek a további „arubaito”-hoz. Hogy miért a német „arbeit” szót írtam ide, abban nincs semmi meglepő. Így nevezik a japánok a részmunkaidős állást, néha még rövidítik is: „baito”.
Kiderült, hogy csak a felelős tanáromnak kell az engedélye hozzá. Szerencsére pont benn volt a suliban, éppen valami TV-s felvélt készíthettek vele, mert egy egész stáb jött ki a szobájából.
Kumamoto sensei szóbeli beleegyezése után visszamentem a TO-ra és elmondtam, hogy azt mondta a tanárnő, hogy dolgozhatok.

Pont összefutottam Petivel és együtt bicikliztünk haza. Mikor hazaértem, már a lobbiban volt Akari és Ichiko. Ichikonak baito-ja volt, ezért csak Akari jött át.


Beszélgettünk, nevetgéltünk és a Google Earth-ön megnéztünk pár helyet, aztán próbáltuk megkeresni Yukko-t Koreában és Terence-et Okinaván :D
Egyszer csak valami kaparászni kezdett az erkélyajtón. Nagyon megijedtünk. Kinéztünk, de semmit nem láttunk. Sötét is volt, a benti fény is visszatükröződött az üvegen...
Alig telt el egy perc, megint kaparászni kezdett. Megint semmi.
Lekapcsoltam a légkondit, hátha az mozgatja a függönyt. 1 perc eltelt: semmi hang. Aztán, amikor a legkevésbé számítottunk rá, megint kaparni kezdett. Macskára gyanakodtunk, de nem láttunk semmit.
Pár perc múlva kiderült, hogy csak egy kabóca próbált bejönni az üvegen keresztül. :D Hát elég nagy jószág volt. Váááá!

8-kor indultunk pizzázni, ahol Isivel is voltunk. Jókat szórakoztunk és annyit ettünk, hogy már rosszul lettünk a végére.



Ez Akari akar lenni, az én művem



Mikor Akari indult volna haza, megint pórul jártunk. Bezárták a garázsba a biciklinket. A múltkor a kis ajtó nyitva volt, ezért egyszerűen ki tudtuk hozni, de most a kerítésen keresztül kellett kibányászni. Peti visszajött az enyémért, mert az ő biciklijének a kereke mindig leereszt.
Szerencse, hogy Akari végül gyalog ment az állomásra, így el tudtam jönni Grégory plusz cangájával.

Mikor mindenki indulásra kész volt, Sterenn bemászott a garázsba és sikerült kinyitnia a kis ajtót belülről, aminek köszönhetően nem kellett tornamutatványokat végezni vagy tíz biciklivel.
A nagy zabálás után elbicikliztünk a Jungle Parknál lévő karaoke bárba, ahol Tinával fél 3-ig maradtunk. A többiek valószínű 6-ig énekeltek.
A vicces az volt, hogy a karaoke mellett beletartozott az árba még a korlátlan ital és fagyi fogyasztás is. Ahogy kell, össze is fagyiztak mindent a fiúk. Shógo cipőjétől kezdve az asztalig mindent.

Tinával hazabicikliztünk, szerencsére épségben. Fél négyig még azzal szórakoztam, hogy megkeressem a másik bicikli kulcsát, ami rejtélyesen eltűnt. Nem is lett meg. Fogalmam sincs hova eshetett.

Közben válaszoltam Sam levelére, amiben azt kérdezte, van-e kedvem holnap zenélni. Még jó hogy! :D Holnap próba!

Ja, és Shógo tortája még nem került átadásra. Na, majd holnap.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése