Délelőtt gondoltam, elmegyek ebédet venni, amíg a mosógép mos, de rá kellett jönnöm, hogy már nem tudom felfújni sem a biciklim kerekét. Így aztán gyalog mentem.
Olyan erős szél fújt, hogy azt hittem felkap, biciklivel még esélyes is lett volna, hogy eldönt.
Ebéd után megpihentem, kiteregettem, aztán elmentem a 100 yenes boltba szelepért, mert azt hiszem az a hunyó. A múltkor is a tömítés volt a baja.
Lassan, de biztosan megjártam a boltot, aztán nekiálltam szerelni. A szél annyira fújt, hogy nem láttam a hajamtól, amikor láttam, akkor meg a szelep tartozékait fújta szanaszéjjel, ezért aztán bevittem a lobbiba. Aki kun és Márió a segítségemre siette, és végül Aki kun ügyességének köszönhetően sikerült megszerelni a biciklit. Valóban a szelep volt a probléma.
Ennek megörülve elmentem a boltba, hogy a holnapi egybesült húshoz megvegyem az alapanyagokat. Sajnos foghagyma és zsír nem volt a nagyobb üzletben, így átmentem a kisebbe. A fokhagyma darabja majd’ 200 yen volt, vagyis 600 forint. Azt hiszem, ha itt felütnék a fejüket a vámpírok, az állam és a fokhagymatermesztők meggazdagodnának. :D
Miután megvacsoráztam a finom magyar szalámiból, elkezdtem olvasni a magammal hozott Sarkadi kötetet. Elsőre is nagyon tetszett, most megint csak élvezem.
Anyuék elküldték közben a karácsonyi képeket és készítettek nekem videót, amin a Csendes éjt éneklik csillagszóróval. :D Nagyon örültem neki.
Kaptam titokban Mamától és Petitől is ajándékot, akiknek én is készültem meglepetéssel, de csak kicsivel. Máriónak nem adtam semmit, de lehet, hogy még bepótolom :D Nagy ölelés! :D
Este sikerült anyuékkal és Andival, Tomi barátnőjével skype-olni.
Jókat nevettünk. :D Aztán megnéztem egy filmet és mentem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése