Strand, lángos, sör - és nem a Balaton

Elég későn, 10 után ébredtem. Kiderült, hogy Terence hajója holnap nem indul a tájfun miatt, szóval lehet, hogy megint vonattal kell mennie.

Közben elhatároztam, hogy ebédre currys zöldséget fogok csinálni a maradék édesburgonyához, vagy mi a szöszhöz. El is készült a finomság, ami külön-külön lehet hogy jó ízű, de együtt valami borzalmas ízkompozíciót alkotnak. Ez olyan mint Queent hallgatni latinos-jazzes remixben. Broah!

Közben Peti írt, hogy van-e kedvem délután kimenni a Tanoura Beach-re. Még jó hogy! Így nem sokkal ebéd után el is bicikliztünk a strandig. Útközben beszélgettünk a tropikáriumokról, meg, hogy Terence látta a világ legnagyobb cápafajtáját, meg hasonlók.

Vicces volt, mert mikor megérkeztünk, senki sem fürdött a vízben, a parton egy lélek sem napozott, kivétel a két vízi mentő, és csak páran árnyékoztak a sétány mellett.


Gyorsan átöltöztünk, közben próbáltam kitalálni, miért nincsenek emberek: hétköznap van, túl meleg (2 óra) vagy biztos cápa! Gondolatban eljátszottam a „same” (cápa) szóval, és elég sok szójátékot lehet vele elsütni.

Vettünk egy-egy innivalót Petivel és megindultunk a part felé. Már messziről kiszúrtuk, hogy a béjváccsos srác is felénk közelít. Na, ha azt mondja, nem lehet fürdeni, én megbolondulok!
És nem lehetett. Cápa dugta uszonyát Beppuban, ezért nem lehet bemenni a vízbe. Ilyen nincs! :D


Petivel egész úton hazafelé a cápa nevével szórakoztunk, meg mindenféle érdekes történetet találtunk ki, hogy ilyenkor vajon hogy űzik el a cápát. Valószínű hármas cápariasztás lehetett, mert kinn voltak a kék-fehér zászlók. :D

Hazafelé beugrottam vásárolni, mert a Kata beleültette a fejembe a lángost. :D persze nem szó szerint. Vagy mégis? Ezért megvettem az alapanyagokat, kivétel az élesztőt, mert annak nem tudtam a nevét japánul, így telefonos segítséget kértem Petitől. Kiderült, hogy I-suto (Yeats) rá a hivatalos jangol kifejezés :D

Áttekertem a másik boltba, ugyanis a kisebbikben nem volt „tejföl”. Sajnos, mint később kiderült, a nagyobb üzletben is elfogyott. Naná! A hülye magyarok mindenhez azt használnak, és hétvégén ugye lesz a főzőcske, oda vagy 10 kis dobozocska biztos kell, így aztán megyeméretű áruhiány van „tejfölből”- az én meglátásom szerint.
Egy eladó segítségével rátaláltam az élesztőre is (japán kifejezés is van rá -pankóbo-, de arra nem harapott rá a boltos fiú). Meglepő, mert itt porformátumban árulják, szóval hiába kerestem a hűtőpultnál. Az ára is meglepő volt. Remélem ezek után a halottakat is feléleszti, annyira jó lesz!

Itthon nekiláttam a kelesztésnek. Mármint nem a holtaknak, hanem a lángos tésztájának kelesztéséhez.

Jó lassan, de elkészült és végre kisüthettem a kis aranyoskákat. :D Egész finom lett, bár az állaga kissé más, mint amilyet anyu szokott csinálni, vagy a Balaton mellett árulnak. Japánra fogom. Majd otthon ellesem anyutól. :D


Pont mire végeztem, megérkezett Terence is és együtt mentünk a rögbis ivászatra, ami korlátlan ital- és ételfogyasztásból állt. Nagyon hangulatos hely volt (Tacchan) és mind a csapattagok, mind a rögbis menedzserek (5-6 lány) nagyon rendesek és jó fejek voltak. Megbeszéltük, hogy majd máskor is összeülünk, én meg elmegyek megnézni az edzésüket, meccsüket.


Visszabicikliztünk, szerencsére egyikünk sem rúgott be, csak egy kis sört ittunk. A kaikan előtt még egy órácskát beszélgettünk Mamával, később csatlakoztak Sterennék is.


Egy körül feljöttem a szobámba. Ekkora kapta el Terence-t a részegség. Érdekes. Valami késleltető génje lehet, vagy nem tudom.