Vasárnap korán keltünk, bár nem annyira, mint szerettük volna. A két koreai lány elfelejtett felkelteni minket, ezért kapkodva, de sikerült elkészülnünk.
A csomagokat betettük az értékmegőrzőbe és elindultunk a buszhoz. Nem kell mondjam, szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna.
Felszálltunk a buszra és egy óra múlva meg is érkeztünk a Huis Ten Bosch-ba, ami a Holland uralkodói rezidencia nevére utal. Hollandia hangulatát idéző épületek, utcácskák, hidak és szélmalmok körös-körül.
Láttunk egy One Peace-es hajót, minden tele volt ennek a mangának/animének a bábuival. Hyerim nagyon örült neki, ugyanis nagy anime-őrült.
Megnéztük a Hotel Európát, ahol Kata barátnője énekelt az ezt megelőző hétig, mint bárénekes, zongorista. Kinn is volt a képe egy plakáton.
Aztán ebédeltünk pizzát és nem túl finom makarónit.
Bejártuk az ajándékboltokat, kiállításokat, felpróbáltuk még a fapapucsot is, Hyon persze nem érte be ennyivel.
Nagyon jó éreztük magunkat a szakadó eső ellenére. Egy pillanatig sem állt el. Hihetetlen hangulata volt a Japán Hollandiának. :D
Visszavonatozunk, ami elvileg egy órába telt volna, de a nagy eső miatt rengeteget késett a szerelvény. Útközben jókat nevettünk és idióta képeket készítettünk.
A nap beszólása Katától: Nézd, nézd! Nem látni semmit!
Hyerim felírta ezt az üvegen lévő párára.
Óbama fürdő - amióta Obamát megválasztották, a környék az Obamás szuvenírekből él :)
A buszcsatlakozást éppen, hogy elértük. Kata és Hyerim elrohantak szuvenírt venni, mi hárman meg átvittük a csomagokat a buszpályaudvarra. Én is vettem még egy-két ajándékot. Éppen elértük a buszt.
Ahogy felszálltunk, elállt az eső, sőt még ki is sütött a nap. Attól kezdve nem esett. Gyönyörű volt a ködbe burkolódzó táj, mintha az istenek országába csöppentünk volna.
Az eget és a felhőket befestette a lemenő nap, ami visszatükröződött a vízben úszó rizsföldeken. Körülöttük apró japán házikók, feléjük pedig hatalmas zöldbeborult hegyek tornyosultak, amit titokzatos köd borított. Velünk egy magasságban úszott a tejfehér „felhő”, olyan érzés volt, mintha álmodnék. Japán tényleg az istenek hazája.
A másik hihetetlen látvány a lámpafényben tündöklő Beppu öble volt. Sajnos nem sikerült megörökítenem, de a lényeg, hogy láttam.
Fél kilencre megérkeztünk az Óita Állomás elé. Hazabicikliztem, Katáék pedig hazavonatoztak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése