Első vizsga eredménye = kipipálva

Reggel baromira nehezen sikerült felkelnem. 1-ig írtam a leckét, de nem is ez volt a baj. Megint szürke és esős napra ébredtem. Elgyalogoltam az állomásig, de előtte kivittem a nap szemetét, a konzervdobozos zsákot.

A vonaton végig beszélgettem Mama Sterenn-nel és Lei Lei-jel. Az 5-ös olvasáson egy elég durva szöveget vettünk a vízminőséggel kapcsolatban, mindenféle kémiával és biológiával kapcsolatos szó volt benne. Nem akarom megtudni, mit él át szegény Kata 6-os olvasáson. Neeem! :D Mindenesetre drukkolok neki a vizsgához, ügyes lesz, tudom!

Kikaptuk a dolgozatokat, egész jól sikerült. 50/45 pontot kaptam, Kata még jobban teljesített, Mama chan pedig 100%-os tesztet írt.

Kata új szerelésben jött suliba. Nagyon jól áll neki!
Ja, és kaptunk Hyon-tól egy-egy koreai legyezőt, tök menő, ki is tettem a szobába. Majd ha meleg lesz, használni fogom itthon.

Óra után átmentünk a számítógépterembe. Amíg Kata tanult, én válaszolgattam pár levélre, utána elmentünk ebédelni. A koreaikkal kajáltunk, aztán vásároltunk pár dolgot a sulinál lévő boltban. Én vettem egy bonbont a TO.-s néninek, mert tegnap olyan segítőkész volt. Oda is adtam neki, jót nevetett rajta.

Aztán felugrottam Katához egy kicsit, csináltunk pár képet az új szereléséről. Holnap már lehet, hogy én is abban megyek.

A rossz kialakítású magassarkú - hordhatatlan

Hazafelé találkoztam Mama chan-nal és Max-szel. Mama hezitált, hogy menjen-e be órára vagy sem, végül úgy döntött, bemegy.
Max-szel vonatoztam haza. A taktikám az volt, hogy megpróbáltam én kérdezgetni, meg beszélni a saját vizsgáimról, nehogy valamit ő kérdezzen tőlem, mert olyan ausztrál akcentusa van, hogy egy egyszerű „how are you”-t sem értek meg az ő szájából.

Hazasétáltam, de annyira ragadozott a szemem, hogy ledőltem egy órácskára. Aztán nekiálltam tanulni kicsit, hogy ne minden holnapra maradjon.
Kérdeztem Leát, hogy sikerült a vizsgája. Szerencsére jól ment neki. Meg is invitált magához, hogy nézzünk meg egy japán filmet, de tanulni szerettem volna, így inkább nemet mondtam.

Ahogy a Facebook-os hírekre néztem, kiszúrtam, hogy jééé, az nem én vagyok?!
De! A fodrász szalon vezetője feltöltött egy képet rólam, ahol még nincs rajtam se paróka, se balerina ruha. Persze nem egy komment jött rá, hogy „de cukiiii”.

Ki ez az ufó-fej?

Na, majd a balerinás képekhez szóljanak valamit! Garantálom, hogy negyed ennyi hozzászólás sem lesz.
Báááááááááááá!