Reggel fél 7-kor keltem, hogy elköszönjek Max-től. Elég sokat összegyűltek, hogy elbúcsúztassák. Max először Tokióban lesz pár napot, aztán megy Thaiföldre, utazgat. Szegény Mama, nem irigylem.
Ezután már nem volt kedvem visszaaludni, mostam egyet, közben készültem a vizsgára a maradék pár órában. Közben jött egy levél egy újabb ismeretlen idős japántól, aki szintén a szimpózium zsűrije volt, és felajánlotta, hogy
Petivel biciklire pattantunk és elmentünk az Óita állomásig. Ott összefutottunk pár kínai cserediákkal. Elég sokan mentek nyelvvizsgázni. Szinte csak külföldiek utaztak a vonaton.
A Beppu Egyetem felé tartottunk, de közben kerestünk valami éttermet, mert ha most nem ebédelünk, akkor fél 5-ig nem igazán lesz rá lehetőségünk.
Beültünk egy okonomiyakis boltba, ahol meglepő mód okonomiyakit ettünk, ami nem más, mint palacsintatésztában van sült káposzta, zöldséggel és hússal/tintahallal. A tetején édeskés szósz és majonéz teszi még finomabbá a „sült-kedvenc” nevű ételt.
Ezután tele hassal, elégedetten (már ami az ebédet illeti) beültünk vizsgázni. A lépcsőn felfelé menet, valaki köszönt, hogy Katiii! Mami volt az, akivel sokat találkoztam a PEI-ban, meg egyszer átjött ebédre is. Alig ismertem meg, mert kosztümben volt. :D
Elég csúnya helyen van ez a Beppu Egyetem
Az első dolog, ami eltért a magyar móditól, hogy nem szabadott inni, enni és ha rossz voltál, adhattak neked sárgalapot vagy piros lapot, amivel kizárnak a vizsgából. Ezen jót kuncogtam. Úgy éreztem magamat, mintha egy focimeccsen lennék. Les! :D
A vizsga első része szókincs és nyelvtan volt, amit olvasás-szövegértéssel fűszereztek. Meglepő módon a szövegértés jól ment, majdnem be tudtam fejezni. A szókincs része viszont kissé döcögősre sikerült.
Az első félidő után volt egy kis pihenő. Nem sokkal később kezdődött a magnóhallgatás. A megfelelő hangerő beállításához többször is tesztelték a hangzóanyagot, és mint kiderült, azért ment le háromszor is a „Jó idő van, ezért menjünk sétálni!” szöveg, mert valaki szerint túl hangos volt. :D Ez kis hazánkban fordítva szokott lenni.
A másik, amit vicces volt, hogy mindkét félidő előtt leellenőrizték az arcunkat; de nem a fényképes igazolvánnyal egyeztették, hanem az általunk beküldött fényképpel. Így, ha mondjuk Sári az én nevemmel, de az ő fényképével jelentkezett volna a vizsgára, valószínű most meglenne az ikkyú. :D
A magnóhallgatás nem volt annyira nehéz, bár volt, hogy elnéztem a feladatot. Az egyik párbeszédben előjött az a nyelvtan, amit tegnap megkérdeztünk Akirától és még ma az állomáson is arról a szerkezetről beszéltünk. A vizsga után Petivel jót nevettünk rajta.
Visszafele megint csak a kínaiakkal utaztunk egy vonaton, de az Óita állomásnál szétváltak útjaink.
Hazajöttem, megvacsiztam, aztán TV-ztem pihenésképpen. Este sikerült anyuékkal skype-olnom, hamarosan mennek szalonnát sütni. Persze nem a kertbe. Mondjuk itt olyan kellemes idő volt, hogy még talán azt is lehetne.
Hamar ledőltem aludni, mert eléggé elfáradtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése